Az irgalom ingyenes és túlcsorduló – Búcsút ünnepeltek a pécsi irgalmasrendi templomban

Felföldi László első alkalommal látogatott el pécsi főpásztorként az irgalmasrend által fenntartott Szent Sebestyén-templomba. Morvai Imre Pio plébános barátsággal és abban a reményben köszöntötte az új megyéspüspököt, hogy ez az ünnep és a találkozás egy jó kapcsolat kiindulópontja lehet az irgalmas szeretet missziójának útján.

Isten a kezdetektől fogva irgalmas – hangzott el a püspök homíliájának elején, utalva a Teremtés könyvében leírt bűnbeesés történetére. – Isten a maga irgalmasságával odaáll az ember mellé. Az egész teremtett világ, az ember léte az irgalmasságon áll, az irgalmasságra épül, szeretetteljes.

Egy-egy kisebb vidéki közösségben a hétköznapi élet, a családok, a rokonság, a szomszédok kapcsolata az irgalmasságra épült, mert mindenki tudta és élte, hogy egymás nélkül nem tudunk élni és létezni. A legtöbb munkát együtt végeztük. Ez volt az a fajta irgalmas szeretet, ami átjárta az életet, és amiről nem beszélnek – fogalmazott Felföldi László. – Nem kellett róla beszélni, nem kellett fejtegetni. Amikor valamiről beszélni kell, az azért van, mert valahol elveszítette az erejét. Foglalkozni kell vele, meg kell erősíteni. 

Szent II. János Pál pápa, amikor az irgalmasságról beszélt, fontosnak tartotta, hogy meglássuk az embert, az emberi élet lehetőségét. Egymásra vagyunk utalva.

Ezt az életet csak közösségben lehet megélni, és ez a közösség csak az irgalomra épülhet

– hangsúlyozta a püspök.

Mi az irgalom? Az irgalom egyik ismérve, hogy mi is rászorulunk. Sokat gondolunk arra, hogy kiknek kell irgalmazni, kikkel kell irgalmasnak lenni. Amíg nem éljük át szívünkben az irgalom ajándékát, addig nem tudunk irgalmasak lenni… Ebben az irgalmas szeretetben tudjuk megtalálni a magunk küldetését és gazdagságát. Adnunk kell – hogy mit, azt a Jóisten megmutatja.

Az irgalmas szeretet ingyenes és túlcsorduló, ettől valóságos – folytatta Felföldi László. –

Az irgalom mindenképpen ingyenes. Nem azért teszem, mert majd jól jön ez még nekem. Nem azért teszem, mert számítok valamire. Azért teszem, mert rászorulok. A méricskélés megöli a szeretetet, megöli az irgalmat.

A szeretetben merni kell lépni, hiszen Jézus megmondta, hogy „amilyen mércével mértek, olyannal mérnek nektek is”. Ugyanakkor az irgalmasságnak terhe, súlya is van – tette hozzá a főpásztor. –

A rohanó világunkban csak akkor tudunk segíteni, ha megállunk, ha letérünk az útról, ha megszakítjuk a saját utunkat, amint az irgalmas szamaritánus tette.

Ha befejezzük vagy megállítjuk az eddigi történetet, amiben voltunk, és azt mondjuk, hogy most rád figyelek, most ez a fontos. Ez az irgalmas szeretetnek, az igazi odafigyelő, túlcsorduló szeretetnek a mutatója, a biztonsága. Nem könnyű megállni, nem egyszerű, de enélkül nem lehet odaadni, átadni.

Ezerféleképpen mérhetjük egymást: a másikat a másikhoz, a világot a világhoz. De egyetlen mérleg van: az Isten mérlege, és mindegy, hogy kik voltunk és kik vagyunk, ugyanarra a mérlegre fogunk állni. Ő egyetlen szempontot néz: az irgalmas szeretetet a szívünkben. Nem érdekes, hogy mennyire voltunk okosak, milyen rangunk, címünk volt.

Egy mérce van: hogyan volt jelen az életünkben az irgalmas szeretet túlcsorduló boldogsága.

Ne csapjuk be magunkat és egymást, ne maradjunk a felszínen! Nézzünk mélyebbre! Legyünk bátrak! Álljunk meg a rohanó életünkben, és egy kicsit figyeljünk oda arra, aki itt és most rászorul a mi szeretetünkre, jóságunkra, irgalmunkra. És akkor még jobban, még mélyebben megtapasztaljuk a nekünk kinyíló és nekünk jutó isteni irgalmas jóságot és szeretetet – buzdított Felföldi László.

A főpásztor a szentmisét követően találkozott a Pécsi Irgalmasrendi Kórház vezetőségével és munkatársainak egy részével.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Harasztovics Arnold

Magyar Kurír