Az igaz ember imádságának nagy ereje van – A ráckevei férfiközösség zarándoklata Bodajkra

A kegyhelyen Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök mutatott be szentmisét; a főpásztor a Segítő Szűz Mária oltalmába ajánlotta a jelenlevőket és hozzátartozóikat. A zarándokokat Mórocz Tamás bodajki plébános köszöntötte.

Spányi Antal püspök beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy aki Bodajkra, Magyarország legősibb kegyhelyére zarándokol, az Szent Istvánhoz is érkezik. Hiszen első királyunk is ezen a helyen imádkozott családjával, ereklyéjét pedig az elmúlt évben helyezték el az oltárban. A szent királyon keresztül pedig az egész magyar szent család közbenjárását kérhetjük családjainkért. Itt a Boldogságos Szűz Máriát is kérhetjük, imádkozzon értük.

„Amikor az ember belép ide a templomba, megtapasztalja a kegyelem valóságát, és találkozik egy olyan világgal, amely nem anyagi természetű. Itt, e falak között több száz éve sokan imádkoztak, és ha lemegyünk az altemplomba, és látjuk azokat a falakat, amelyek között talán ezer éve is fohászkodtak, megérezzük az ima erejét, szinte kézzelfogható valóságát. Szent királyunkkal a Szűzanyához fordulunk, mert tőle akarjuk tanulni azt a keresztény életet, amelyre mindannyian nemcsak meghívottak vagyunk, hanem megkeresztelkedésünk is erre kötelez bennünket.”

A főpásztor arról is beszélt, amikor valaki zarándokútra indul, általában egy konkrét célért teszi, felajánlva az út fáradalmait, kényelmetlenségeit. Felajánlja az úton végzett imáit, és odaviszi Isten elé Márián keresztül mindazt a gondot, örömet, bánatot, hálát, amely az életéhez hozzátartozik.

Spányi Antal kiemelt három dolgot, amelynek egy zarándokot jellemeznie kell. Az első, hogy szeretteit, családját hozza magával, mutassa be a Szűzanyának, és imádkozzon értük: ne csak magáért kérjen kegyelmeket, hanem mindenkiért, akiért felelősséggel tartozik; képviselje őket Isten előtt a Szűzanyán keresztül, mert ahogy a Biblia tanítja, az igaz ember buzgó imádságának nagy ereje van a bűn ellen. Kérjünk bocsánatot az elkövetett vétkekért, és imádkozzunk a rászorultakért, a betegekért.

A másik, hogy kérje a tisztánlátás kegyelmét, hogy igaz tanúságot tehessen keresztény hitünkről mindazok előtt, akikkel valamilyen kapcsolatban van. Nem elég azonban a megszokott imáinkat mondani, hanem szükség van arra, hogy egész bensőnket átalakítsa a hit világa, hogy meghatározza életünket a vallásosság.

A harmadik, hogy képviselje azt a kultúrát, amely ezer éve Szent István népének sajátja, és tegyen erről tanúságot. Ezért nagyon fontos, hogy hiteles, őszinte, igaz keresztények legyünk, és amit mondunk, azt valósítsuk meg. Ki kell mondanunk a hit igazságait és a keresztény erkölcsi élet egyértelmű tanítását. Akkor is, ha az ember olykor azt érzi, hogy gyenge hozzá. Szent István olyan keresztény életet élt, amely hatott nemcsak családjára, hanem az egész nemzetre.

Tudatos, hitvalló életre van szükség. „El kell dönteni, hogy keresztény akarok-e lenni, akarom-e vállalni a krisztusi küldetést, annak minden próbatételével, minden áldozatával együtt. Szent II. János Pál pápáról tudjuk: nyíltan hirdette, hogy a 21. század a keresztényüldözések új kora. Ezt látjuk mindenfelé a világban. A békéért nagy küzdelmet kell folytatnunk, az értékeinkért ki kell állni, hitünket meg kell vallani. Szóvá tenni azt, ami nem krisztusi, nem keresztényi, ami idegen tőlünk az erkölcsi életben, a hit igazságaiban, a családi és a társadalmi életben. Sóvá és kovásszá kell lennünk, világító jellé.

Mondhatja valaki: ő nem képes erre. De nem úgy kapjuk ezt a feladatot, hogy ezt a magunk erejéből tegyük, hanem Isten kegyelméből. Akkor terjedt el a keresztény hit és kultúra a világban, amikor a keresztényeket üldözték. Kérjük Máriát, hogy imádkozzék értünk, segítsen bennünket, hogy igaz keresztény életünk ne csak bennünk erősödjön meg, ne csak a ránk bízottak körében növekedjen, hanem tanúságtételünk által az egész világban is” – zárta beszédét a püspök.

A Ráckeve és környéke zarándokainak bemutatott püspöki szentmise szentségi áldással zárult.

A zarándoklatról szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Berta Kata

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Somogyi Tamás

Magyar Kurír