Kulcsár Dávid atya homíliájában felidézte az egyszeri szolga példáját, aki elásta az Úrtól kapott talentumait. Félelme megbéklyózta, nem a szeretet irányította a cselekedeteit, így nem tudta kibontakoztatni a tehetségét, amivel Isten megajándékozta őt. „Ebben áll az ő tragédiája: a félelme vezette, nem tudta használni azokat az ajándékokat, amelyeket Istentől kapott.”
Sokszor tapasztaljuk, hogy félelmeink úrrá lesznek rajtunk, nem tudunk hatékonyak lenni az isteni és az embertársi szeretetben – mondta a káplán. – Úgy kell élni, döntéseket meghozni, cselekedni a hétköznapokban, találkozásainkban, hogy majd számot kell adnunk arról, hogyan tudtuk kamatoztatni az Istentől kapott talentumokat.
Szent Erzsébet csodálatos felismerést tett, miben állnak az ő talentumai és miként tudja kibontakoztatni magában ezeket az ajándékokat. Ő nemcsak kiásta, hanem meg is sokszorozta az ő talentumát, így tudott igazi példát adni arról, hogy az igazi szegény nem az, aki földi értelemben nélkülöz, hanem az, aki nem tudja önmagából kiásni, megsokszorozni ezeket a kincseket, és elhinni, hogy sokkal több mindenre képes, és Isten sokkal mélyebb valóságra hívja, mint amire első látásra gondol.
Adja Isten, hogy – Szent Erzsébet példájától ösztönözve – meg tudjuk sokszorozni a kapott javakat, odaforduljunk azokhoz, akiknek bármilyen emberi gondoskodásra van szükségük. Megáldjuk ezeket a kenyereket, és szétosztjuk. Nekünk is a magunk kenyeréből, talentumaiból kell osztogatnunk, úgy tudunk igazán gazdagokká válni – hangsúlyozta Kulcsár Dávid.
A szentbeszédet követően Szijártó László, a Veszprémi Főegyházmegyei Karitász lelkiigazgatója mondott köszönetet – Udvardy György veszprémi érsek nevében is – a munkatársaknak és az önkénteseknek szolgálataikért. „Ne rejtsük véka alá azokat a talentumokat, amiket kaptunk. (...) szomorúnak tűnő világunkban egy baráti jobb vagy mosoly is segítség lehet. Például a kórházban, a betegek mellett, akiket meghallgatunk, akikre rászánjuk az időnket, akiknek megértésünket adjuk.”
Szent Erzsébet legyen példa mindannyiunk számára, amikor megáldjuk a kenyereket, és a testvérek ezt hazavihetik, és mondjunk egy fohászt a munkatársainkért, az önkénteseinkért; gondoljunk azokra is, akik testi, lelki szükségletet szenvednek, hogy Isten akár rajtunk keresztül is enyhíteni tudja az ő fájdalmukat, szenvedésüket – buzdította a jelenlévőket az egyházmegyei karitász lekiigazgatója.
Szijártó László atya ezután megáldotta a Szent Erszébet-kenyereket, amelyeket a hívek között szétosztottak.
A megszentelt cipók arra emlékeztetnek, hogy a karitász, a szeretet cselekedetei mindannyiunk kötelessége. Hiszen
az önzetlen, segítő, cselekvő szeretet nyelvét mindenki megérti
Erre a segítő szeretetre adott példát Szent Erzsébet.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria