Az Úr nem feledkezik meg az Őt kérőkről – Templommegáldást ünnepeltek Perecsén

Piciny, de nem elfeledett település Perecse a Cserehát északi részén, a magyar–szlovák határ mellett. „Isten háta mögött élünk” – sóhajtanak föl sokan. „De ez így nem igaz! – felelte erre Atanáz püspök. – Éppen a Jóisten kezeskedik afelől, hogy nem feledkezik meg az ittlévőkről. Az újonnan fölszentelt oltár Isten jelenlétét jelképezi. Görögkatolikus Egyházunk hite szerint az oltár maga Krisztus, és a Szent Eucharisztia itt, ezen az oltáron is ugyanúgy megvalósul.”

Tudom, hogy nehéz az élet itt, a határ mentén, és nehéz volt már évtizedekkel ezelőtt is. De tudom, hogy Istennek gondja van az itteni emberekre is. Isten megáldotta akkori fáradozásukat, és megáldja mai kitartásukat is. Velünk az Isten! Ezt ünnepeljük a mai oltárszenteléskor, templommegáldáskor, és kell hogy ez az érzés maradandó legyen bennünk – buzdította az elszármazottakkal bővült helybeli hallgatóságot a főpásztor.

Szeptember 5-én Zakariásra, Keresztelő Szent János édesapjára emlékezik a Görögkatolikus Egyház. Szeptember 8. pedig Joachim és Anna gyermeke, az Istenszülő Szűz Mária születésének ünnepe. E két ünnep üzenetét foglalta össze Atanáz püspök a perecsei templom megáldásán mondott homíliában.

Aki az Isten ajándékát várja, aki hisz a minden emberi lehetőséget felülmúló Istenben, az nem törődik mások bírálatával, hanem imádkozik az Úr oltáránál. És megjelenik az Úr angyala; megmutatja Isten jelenlétét, hogy Isten nem feledkezett meg sem erről az öreg emberről, sem az idős házaspárról, sem az őt újra meg újra a templom előtt kérlelő népről – hangzott el a szentbeszédben.

Később Izajás prófétát idézte a miskolci püspök. A próféta beszámolt arról, hogy annak idején nemcsak gyermektelen házaspárok, hanem maga a választott nép is fel-felnyögött, hogy megfeledkezett róluk az Isten. De a próféta által azt üzente a kinyilatkoztató Isten: „Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán? Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!” (Iz 49,15)

Isten, ahogy a próféta által kinyilatkoztatta, most is, ezekben a napokban is jelét adja, hogy nem feledkezik meg az ő népéről. Itt, e megújított templombelsőt látva, a templom- és oltárszentelés órájában érezhetjük e gondoskodás jelét – kapcsolódott a próféta üzenetéhez Orosz Atanáz. – Isten velünk van, és ha odafigyelünk az illatáldozatra és az annál sokkal nagyobb vérontás nélküli áldozatra, mely Isten Egyszülött Fiáé, a mi Urunk Jézus Krisztusé, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem az Isten háta mögött, hanem Isten színe előtt imádkozunk, és imádságunk meghallgatásra talál. Isten arca, Isten színe előtt fohászkodhat az itteni nép, és kell hogy ezt bizalommal tegye, mert Isten a benne hívőket, a benne bízókat hallgatja meg, és halmozza el kegyelmével, ajándékaival.

„Békével távozzunk!” – hangzik el a liturgia utolsó imáiban. Ehhez fűzte biztató szavait a főpásztor a homília végén: „Vigyük magunkkal ennek a csodaszép templombelsőnek a békéjét, Isten jelenlétének nyugalmát környezetünkbe. Vigyük magunkkal azt a bizonyosságot, hogy ott, az oltárnál velünk szolgál az Úr Angyala, hogy Istennek kisebb-nagyobb gondjainkról is tudomása van, és hogy megáldja az őt áldókat, megszenteli azokat, akik »háza ékességét szeretik«.”

*

Példátlan az az összefogás, amivel a perecsei templom megújult a Miskolci Egyházmegye, a helyi közösség, a környékbeli települések és az elszármazottak adományaiból. Bár a településen élők száma csekély, az innen származók magukénak érzik a templomot, a települést, szívesen látogatnak vissza, és támogatják azt.

Perecse, bár már a tatárjárás idején lakott terület volt, virágkorát a 19. században élte. Sajnos mára már az elnéptelenedés jelei mutatkoznak itt is. A hely, a táj azonban páratlan szépségű. Perecse azon kevés települések egyike, melyek szerkezete eredeti állapotában maradt meg.

Egyetlen görögkatolikus templomát 1948-ban építették. A templom padlózata több helyen elkorhadt, a falak festése málladozott, baldachinos oltára igencsak viseltessé vált. Ezeket újították most föl, s a püspök az oltárszentelés alkalmával Boldog Gojdics Pál vértanú püspök csontereklyéjét helyezte el az új oltárban.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír