Az Egyháznak szent papokra van szüksége – Olajszentelési mise közvetítése Győrből

A főpásztori szentbeszédet az alábbiakban teljes egészében közöljük.

Főtisztelendő Paptestvérek, kedves Hívek!

Szinte naponta szembesülnünk kell a ténnyel, hogy bizonyos szempontból egy virtuális világban élünk. Most különösen erős bennem ez az érzés, hiszen a televízió segítségével olyanokhoz szólok, akik a képernyő előtt ülnek, de én senkit sem látok közülük. Nem könnyű így beszélni, megszólítani bárkit, de megpróbálom. Nagyon örülök, ha a hívek közül sokan országszerte, esetleg határainkon túl is nézik ezt a közvetítést, és ilyen rendkívüli formában kapcsolódnak be a szentmise ünneplésébe. Mégis engedjék meg, hogy a mai napon, rendhagyó módon, inkább a képernyő előtt ülő paptestvérekhez szóljak.

A krizmaszentelési misét rendes körülmények között is csak a székesegyházakban ünneplik, az egyházmegye püspökének vezetésével. A püspök erre a szentmisére az egyházmegye hívein túl megkülönböztetett szeretettel hívja meg a vezetése alatt szolgálatot teljesítő papokat is. Hiszen a főpásztor ebben a szentmisében nemcsak megáldja a szent olajokat – köztük a betegek olaját is –, amelyekkel a következő egy évben a szentségeket kiszolgáltatják, hanem a papok megújítják püspökük előtt a papszentelésükkor tett ígéreteiket is. Mivel nagycsütörtök délelőtt még legtöbben dolgozni szoktak, most viszont a szükséghelyzet miatt sokan otthon vannak, lehet, hogy ennyien még soha nem voltak részesei egy ilyen szentmisének.

Lám, ami rendes körülmények között eddig lehetetlen volt, ím, az most a helyzet rendkívülisége folytán valósággá válhat. Mert mind az olajszentelés, mind a papi ígéretek megújítása az egész Egyház ünnepe. Hiszen egyrészt a szentségek éltetik Isten népét, másrészt a pap Isten népének szolgálatára kapta a hivatását. A televízió segítségével most egy hatalmas, „virtuális székesegyházban” imádkozhatunk együtt, és lehetünk részesei a papság eme ünnepének.

Főtisztelendő Paptestvérek! Szükségünk van ígéreteink és hűségszándékunk rendszeres megújítására. Emberi tapasztalatainkból tudjuk, milyen jó újra és újra kimondani a szeretett szülő, testvér, barát felé, hogy szeretjük. Nagyon megerősítőleg hat ránk is, amikor viszont is halljuk, szeretnek bennünket, számítanak ránk. Ne feledjük azonban, papi voltunk vonatkozásában ez is egy kicsit másképpen van. Nem Istennek van szüksége arra, hogy szeretetünkről és hűségünkről meggyőzzük Őt, hanem nekünk, embereknek. Nem lehet kétségünk afelől, hogy Isten irántunk való szeretete változatlan, viszont magunk miatt nélkülözhetetlen az Isten és a kapott hivatás iránti szeretet ápolása. Mert bizony, amit nem gondozunk, ápolunk, az előbb-utóbb halódni kezd. Szükségünk van az ilyen közös ünneplésre, hogy megújuljunk, és megerősödjünk általa. Ozeás prófétának mondta a választott nép Istene: „kiviszem a pusztába, s a szívére beszélek, (…) hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban” (Oz 2,16-17).

Gyengeségeink és bűneink bizony kikezdhetik a szeretetünket, a hűségünket és elfordíthatnak bennünket Istentől. Ahogy a próféta is emlékeztetett rá: „saját gonosz szívük szándékait követték; hátukat fordították felém, nem az arcukat” (Jer 7,24). Nemde, annak látom a hátát, aki elfordult tőlem… Mert elfordulok attól, akinek nem akarok vagy nem merek a szemébe nézni, mert röstellni valóm van előtte. Óriási jelentősége van tehát annak, hogy kinek nézek a szemébe, ki felé fordítom oda az arcom!

A bevallva vagy bevallatlanul Istentől elfordult világ, amelyben élünk, bizony nagyon megkoptathatja az Isten iránti szeretetünket és hűségünket. Állandó kísértéssé vált a pap számára is az elvilágiasodás veszélye. A világ, amelyben ugyan több a jó mint a rossz, leginkább a rossz csábításával akar magához vonzani bennünket, s ezt lehet, hogy néha észre sem vesszük. Például az a gondolat, hogy nekünk ismerni kell a körülöttünk létező rosszat is, akkor tudunk a ma emberéhez szólni, azt eredményezheti, hogy magunk is úgy akarunk élni, mint a rosszak. Mekkora tévedés! A rossz kívülről is fel- és megismerhető, anélkül hogy részesévé válnánk. A jó és a rossz természete szerint nem a korszellem függvénye. Különben is Prohászka püspök arra figyelmeztetett: „Aki a korszellemmel köt házasságot, az hamar özvegységre jut.” Isten tanítása viszont örök, képes megszólítani minden embert, minden korban.

Kedves Paptestvérek! Amikor megújítjuk ígéreteinket és hűségünket Isten iránt, gondoljunk arra, hogy ezt a szeretetet konkrétan az Egyház, az egyházmegye, az egyházmegye püspöke, papjai és hívei felé kell gyakorolni. Nem valami elvont, beazonosíthatatlan szeretetről van szó. Hűségünk, szeretetünk szavai és gesztusai segíthetik azokat a paptestvéreinket, akik valamilyen oknál fogva meggyengültek ebben az elköteleződésben. Saját példánkkal vissza tudjuk adni nekik a hitet és az erőt hűségük megerősítése érdekében. Lukács evangéliumában Jézus azt mondta: „Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór” (Lk 11,23). Szomorú szívvel, de meg kell állapítanunk, hogy bizony vannak, akik nem vesznek részt a gyűjtésben, vagy legalábbis nem Krisztusnak gyűjtenek. Elfeledkeznek a szenteléskor tett ígéreteikről, és elhanyagolják a rájuk bízottak lelki javának gondozását. Sokat kell értük imádkoznunk, és testvéri biztatásainkkal a jó felé kell segítenünk őket.

Jacques-Henri Bernardin de Saint-Pierre írta le egy jezsuita szerzetessel történt beszélgetését. A szerzetes azt fejtegette neki, hogy tíz ars-i plébánosra lenne szükség az Egyház és a papság életének megújításhoz. Ő viszont azt válaszolta: Egy elég lenne! Azt szoktuk mondani, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Viszont az Egyház történelméből tudjuk, hogy akár csak egy szent is mekkora dolgokra képes: Assisi Szent Ferenc, Loyolai Szent Ignác, Kalkuttai Szent Teréz anya, Szent II. János Pál pápa. Talán nem is szükséges több szentet említenünk. Az Egyháznak szent papokra, csak szent papokra van szüksége! Segítsük egymást, hogy az életszentség utáni vágy meg ne gyengüljön, ki ne haljon belőlünk, mert az küldetésünk hatékonyságának gyengülését fogja eredményezni. Minden felelősségtől menekülni vágyó kísértés ellenére tudnunk kell: őrzője vagyok a testvéremnek!

Kedves Testvérek! A pap minden ember megszentelésére kapta hivatását, de ez azt is jelenti, hogy a hívőknek is segíteniük kell a pap megszentelődését. A szeretet gesztusaival és főként imádságaitokkal támogassátok őket ebben!

Kedves Paptestvérek! Püspökeitek és a rátok bízottak nevében köszönöm áldozatos szolgálatotokat. A feltámadt Krisztus kegyelmi ajándékai segítsenek benneteket az életszentség útján, hogy küldetéseteket az emberek javára és Isten dicsőségére tudjátok végezni, s ez nektek is adjon semmi mással össze nem hasonlítható örömöt! Ámen.

*

A szentbeszédet követően a jelen lévő lelkipásztorok ünnepélyesen megújították papi ígéretüket. A szentmise áldozati része előtt Veres András megyéspüspök megszentelte a szent olajokat.

Forrás és fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír