Az Eucharisztia történetéről tartottak előadást az Ars Sacra Fesztivál keretében Budapesten

Előadása elején a biblikus alapokat, az Eucharisztiát leíró, ahhoz kötődő kifejezéseket vette sorra és értelmezte Gárdonyi Máté. Megállapította, hogy már az Újszövetségben megkezdődött egyfajta értelmezés, hagyományozódás, amely később kiteljesedett. Az ókeresztény gyökerek közül a Jusztinosz vértanú Apológiájában található szertartásrendet és a Didakhé (A 12 apostol tanítása) című egyházfegyelmi iratot említette az előadó. Ezt követően azt mutatta be, hogyan lett sokszínű az Eucharisztia tisztelete, hogyan alakultak ki a liturgiák.

A Karoling-korra hangsúlyossá vált, hogy a szentmise kegyelmeiben akartak részesülni a hívek és a papok egyenként és közösségileg is. Ekkor kezdték például az Oltáriszentséget díszesebb helyen őrizni a templomban.

A 13. század a változások másik csomópontja, ekkor új szertartási elemekkel tették látványossá a hívek számára a kapcsolódást a kegyelmek forrásához, az Oltáriszentséghez: például úrfelmutatással, illetve körmenet bevezetésével.

A következő fontosabb mérföldkő a 16–17. század, amikor a trienti zsinat megerősítette az addigi fejlődést, betiltva bizonyos visszaéléseket, és hangsúlyozták az Oltáriszentség diadalát az eretnekek felett.

A barokk korban a tabernákulum a szentély középpontjába került, és ekkor jelent meg a szentségimádás is.

A 19. század második felében a katolicizmus a modern világban próbálta magát pozicionálni, a hívek felé a katolikus öntudatot erősíteni, melybe az Oltáriszentség tisztelete is beletartozott. Ezenkívül olyan megmozdulásokat szerveztek, amelyek a katolicizmust mint tömegerőt mutatták. Ide kapcsolódott az eucharisztikus kongresszusi mozgalom is. Ebbe illeszkedett az 1938-as Budapesten tartott nemzetközi eucharisztikus kongresszus, melyen arra is hangsúlyt fektettek, hogy a kongresszus a nemzeti egységet szimbolizálja.

Forrás és fotó: Kanász Viktor/MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport

Magyar Kurír