Az Eucharisztia sugárzó fényében napozunk – Püspöki előadás Nyíregyházán

Palánki Ferenc három fontos tényezőn – a körmeneten, a szentmisén és a szentségimádáson – keresztül világított rá az Eucharisztia fontosságára.

A körmenet nem más – mondta – mint Jézus Krisztus, a mi legnagyobb kincsünk megmutatása a világnak. Ugyanakkor körmenet az is, amikor áldozás után mintegy mozgó tabernákulumként elindulunk a világba, s megmutatjuk, hogy rajtunk keresztül jelen van a Szeretet Istene.

Életünk kiemelkedő eseménye a szentmise. Isten egyik legnagyobb ajándéka ez a hívő ember számára: összegyűlni Jézus körül, vele egyesülni – folytatta a főpásztor. – A legfontosabb személy maga Jézus Krisztus, a leglényegesebb kérdés pedig az, hogy – minden egyéb tényezőt kizárva – tudjuk-e Őt szemlélni, tudunk-e vele kapcsolatba kerülni, Őt meglátni a mellettünk ülő testvéreinkben. Az eucharisztikus kongresszus azért lesz különösen csodálatos esemény, mert több száz országból érkeznek résztvevők, akik különböző nyelveken beszélnek, ott mégis mindenki érteni fogja a közös nyelvet: a szeretet nyelvét.

Áldozáskor Krisztussal egyesülünk. Hisszük, hogy az Ő testét és vérét vesszük magunkhoz a kenyér és a bor színe alatt. Csodálatos jelképek ezek. Egy hatalmas búzamező minden szem búzájának egy picinyke darabjából áll össze a kenyér, s ugyanígy egy nagy szőlőültetvénynek minden szem szőlőjéből lesz a bor. Jelképe ez annak, hogy Krisztus áldozatából minden egyes ember részesül, mindenkinek jut egy darab belőle, függetlenül attól, hogy milyen tulajdonságokkal bír az illető, vagy szerintünk méltó-e rá. Az Eucharisztia, a szentáldozás a bocsánatos bűnöket eltörli, míg a nagy bűnöktől megóv – emelte ki Palánki Ferenc. – A Jézussal való egyesülés során Ő maga épít be magába bennünket. Részévé tesz, általa leszünk mindnyájan egy, s így érkezik el az Isten Országa.

Krisztus vándorlásunk társa, így utunk nem céltalan vándorlás, hanem zarándoklat. Böjte Csaba atya szavait idézve: „Elindultunk a semmiből a Végtelen felé.” Hol tartunk most? A Végtelen maga az örök élet. Jézus ígéretet tett arra, hogy aki eszi az Ő testét és issza az Ő vérét, annak örök élete van. Nem a jövőben, nem egy távoli, meghatározhatatlan időpontban, hanem már most nekünk ajándékozza a megkezdett örök életet. Ő, aki szeretetből megtört kenyérré vált, erre az útra hív meg bennünket, azt azonban nem ígéri, hogy megkímél a szenvedéstől az út során – mutatott rá a püspök. – Jézus Krisztust követve eljuthatunk az életszentségre, amire mindenki meghívást kapott. 

Itt érkezünk meg, ahogy Varga László atya mondja, életünk szentmiséjéhez. E fogalom alatt a két szentmise között eltelt időt érti. Jézus önmagát adta nekünk, ám két szentmise között Krisztus áldozza fel a hívő embert. Épp ezért lényeges az utántöltés, a vasárnapi szentmisén való részvétel és a szentáldozás. Ha ez hiányzik, könnyen kiéghetünk, hisz utántöltés nélkül nem bírjuk a mindennapi, szeretetből való áldozathozatalt. Nem könnyű a feladat, hiszen Jézus áldozatról beszél, önmagunk megtagadásáról, az Ő követéséről – figyelmeztetett az előadó. – A kereszthordozásban pedig nincs szünnap. Az Úr Jézus megélt mindent, amit mi is megélünk nap mint nap, a fájdalmat, a félelmet, sőt az elhagyatottság érzését is. Túljutni a nehézségeken csak Vele tudunk, az isteni erőforrás igénybevételével. Általa elérjük, hogy ha valaki találkozik velünk, az valóban Krisztus szeretetével találkozzon.

Végül a szentségimádásról szólt Palánki Ferenc. Itt Balás Béla nyugalmazott kaposvári megyéspüspököt idézte, aki „isteni napfürdő” imádságnak nevezi a szentségimádást. Már maga a monstrancia is olyan, akár a nap. Mi pedig sugárzó fényében napozunk, s engedjük, hogy áradjon belénk a kegyelem. Feltölt bennünket reménnyel, örömmel, békével. Kell hogy legyenek alkalmaink kettesben Istennel – hangsúlyozta a főpásztor. – Számomra a szentségimádás csendet jelent. Az isteni napfürdő imádságát, amikor kicsit sütkérezem az Isten szeretetében, és azon fáradozom, hogy minél inkább megnyissam a szívemet előtte, hogy minél szabadabban áradhasson a kegyelem.

Palánki Ferenc végül emlékeztette a híveket arra, hogy Jézus egészen addig, amíg meg nem alapította az Eucharisztiát, nem engedte, hogy elfogják. Rámutatott: hitünk kríziseit az adja, ha nem tudjuk elfogadni ezt az önátadást, ezt a kinyilatkoztatást. Isten azért engedte meg, hogy Krisztus meghaljon értünk a kereszten, hogy bennünket, gyarló embereket felemelhessen az isteni lét állapotába.

Az előadás a debrecen-nyíregyházi püspök rövid fohászával zárult: „Segítsen bennünket a Jóisten kegyelme, hogy az életünket is imádkozni tudjuk, megdicsőítsük Istent, imává tegyük a körülöttünk lévők életét is, és hogy élhessük az Eucharisztiát. Ámen.”

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír