Balázs-napi zarándoklat a Balaton-felvidék egyik legszebb templomromjához

A 13. században épült Balaton-felvidéki templomot egykor a torokbetegek védőszentjeként tisztelt Szent Balázs püspök oltalmába ajánlották. Léber Mihály címzetes esperes, tiszteletbeli kanonok – ma nyugalmazott plébános – kezdeményezésére a ’90-es évektől minden évben szabadtéri szentmisét mutatnak be Szent Balázs tiszteletére a Zánka és Nagyvázsony közötti út mellett magasodó Balázs-hegy Árpád-kori templomromjánál.

Az idén február 1-jén ünnepelt hagyományos búcsúi szentmise prédikációjában elhangzott: a szentmise keresztény életünk csúcsa és forrása. Krisztussal találkozni a szentmisében, visszatérni, és tőle elindulni…

A szentmiseáldozathoz, a kenyérhez, a kehelyben a borhoz, amelyből Krisztus Teste és Vére lesz, a hívő ember hozzákapcsolja életének saját keresztjeit, saját szenvedéseit, életének áldozatát, hogy a pap, amikor elmondja a szavakat, helyezze oda az ő életét is Krisztus mellé, hogy Krisztus az ő életének áldozatát felajánlva valóban remény és vigasztalás legyen számunkra is – fogalmazott Tál Zoltán atya.

Milyen nehéz megmutatni Istent, mégis fel kell mutatni azok számára, akik a jelenkorban is keresik őt. E két dologban (a megáldott gyertyák és a balázsáldás) az imádsággal kísért áldás által megtapasztalhatjuk, hogy ha imádkozunk, ha a szentmisén tevékenyen részt veszünk, akkor a hit ereje valóban hegyeket mozgat bennünk – mondta a keszthelyi plébános. Szentbeszédét Árpád-házi Szent Margit szavaival zárta: „senkit meg nem vetni, senkit meg nem ítélni”, mindenkit tisztelni, mindenkit szeretni.

A szentmise végén megáldották a gyertyákat, és a hívek balázsáldásban részesültek.

Az ünnepi esemény végén a Balázs-hegyi hagyományt elindító Léber Mihály nyugalmazott plébánosért imádkoztak.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír