Átadták a Fraknói Vilmos-díjakat

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre! 

A Fraknói Vilmos-díjat 2000-ben alapította a nemzeti kulturális örökség minisztere, hogy ezzel ismerje el azon tudósok tevékenységét, akiknek munkássága kiemelkedő a teológia, a filozófia, valamint az egyháztörténelem területén, illetve akik tevékenységükkel előmozdították a magyar vallási élet megújulását és a teológia oktatásának fejlődését. 

2018-ban Varga Lajos váci segédpüspöknek, az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ vezetőjének; Beke Margit történésznek, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Egyháztörténeti Bizottsága elnökének, valamint Fazekas István történésznek, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanárának munkásságát ismerték el a kitüntetéssel. 

Köszöntőbeszédében Soltész Miklós államtitkár megemlékezett a közelmúltban elhunyt Sághy Marianne történészről, aki mint kuratóriumi tag segítette évről évre a díj átadását. 

Ha a díjazottak születési helyeire tekintünk, láthatjuk, hogy Varga Lajos segédpüspök Budapesten született, azonban a további két díjazott az ország két távoli szegletéből indult pályájára – emlékeztetett az államtitkár. – Nemcsak a fővárosból érkezhetnek tehetségek, hanem megtalálhatjuk őket az ország minden táján. Nem az a fontos tehát, hogy honnan érkeztek, hanem hogy mit adnak az országnak. Az idei díjazottak mindannyian történészek, levéltárosok, emellett művelik magas fokon egyháztörténeti kutatótevékenységüket. Ők ezt adják az országnak, hiszen ezeknek a kutatásoknak lesznek folytatói is, és hosszú távon be is épülnek az életünkbe. 

A vezetőknek figyelembe kell venniük, hogy a történelem ismétli önmagát – hangsúlyozta Soltész Miklós. – Ha ezt nem ismerik fel, újból elkövetik azokat a hibákat és bűnöket, melyek a múltban már megtörténtek. Ezért is kiemelkedően fontos a történészek tevékenysége, hiszen kutatásaik segítik a hiba elkerülését. 

Az államtitkár beszédét követően Török József professzor, egyháztörténész méltatta a kitüntetetteket. Kiemelte: Beke Margit számos könyvvel és tanulmánnyal járult hozzá a magyar Egyház, ezen belül is az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye történetének kutatásához; Fazekas István pedig a kora újkori magyarországi katolikus iskoláztatás történetével gazdagította a tudományágat. Varga Lajos méltatása során Török József nemcsak a püspök tudományos munkásságáról szólt elismerően, hanem lelkipásztori tevékenységéről is. 

A laudációk után Soltész Miklós államtitkár és Fürjes Zoltán helyettes államtitkár adta át a Fraknói Vilmos-díjakat. A kitüntetettek a köszönetnyilvánítás mellett néhány személyes gondolatot is megosztottak a hallgatósággal. 

Beke Margit szerint az egyháztörténészek árnyékban, csöndben dolgozva próbálják a tudomány igazságait kifejteni. A történész Teilhard de Chardin teológust idézte, miszerint így is az Úristen munkatársai vagyunk, hiszen a teremtésben veszünk részt. 

Varga Lajos püspök elmondta: történészként szerzett tudását a mindennapokban, lelkipásztori munkája során is tudja hasznosítani, hiszen az emberek az átélt történelmi eseményeket beépítik személyiségükbe. Ez a történelmi tudat, ami nemcsak egyes embereket érint, hanem közösségekre is jellemző. A történészek feladata, hogy rendszerezzék ezeket az eseményeket, így megteremtve a harmóniát az egyénekben és a közösségekben.

Beke Margit és Varga Lajos szavaihoz csatlakozva Fazekas István kifejtette, hogy a történész mestersége „magányos” tudomány: a levéltárból hazatérve nem mosolyognak rá elismerően a villamoson, hogy gratuláljanak aznap elért tudományos eredményeihez – idő kell ahhoz, hogy ezek a kutatási eredmények beépüljenek a társadalmi tudatba. A történelem az egészséges közösség alkotóeleme – tette hozzá Fazekas István történész.  

Fotó: Lambert Attila

Benke Zsuzsa/Magyar Kurír