Állandó diakónusok továbbképzése Esztergomban

A kétnapos találkozón, amelyet Füzes Ádám referens fogott össze, a főegyházmegye tizenöt állandó diakónusa vett részt, többségüket a feleségük is elkísérte. Az együttlét középpontjában a testvéri kapcsolatok erősítése, a közös imádság, az ünnepi szentmise és a tanulás állt.

Az előadások témáját Ambruster, Klemenes (szerk.) – Mühl, Matthias: A diakonátus teológiája című kötet liturgiatudományi fejezetei adták. Az egyes lekciókat egy-egy diakónus ismertette, amit a téma megvitatása követett.

A megújított szentelési liturgiában a ministerium fogalma tekinthető az egyházban végzett hivatali szolgálatról alkotott felfogás kategóriájának – hangsúlyozta Kuzmányi István a Klemens Armbruster és Matthias Mühl munkáját bemutató fejezet alapján, amelyben a szerzők a püspökök, a presbiterek és a diakónusok szentelési liturgiáját hasonlítják össze egymással. A diakonális szolgálati dimenzió elsősorban nem a liturgia és az egyházkormányzás terén jeleníti meg Krisztus kegyelmi szolgálatát, hanem azzal, hogy – amint a diakónusszentelési liturgiában elhangzik – szavaikkal és tetteikkel hirdetik az evangéliumot.

Ha sikerül az Eucharisztia alkalmával is jelenvalóvá tenni Isten igéjének és az életnek ezt a kapcsolatát, akkor megvalósul benne annak saját diakonális dimenziója – mutatott rá Kunszabó Zoltán, bemutatva Ulrike Hudelmaier könyvbe foglalt tanulmányát. A diakónusnak az Eucharisztia alkalmával az a feladata, hogy prófétai módon jelenítse meg azt. A szerző ezt úgy mutatja be, hogy sorra veszi, milyen szolgálatai vannak a diakónusnak az Eucharisztia ünneplése során.

Dudás Zoltán Birgit Jeggle-Merz tanulmányán keresztül rávilágított arra: a diakónus szolgálatának a keresztség, az esketés és a temetés során adódó liturgikus feladatok terén is az a középpontja, hogy személyesen megjelenítse a szónak és a tettnek, Isten üdvözítő cselekvése extra nos és pro nobis dimenziójának az összefüggését, vagyis a liturgia és a „diakónia” belső kapcsolatát. Ezért a liturgiában, a keresztény közösség egybegyűlésében világosan meg kell mutatkoznia annak, hogy a diakónus az igét hirdető és szolgáló Krisztust jeleníti meg és teszi jelenvalóvá az egybegyűltek között.

A találkozón az előadásokból kirajzolódó és az egyházban jelen lévő feladatokat a résztvevők kiscsoportokban értékelték ki, és saját készítésű rajzok segítségével mélyítették el azokat. Füzes Ádám a továbbképzés és a találkozó végén az elhangzottakat összegezve az egyházon belüli csapatmunka fontosságát hangsúlyozta. Felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy mindenki a maga helyén, a hivatásának megfelelően (diakónus, pap, püspök) tegye a dolgát, teljesítse szolgálatát, úgy, hogy jó csapatjátékosként segítsük, és ne hátráltassuk egymást, különösen ne úgy, hogy az egyes feladatok teljesítésében helyettesíteni próbáljuk egymást.

Fotó: Kató Csaba

Magyar Kurír
(ki)

Az írás nyomtatott változata az Új Ember január 22-i számában jelenik meg.