Az emberek mellett állva – Lelki segítő szolgálat indult a Váci Egyházmegyében

Tóth András görögkatolikus pap, nagycsaládos édesapa, családterapeuta, mentálhigiénés szakember január óta a Váci Egyházmegye spirituálisaként nyújt lelki támogatást papoknak, állandó diakónusoknak és akolitusoknak. Jakobszen-Tátrai Zsófia a Váci Egyházmegye humánerőforrás-vezetője, szintén pár- és családterapeuta és mentálhigiénés szakember.

Ők ketten szervezték meg és koordinálják az április 14-én indult online lelki segítő szolgálatot. Marton Zsolt váci megyéspüspök kezdeményezésére állt fel a szolgálat, aki fontosnak tartja, hogy jelen legyen az online tér adta lehetőségek által a hívei és papjai életében. Vallja, hogy az emberek mellé álló szolgálatok a fontosak, melyekben kifejeződik, hogy érzékenyek vagyunk szükségleteik iránt. Ezért a főpásztor törekszik a kapcsolattartásra, és felismerte, mekkora segítség lehet a lelkigondozók nyújtotta támogatás.

Beszélgetésünk is az online térben zajlik. A szolgálat vezetői a telefont kevésnek tartják, így a Jitsi videokonferenciára is lehetőséget nyújtó felületén, hanggal és képpel „találkozunk”. Faragó Artúr kórházlelkész, aki szintén közreműködött a szolgálat létrehozásában, előzetesen elmondta: a lelki segítő szolgálat épít a Váci Egyházmegye meglévő hálózataira. Így széles körű összefogással, mintegy harminc fő részvételével indult el a heti öt napon, reggeltől estig elérhető internetes és telefonos segélyvonal. A segítségnyújtás korosztályonként fókuszált. A gyerekeket és szülőket a váci Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága (EKIF) intézményein keresztül nyolc pszichológus segíti, a fiatalokat az ifjúsági pasztoráció munkatársai, a felnőtteket, időseket pedig hitoktatókból, lelkigondozókból, önkéntesekből álló segítségnyújtók várják. A betegekkel kórházi lelkigondozók foglalkoznak – mondta el Jakobszen-Tátrai Zsófia.

Tóth András elmondta: „Az új helyzet arra hívott minket, hogy az emberek mellé álljunk. Az emberek iránti szeretetküldetésünket és a szakmaiságunkat visszük bele a szervezett segítő szolgálatba. Önkéntesek csatlakoztak hozzánk, akik segítséget kapnak, hogy a támogató, kapaszkodó szerepet be tudják tölteni. Feladatuk a meghallgatás, a melléállás, nem terápiát végeznek, hanem beszélgetnek és szakmai szupervízióval kísérik tevékenységüket.”  

Arról is kérdeztem beszélgetőtársaimat, miben tud segítséget nyújtani egy-egy, szakemberrel folytatott beszélgetés. Mindkét koordinátor a szakmaiság mellett meríteni tud saját megtapasztalásából.

Nagycsaládosként ők is szembenéznek a digitális tanulás, a home office, a kényszerű otthonlét nehézségeivel. A szülő egy személyben számos szerepben van jelen otthonában: miközben a konyhában fő a leves, ránéz a gyerekre, hogy nem tévedt-e át a tananyagról a chatszobába, megválaszol egy sürgős e-mailt, meghallgatja házastársa problémáit; helyt próbál állni, miközben fejében ott zakatol, hogy lesz-e jövő héten munkája, mi lesz, ha megbetegszik az egyedül élő idős édesanyja.

Tóth András a szerepek – apa-anya, férj-feleség, munkavállaló, tanár, háztartási alkalmazott – összecsúszásának nehézségeit festi le. Mindenki egyszerre többféle minőségben van otthon, így kell egyensúlyban tartani és működtetni a családi rendszert. Mindezt zárt térben, nem választott, hanem kívülről ránk ruházott helyzetben kell elérnünk, ahol a zsigeri működések jobban bekapcsolnak, felerősödnek a konfliktusok, és egyre nagyobb a szorongás, meg tudunk-e felelni mindennek. A két párterapeuta tapasztalata, hogy még a jól működő házaspároknak is nehéz ez a helyzet, hát még ott, ahol nincsenek jó tapasztalatok a konfliktusmegoldásban.

Zsófia arra figyelmeztet, a bezártság teljesen új helyzet, és ez másfajta kapcsolati létmódot igényel. „Megfosztódtunk biztonságot nyújtó dolgainktól, megszokott erőforrásaink hiányában kell tudnunk élni a mindennapokat, mindezt abban a bizonytalanságban, hogy nem tudjuk, meddig tart, és még mit követel ez az állapot. A magasabb stressz- és félelemszint kezelése ráirányítja a figyelmet, hogy vannak-e működő megküzdési mechanizmusaink. Így nevezi a lélektan, ki mivel tudja oldani a benne lévő feszültséget. Beszélgetés, mozgás, olvasás, filmnézés – mind eszköz lehet ahhoz, hogy hogyan küzdök meg nehéz lelkiállapotokkal. Ezek fontos gyökerek ebben a helyzetben, a személyiségem stabil működését tudják megteremteni. Zsófia számára ilyen a sport. Ezért arra törekszik, hogy a jelenleg adott körülmények között is megtalálja a módot, hogy ezt gyakorolja. Arra figyelmeztet, nem szabad lemondani mindenről.

András szerint nagyon fontos strukturálni a napot, sőt a hetet is. Családban ennek útja a megbeszélés, melynek során ki-ki kifejezheti saját igényét. Természetes, hogy mindenki a maga területét védi, de jó, ha mindenkinek van ráhatása a napra, ha „mindenkinek van a kezében feladat, jobban érzi magát”. A gyerekek éljék meg, hogy a szülőknek sem könnyű engedni, de egyes esetekben megteszik, más esetekben ragaszkodnak elképzelésükhöz, és látják, mennyit ad mindannyiuknak, amikor valami közös meg tud valósulni. A család kapcsolati élettere akkor tud adni tagjainak, ha megvannak a közös megmozdulások. Nézzenek filmet, de nem mindenki maga, hanem együtt. De ilyen a közös séta, sport vagy társasjátékozás. Mindez kapcsolódik ahhoz, hogy fontos a napban a ritmus, a lazítás, pihenés, felüdülés és munka, háztartási teendők váltakozása. Legyen meg a munka és pihenés ritmusa. Amikor a gyerekek számára a tanulás kezdődik, legyen meg a szülőnek is a nyugodt munkavégzés ideje. Legyen egy beosztás, ki főz, ki mosogat, ki vásárol, ki mos. Fontos, hogy kitűzzünk célokat, összefogjuk, és együtt elosszuk a munkákat. Tudatosítva, hogy ez nem nyaralás, van feladat az iskola felé. És van a család felé is.

Tóth András szerint nagy lehetőség, hogy a család megtaláljon új értékeket, új célokat. Itthon vagyok, mit csinálok meg, mivel járulok hozzá, hogy ez az itthon szebb legyen. De fontos a spirituális életünk építése is. Nincs lehetőség a közös templomi imára, találkozásra. De épülhet a család liturgiája, erősödhet az otthoni spirituális együttlét. Lehet rituálékat kialakítani. Ehhez is kérhető segítség, de az akarat is kell, hogy közösen tegyenek érte a család tagjai, hogy valami legyen.

A feleségével kilenc gyereket nevelő Tóth András azt is tudja, kompromisszumokat kötni a legjobb családban is ellenállásba ütközik. „Mindenki védi az énhatárait. A beszélgetés oldja a szembenállást, amikor mindenki elmondhatja, mi a nehéz és mi a jó neki. Így álljon össze a nap struktúrája, így minden családtag átélheti, hogy figyelnek rá, tiszteletben tartják az igényét, és jobban kapcsolódik az egészhez, készségesebb, hogy elfogadjon kompromisszumokat. A gyerek látja, hogy a szülőnek is van nehézsége és van öröme, így ő is könnyebben kapcsolódik.”

Sokszor beszélünk a kényszerhelyzetből kihozható pozitívumokról, de ennek is több oldala van, figyelmeztetnek a szakemberek. Zsófia azt fogalmazza meg, legyünk tekintettel arra, hogy vannak emberek, akik nem tudják megszeretni ezt a helyzetet. Ezt nekik maguknak is el kell fogadni, és környezetüknek is. Hogy mégis tudjak benne lenni, hogy lehetőséget lássak benne, annak ellenére, hogy nem szeretem és ellenállás van bennem, tudnom kell, ez a helyzetnek szól. De a helyzet van, kell vele kezdeni valamit. Ezt felismerve fogalmazzam meg érzéseimet, mondjam el, hogy bár sok szép dologról szól az otthonlét, de nekem ez nehéz.

Ekkor jelenthet segítséget a külső személy, az online lelkisegély vonalán a meghallgatást nyújtó idegen. A helyzet ugyanis valóban nehéz. Veszteségeket élünk meg – magyarázza András, miért generál a szükségállapot feszültséget, dühöt, haragot az emberben. Még a hozzánk legközelebb állóval megélt kapcsolat is szikrákat tud szórni, így nagy segítség, ha van kinek elmondani, hogy elegem van. A lelkisegély az a hely, ahol az ember kiadhatja ezt a feszültséget. Otthon sokszor nehéz csak egymást hallgatni, nem szólva azokról, akiknek egyáltalán nincs, akinek elmondhatnák gondjaikat. Az elmondással pedig törvényszerűen oldódik a feszültség.

Hogyan tanulhatunk ebből a helyzetből? – ebben is segítséget tud adni egy-egy beszélgetés. András és Zsófia szerint is megalapozott a remény, hogy a világ változik azáltal, amit az emberek most megélnek. Felértékelődnek és mélyülnek a kapcsolatok. Megállt a rohanás, csillapodott a vágy, hogy mindenütt ott akarunk lenni. Megértjük, mekkora az üresség azáltal, hogy a világ egyre fokozza a tempót, hamis biztonságot és álértékeket kínál. Ez a véglet megtaníthat arra, mi mennyire fontos, és segíthet, hogy jobb egyensúly álljon be életünkben. A pszichológia sokszor elmondja, a krízis lehetőség, hogy megváltoztassuk azt, ami nem jól működött, hogy a megtapasztalás révén átkeretezzünk dolgokat. Rámutatnak: dolgozzunk azon, hogy a felesleges sallangtól megszabaduljunk, átgondoljuk, mit nem építünk vissza életünkbe. Mi nélkül tudunk élni? Mit tudunk letenni? Sallang az, hogy hiányainkat pótlékkal töltjük be. A válság esély, amikor megélhetjük az Istenre való mély ráhagyatkozást. Amikor nyitottabbak tudunk lenni Felé, mert csak Benne tudjuk keresni a segítséget. A bajban felé fordulunk, és ebből lelki megújulás fakadhat, igazi mély kapcsolat Istennel és egymással.

Fotó: Lambert Attila; Merényi Zita (archív)

Trauttwein Éva/Magyar Kurír