Az élő Istennek szolgáljunk – Diakónusszentelést ünnepeltek Ózdon

Az ózdi parókia közössége másodszor lehetett tanúja diakónusszentelésnek.

A templom búcsúünnepére összegyűlt hívek október 1-jén ismét azért imádkoztak, hogy az új diakónus Isten hűséges szolgájává váljon.

Az Istenszülő oltalmának ünnepén a Zsidóknak írt levél 9. fejezetének első versei, a szent sátorról és az ószövetségi templomról szóló részek hangzottak el.

A diakónusszentelés előtt mondott beszédében Orosz Atanáz püspök kifejtette: az apostoli szó mindnyájunkat elgondolkodtat arról, hogy keresztény élethivatásunk követelményekkel jár, hiszen az apostol most idézett szavai azzal végződtek, hogy Jézus Krisztus hiteles, saját vérével bemutatott áldozata megtisztítja lelkiismeretünket, és képessé tesz bennünket arra, „hogy az élő Istennek szolgáljunk” (Zsid 9,14).

Ez minden Krisztus-hívő hivatását is meghatározza – hangsúlyozta a főpásztor. – Hiszen a keresztelés szertartásán is halljuk Szent Pál apostol Rómaiaknak írt levelének szavait: Ha egyszer már meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk tovább benne? (Róm 6,2) „A régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a bűn teste elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek.” (Róm 6,6) Azzal folytatja az apostol, hogy immár a keresztséggel Jézus Krisztus élete működik bennünk, ezért „adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat pedig az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek” (Róm 6,13).

A keresztség szentségének felvételével kezdődött a Bodrogközben Marczi András Istent szolgáló élete is – emlékeztetett homíliájában a miskolci megyéspüspök.

„A te kezed teremtett és alkotott engem, adj nekem értelmet, hogy megértsem parancsaidat!” (Zsolt 118,73). A zsoltáros által megfogalmazott határozott szándékot ismertem meg hét éve a felvételire érkezett András testvérben: a Jó Isten által átalakított értelemmel rálátni mindenre, amit Isten elrendelt és elvárhat tőlünk – mondta Orosz Atanáz püspök. – A szemináriumban eltöltött években bizonyára ez az elhatározás folytatódott és teljesedett be, olyannyira, hogy a mai napon már ugyanezen zsoltárnak egy másik versét választotta jeligeként magának: „Tied vagyok én, üdvözíts engem!” Mindnyájunk életében nagyon fontos az az önátadás, amikor már nem saját tudásunkra, erőnkre hivatkozva, hanem egyedül Istenre hagyatkozva várjuk az ő kegyelmét.

Az Istenszülő oltalmának ünnepén ősi szokás szerint az egész közösségre és lakóhelyére, a városra is kérjük Isten áldását és a mindnyájunkért imádkozó Istenszülő Szűznek oltalmát – tette hozzá a főpásztor. – A Krisztusért balgatagságot színlelő Szent András volt az, aki a hosszú virrasztásban, a liturgia szebbnél szebb részei közepette figyelmes volt az Istenszülő jelenlétére és közbeavatkozására. Ő, akit egyesek balgatagnak láttak, láthatta meg a láthatatlant, ő hívhatta föl a jelen levő Epifániosz diakónus, majd a többiek figyelemét az Istenszülő jelenlétére.

„Azt szeretném, ha majd András testvérünk is ezzel a különleges karizmával büszkélkedhetne, hogy diakónusi szolgálatában lelkileg ő is szem előtt tartja a láthatatlant: hogy az Istenszülő láthatatlanul imádkozik érettünk Istenhez. Ha ezt tudomásul vesszük, akkor az egész liturgiánk, sőt (...) az életünk is megváltozik” – hangsúlyozta végül Orosz Atanáz.

Bodnár Dániel parókus a közösség nevében köszöntötte az új diakónust és feleségét, Ritát.

Az újonnan szentelt Marczi Andrást az ózdi parókia diakónusává és hitoktatójává nevezte ki Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök.

A szentelésen a nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektora és növendékei is részt vettek.

Forrás: Miskolci Egyházmegye

Szöveg: Varga-Juhász Bernadett

Fotó: Palotai István

Magyar Kurír