Ahol és ahogyan otthon vagyunk – Beszélgetős előadás a Sapientián

Hazai – 2021. november 26., péntek | 19:00

Otthon lenni otthon címmel tartott online előadást Somogyiné Petik Krisztina és Asztalosné Elekes Szende pszichológus, valamint Papp Miklós görögkatolikus lelkész, morálteológus november 25-én Budapesten, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Családteológiai Intézetének szervezésében.

Az ember ősi vándorló életmódját „a stabilitás és a rugalmas változás egyaránt jellemezte”, otthonlétét is meghatározta – kezdte az előadást Papp Miklós morálteológus. – Alaptermészetünkhöz tartozik, hogy

védettségre, nyugalomra van szükségünk, de rugalmasságra is,

például egy költözés révén, hogy frissüljön a családi életünk, s nem mellékesen eltávolítsuk a felgyülemlett lomokat is.

Vannak persze, akik semmiért el nem költöznének onnan, ahol eddig éltek, mások pedig mindig újra vágynak. Az utóbbiak talán új élményeket keresnek, hogy jól érezzék magukat, bár lehet, hogy a magatartásuk hátterében zűrös családi szocializáció áll, vagy egyszerűen menekülnek valami elől. Számukra megfontolandó tanács, hogy legyenek tekintettel a házastársukra, ha ő éppen a stabilitást kereső típus.

A merevebb hozzáállású emberek pedig gondoljanak arra, hogy a változás, amitől félnek, akár ajándékot, új lehetőséget is tartogathat a számukra – tette hozzá Somogyiné Petik Krisztina.

Az első otthonunk anyánk méhe – mondta az előadást folytatva Papp Miklós. – Ott megkapjuk a fizikai védettséget, a személyes szeretetet és a spirituális oltalmat (amikor imádkoznak értünk). E három vonásnak jellemeznie kell az otthonainkat is. A magzati élet minősége sok szempontból megalapozza a külvilágban való létünket, s a pszichológia kutatási eredményei is megerősítik ezt.

Teológiai szempontból elsőként Isten teremti meg az ember otthonát (édenkert), a rend nyugalmát; fizikai oltalmat, s a férfinak hozzáillő társat ad, sőt a Biblia azt is mondja, hogy

az esti szellőben Isten ott sétált Ádámmal az édenkertben, azaz az Úr jelen tud lenni az otthonainkban is.

Asztalosné Elekes Szende az előadás keretében többek között a tárgyakhoz való viszonyunkról is beszélt: nem mi vagyunk a tárgyakért, hanem a tárgyak vannak értünk. Vigyázzunk, ne váljanak bálvánnyá a bútoraink; ne drága, hanem személyes tárgyakkal vegyük körül magunkat. A fengsuj divattá vált, de „a pozitív energiák dinamizálására” szolgáló lakberendezés okkultizmus, amit az Egyház elítél. Az otthonunk jó esetben kielégíti az alapszükségleteinket, a fizikai, érzelmi biztonságot; helyet biztosít, ahol kapcsolódni tudunk a családtagjainkhoz, gondoskodhatunk róluk, ahol nem a szekálás fogad, hanem az elfogadás, és ahol bátran lehetünk önmagunk.

Elemi vágyunk ugyanakkor az autonómia, az önrendelkezés is. A nőknek vigyázniuk kell arra, hogy az ősi „fészekbélelő hajlamuk” következtében „ne tolják túl a lakás felett való rendelkezést, kontrollt”, még ha nagyon boldoggá is teszi őket a szép, rendezett lakás, mert miközben egyeduralkodóvá válnak a közös tér felett, észre sem veszik, hogy a családtagjaik már nem érzik jól magukat otthon. Ugyanolyan súlyú ugyanis a kapcsolódás mellett az autonómia iránti igényünk is. A mostani járványhelyzetben például túlsúlyba került az összezártság, a kényszerű kapcsolódás. Ne ijedjünk meg, ha emiatt nem érezzük jól magunkat, ettől még nem rossz a családunk, csak a működése vált egyensúlytalanná.

A családterápiás gyakorlat, kutatás strukturális irányzata az átjárható határok meghúzását tartja jónak. Az összemosódó családoknál az egyének fejlődésénél fontosabb a család egysége, az egómasszában nincs lehetőség másként is gondolkozni, a széteső családok esetében pedig a modell gátja a szeretet megélésének, a tagok már nem tudnak egymásról semmit.

A jól működő határok segítik az összekapcsolódást és az egészséges elkülönülést is.

Egy újonnan házasodott pár otthonának egyedülálló a légköre, ketten alakítják ki, a történelemben még soha nem volt ilyen. Erről lemaradnak azok, aki házasságkötés előtt összeköltöznek. Az új házasok együtt alakítják ki a családi rítusokat, szokásokat – fejtette ki Papp Miklós. – Ez utóbbiak megteremtését a pszichológusok is fontosnak tartják: a közös étkezések, a közös ima, a vasárnap rendje növeli a család mi-tudatát, összetartozását.

Papp Miklós kiemelten szólt arról, hogy „vigyázzunk az otthon hangnemére”.

Szeretettel, tisztelettel beszéljünk egymással, és ezt a követelményt elsőként önmagunkon vasaljuk be.

Az egyedülállók számára is fontos az otthon, legyen szép, ne olyan, mint egy „munkásszálló”. Ők könnyebben nyithatnak mások felé (nem kell a családtagjaikkal bajlódni), élhetnek közösségteremtő életet, igényessé, barátságossá, vendégváróvá téve otthonukat.

A tágabb családi kapcsolatok szempontjából az otthon esetében megfontolandó a régi mondás: akkor megfelelő a távolság, ha az anyós nem tud papucsban átjönni hozzánk. A nagyszülő kérdezze meg, hogy jöhet-e a családhoz, s ha hívják, legyen nyitott erre. S a gyerekek se csak a nagy ünnepeken nézzenek rá a szüleikre.

Az előadáson szó volt arról is, hogy az otthon sajnos pokollá is tud válni. A túl erős kontroll alól menekülnek a serdülők, de a házastárs is. A kényszeres renddel szemben máshol keresik a lazulást. Érdemes őszintén feltenni magunknak a kérdést, mit tehetnénk azért, hogy ne váljon pokollá az otthonunk, s ez az őszinte szembenézés a „menekülők” számára is fontos volna.

A tízparancsolat felépítése nem véletlen – tette hozzá Papp Miklós. – Ha Istent imádjuk, a többi parancsot is könnyebb megtartani. S ha a családra vonatkozó parancsot megtartjuk, szintén könnyebb lesz a többit megtartani. A családias szeretet tágul ki a társadalom, a világ felé a magatartásunk által. Ezért félelmetes, amikor napjainkban a családot támadják, bombázzák.

A beszélgetős előadás végén a közelgő ünnepről is szó esett.

Isten lakást vesz nálunk, amikor megtestesül, betölti a történelmünket, fontos számára a mi földi otthonunk. A szenteste örömhíre az is, hogy Istent nem tudjuk feltartóztatni, még ott is meg tud születni, ahol emberileg nincs minden rendben.

Zakeus otthona a pokol előképe. Oda is belép Jézus. Meg akar minket látogatni akkor is, amikor nem szép a családi életünk – mondta Papp Miklós. – Mi pedig mindnyájan a misztérium, az égi lakás felé tartunk (Jn 14,2; 2Kor 5,2). Jó otthonaink pedig ennek az égi lakásnak az ikonjai. A színelátás már itt a földön elkezdődik – tette hozzá a morálteológus.

Amikor otthont teremtünk magunknak, tudjuk, hogy

a legmélyebb otthonvágyunkat majd csak Isten fogja betölteni.

Ez a kereszténységben rejlő kettősség. Krisztus az, akire az életünket fel kell építenünk.

Ott van tehát az otthonunk, ahol a békénk van, olyan béke (shalom), amelyben Isten is jelen van – zárták az online előadást az előadók, egyetetértve egymással e végkövetkeztetés igazságában. 

Szerző: Körössy László

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria