Amit másoknak odaadtunk, az elkísér minket a mennybe – Százéves a balatonfüredi plébánia

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A jubileumi ünnepen az érsek megáldotta a templom felújított Szent Imre-kápolnáját, valamint annak oltárát és tabernákulumát, továbbá Gyűrű Géza volt érseki helytartó nemrég elkészült síremlékét. A prédikációban Szent Márton püspökről, a felebaráti szeretet szentjéről is szólt, akinek az Egyház november 11-én ünnepli az emléknapját. A szentmisét a főpásztor Dasek Viktor plébánossal, Nagy Károly esperessel és Németh József kisegítő lelkipásztorral együtt mutatta be.

A szegény asszony két fillérjéről szóló, a napi evangéliumban elhangzott tanításhoz (Mk 12,41–44) kapcsolódva Márfi Gyula érsek szentbeszédében elmondta, hasonló helyzetben volt az olvasmányban szereplő sareptai özvegyasszony is, aki a nyomor mélyén is megőrizte segítőkészségét.

Időt szánt a szintén földönfutónak látszó Illés prófétára, vizet adott neki, ami a nagy szárazság idején már önmagában is áldozat, és enni adott az idegennek utolsó falat ételéből, még a csoda előtt, akkor, amikor még nem tudhatta, hogy kap-e majd érte viszonzásul valamit – vont párhuzamot a történetek között az érsek. A jeruzsálemi szegény asszonyról maga az Úr Jézus mondja: „Bizony mondom néktek, többet dobott be, mint a többiek, mert azok a feleslegükből dobtak be, ő pedig mindazt, ami szegénységéből telt.” De maga az Úr Jézus is ilyen adakozó: róla olvassuk, hogy mikor elérkezett az idők teljessége, megjelent, hogy önmagát feláldozza, eltörölve a bűnt. Elhagyta a mennyország gazdagságát, felcserélte a betlehemi jászol szegénységével. Ugyan Jézusnak ácsmesterként, iparosként még meglehetősen jó egzisztenciája volt, ám mikor elhagyta Názáretet, akkor áldozatot hozott anyagilag is, vállalva a szegénységet, nincstelenséget, és azt, hogy adományokból éljen.

„Szegénnyé lett értünk, noha gazdag volt”, mondja Szent Pál – idézte Márfi Gyula az apostolt. – Nekünk is meg kell tanulnunk az adakozás lelkületét. Mindig késznek kell lennünk rá, hogy adjunk, hogy valamit feláldozzunk abból, amit Istentől kaptunk. Ne feledjük el, hogy minden, még az is, amit saját két kezünk munkájával kerestünk meg, magasabb értelemben az Isten ajándéka, hiszen az erőt, a munkavégző képességet ugyancsak tőle kaptuk. Áldozatkésznek kell lennünk. Késznek kell lennünk arra is, hogy ha az élet úgy kívánja, mindent odaadjunk, mint a sareptai özvegy, a jeruzsálemi szegény asszony vagy maga az Úr Jézus Krisztus – hangsúlyozta az érsek, és felidézte Assisi Szent Ferencnek egy rendkívül szép gondolatát: amihez görcsösen ragaszkodunk, azt mind itt hagyjuk a Földön, de amit másoknak odaadtunk, az elkísér minket a Mennyei Atya ítélőszéke elé, a mennyországba.

Márfi Gyula szentbeszédében a november 11-én ünnepelt, a koldus megsegítésére, adakozásra kész Szent Mártonról is szólt, rámutatva, hogy Márton nemcsak mint főpap és csodatevő áll előttünk, hanem mint a jótékonyság szentje. A keresztségre még csupán készülve, katekumenként a franciaországi Amiens városánál találkozott egy didergő koldussal. Márton ekkor köpenyét kettévágta, s felét ráterítette a nincstelenre. Éjjel álmot látott, melyben az Úr Jézus Krisztus jelent meg, vállán a fél köpennyel, melyet ő megosztott a koldussal. „Márton, aki még csak katekumen, ő terítette rám ezt a köpenyt” – szólt ekkor Jézus a körülötte álló angyaloknak, szenteknek. Ez a jelenés minden bizonnyal különösen is segítette az ifjú Mártont, hogy később aztán olyan szentté váljon, aki majdnem ezer éven keresztül a Boldogságos Szűz Mária után a legnépszerűbb szentje volt az Egyháznak, s még ma is a legnépszerűbbek közé tartozik.

A százéves plébánia ünnepén Petrőcz Lászlóné Hanzlik Mária nyugalmazott református lelkipásztor is köszöntötte a közösséget. Felidézte azt a pillanatot, amikor a plébánia gyönyörű ablakait első ízben megpillantotta. „Gyűrű Géza, a mi kedves szolgatársunk azt mondta, hogy ezek az ablakok nemcsak szépek, hanem világítanak is” – emlékezett vissza a lelkipásztor, majd az Efezusiaknak írt levélből idézett: „Éljetek úgy, mint a világosság fiai. A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és egyenesség.” (Ef 5, 8–9)

Riczinger József nyugalmazott evangélikus lelkész egy Péter apostol levelében olvasható (1Pt 2,5) igeverset ajánlott a hallgatóság figyelmébe: „Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.” A lelkész arra hívta fel a figyelmet, hogy az élő kövek olykor nehezebben illeszkednek össze egy lelki házzá, mint a holt kövek, pedig csodálatos lelki házzá tudunk összeilleszkedni, ha szívünket, életünket átadjuk az Úrnak. Ezért int az apostol mindnyájunkat, a felszólítás azonban nem csupán a lelkészeknek és a papságnak szól, hanem az egyetemes papság elve alapján mindenkinek, tudniillik mindenki pap, ott, ahová Isten őt állította: a családban, a munkahelyen vagy az utcán. Járjunk nyitott szívvel, hogy észrevegyük a szomorúságban élőt, a jó szóra vágyót! – figyelmeztetett a lelkész.

A szentmise után a balatonfüredi római katolikus temetőbe vonultak át az ünneplők, ahol két éve helyezték örök nyugalomra Gyűrű Géza pápai prelátust, nyugalmazott érseki helynököt, aki harminc évig volt a balatonfüredi Krisztus Király-templom plébánosa. Márfi Gyula érsek megáldotta Gyűrű Géza nemrég elkészült síremlékét.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír