A teremtésvédelem állt az őszi pécsi papi továbbképzés fókuszában

A téma apropója a Laudato si’ (Áldott légy) kezdetű 2015-ös pápai körlevél megjelenésének ötödik évfordulójához kapcsolódó Laudato si’-év, amelyet Ferenc pápa hirdetett meg a 2020. május 24-től 2021. május 24-ig terjedő időszakra.

Az egyházmegye papságának lelki elmélyülését és szakmai fejlődését Nobilis Márió, a Sapientia Hittudományi Főiskola tanszékvezető tanára, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület munkatársa segítette gondolatébresztő, ismeretterjesztő és az enciklikában foglaltaknak tettekre váltására bátorító előadásaival.

A képzés során kiderült, hogy miként lehet keresztény közösségeinkben tudatosabban, mélyebben és cselekvőbben megélni az összhangot a teremtett világgal, hogyan tudjuk felelősebben őrizni, művelni korunkban az ember környezetét és Krisztusban válaszolni világunk sürgető problémáira.

Az előadó hangsúlyozta, hogy „új módon hirdetett” válaszainkban fontos megőriznünk az evangéliumi tanítást, ugyanakkor képviselnünk az őszinte, szeretetteljes szembefordulást az értékeinkkel ellentétes gyakorlatokkal. Emellett biztatott, hogy merjünk azzá a változássá lenni, amit látni szeretnénk a világban.

Az előadó ismertette – a pasztorálteológiai szempontok figyelembe vételével – az Egyház tanítóhivatali dokumentumaiban található fontosabb teremtésvédelmi megnyilatkozásokat. Az elhangzottakból nyilvánvalóvá vált, hogy környezeti krízisünk egyértelműen morális kérdés, és Krisztusban élve konkrét cselekvési impulzusokra sarkall. Nobilis Márió reflektált önvizsgálatra bátorított, melyben a lelkipásztori gyakorlat környezeti értékek és célok szerint is újravizsgálható. A képzés felhívta a figyelmet a közösség, az egységben működés, illetve az egyéni cselekvés jelentőségére is.

A szakmai nap második felében azt vizsgálták, miként lehet a teremtésvédelmet konkrétan elhelyezni a lelkipásztori működésben, a „fejlődést teremtő” Isten hívására való keresztény válaszok szempontjából.

Az enciklikából idézett pápai gondolatok alapján a természettudományok és az Egyház nem állnak szemben egymással, a kutatási eredmények és a teológiai vizsgálódások együttesen szolgálják az emberiség problémáinak megértését. A szemléletformálás, az „ökológiai megtérés” közös ügye mind a környezetvédelmi, mind a teremtésvédelmi csoportoknak és kezdeményezéseknek. Keresztény hitünk fontos építőkockái összhangban vannak a környezeti törekvéseinkkel, és Isten művének védelmezése elsődleges tapasztalata a keresztény életnek, kötelező (nem csak választható), lényegi része az erényes életnek.

A papi továbbképzésen bemutatták a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus legújabb kiadványában szereplő teremtésvédelmi fejezetet is, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas In Veritate Bizottsága állított össze. A Szent István Társulat kiadásában megjelent, Teremtésvédelemről lelkipásztoroknak, közösségeknek című könyvet és a hozzá tartozó tanulmánygyűjteményt is olvasásra ajánlották. Az ökumenikus teremtésvédelmi munkacsoport által készített, 2009-től évente megjelenő Teremtés hete füzetek is kiválóan használhatóak a téma iránti érzékenyítéshez – idén a teremtő bizonytalanság gondolatát járták körül az elmélkedések.

A füzet ITT megtekinthető.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír