Az élet kultúrájáért szállt harcba – Szent II. János Pál pápára emlékeztek Debrecenben

A nagy pápa személye alapvetően meghatározza a Szent II. János Pál Intézet Egyesület feladatát. Ha egy mondattal akarjuk jellemezni személyiségét, azt mondhatnánk: egy ember, aki pápa lett, és egy pápa, aki ember maradt – mondta homíliája elején Tokodi László OP. – Egy olyan ember, akire érvényesek az evangélium szavai: „Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom, és én megmutatom neki magamat” (Jn 14,20–21). Szent II. János Pál pápasága az emberről szólt, aki az embersége által jut el Istenhez.

A pápa ismerte a nyomorúságot: nagyon fiatalon elveszítette édesanyját, lánytestvére még az ő születése előtt meghalt; később elveszítette a bátyját, majd az édesapját. 21 évesen egyedül maradt. Mindenkit elvesztett, de tudta, hogy ő ott van Istenben, Krisztus pedig benne. Istent nem veszítheti el soha – mondta a szentmise szónoka. – Az ember Isten képmására teremtetett, s meg kell látnunk magukban ezt a képmást, amely által az a hivatásunk, hogy Istent felmutassuk, megmutassuk az embereknek.

II. János Pál képes volt emberséggel, együttérzéssel fordulni a másikhoz, meg tudta érinteni az embereket akár fizikailag is, akár lelkileg is, szavakkal és tettekkel, egész lényével. Pápává választása után megkezdett katekéziseiben a test teológiájáról beszélt, az emberi testről, amely a szexualitás által is Istent hivatott felmutatni. A teológia szó a Theosz (Isten) és a Logosz (szó, beszéd) kifejezésből áll: a testünk, az emberségünk beszél Istenről, erre vagyunk teremtve – fejtette ki szentbeszésében a domonkos szerzetes. – Szent II. János Pál pápa védte az életet, a fogantatástól egészen a természetes halálig, Nagyon sokszor hangoztatta, hogy az élet szent. Az élet kultúrájáért szállt harcba. Ez volt az egyik legfontosabb programja.

Népszerű volt, mert ember maradt, aki természetesen tudta közvetíteni a szeretetet. Nemcsak beszélt róla, hanem látszott rajta, ragyogott az arcán, (...) Isten szentsége ragyogott fel az arcán. A mi feladatunk is ez: Isten képének és hasonlatosságának lenni e világban. A kegyelem át tudja törni a bűn korlátait és falait, és így meglátszódhat rajtunk az, akik valójában vagyunk. Le tudja bontani rólunk azt a burkot, mely megakadályozza a ragyogást, Isten képmását – fejezte be gondolatait Tokodi László OP.

A szentmise végén a plébánia udvarán elhelyezett domborműnél imádsággal tisztelegtek a hívek Szent II. János Pál pápa emléke előtt.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Papp Eszter

Magyar Kurír