Bárki jöjjön ide, menedéket találjon nálunk – Szerveződik a huszártelepi görögkatolikus közösség

„Jó napot, pap bácsi!” – Robi atyának hangosan és jó előre köszön az a néhány gyermek, akikkel a nagy esőzésektől felázott utcákon találkozunk, amíg a szervezőlelkészség felújított épületéhez érkezünk. A rövid beszélgetésből is világossá válik számomra, hogy mindegyikük ismeri a másik körülményeit, személyes kötődés van közöttük.

A Huszártelepen élők érdeklődése felém is irányul. A maga módján zárt közösség ez, amolyan város a városban, folyamatosan cserélődő lakossággal – egy különös világba érkeztem. Oda, ahol hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű családok élik bérlakásokban nem mindennapi életüket.

A 2000–2200 fős telep szívében mint kiindulópont helyezkedik el a Sója Miklós Görögkatolikus Általános Iskola épülete. Ennek közeli szomszédságában újabb biztos tájékozódási pontként emelkedik ki egy hosszanti épület bekerített udvarral, gondozott kertjével: virágokkal, bokrokkal, facsemetékkel beültetett sziget – az itt szerveződő görögkatolikus cigány közösség területe a három az egyben: tanoda-közösségi ház-kápolna épületével.

A szervezőlelkészség új épületét és tevékenységét jöttem megnézni, de az itt folyó munka elválaszthatatlan a közegétől, ahol végzik: „A Huszártelep nem olyan, mint Hodász, az itt élők többségében nem itt nőttek fel, nem köti ide őket nagyszülő; ide betelepülnek a családok, melyek hosszabb-rövidebb ideig maradnak, majd »vándorolnak« tovább” – mutatja be a helyi viszonyokat Rézműves Mihály lelkipásztori kisegítő, a szervezőlelkészség egyik legaktívabb tagja.

Ennek a jelenségnek a magyarázata, hogy az egykori laktanya épületei, melyeket az itt élők használnak, nincsenek saját tulajdonukban; ha munkát találnak a szülők más településen, azonnal el is költöznek, vagy a körülmények miatt menekülnek el. Pedig mára már sokat javult is a helyzet az önkormányzat teleprendezési projektjei segítségével és az egyház állandó jelenléte által.

A lelkészség épülete sokáig éppolyan omladozó, romos állapotú volt, mint sok másik ebben a városrészben, de januártól május végéig folyamatosan zajlottak a felújítási munkálatok, melyeket az egyházmegye pályázatok által is támogatott.

Az épület megszépült kívül-belül, de az egyházi átadás és a kápolna megszentelése várat még magára, hiszen a berendezési tárgyak, a kápolna liturgikus tárgyai még nem készültek el. Az viszont határozottan körvonalazódott már, hogy miért jött létre és milyen funkciókat fog ellátni e több részre tagolt belső tér.

„Négy éve kerültünk ide Virág Laci atya vezetésével a Huszártelepre, szinte semmink nem volt azon a kis kápolnahelyiségen kívül az iskola épületében, ahová betértünk misére, imádkozni; oda jártunk be a gyerekekkel gitározni, énekelni. Hogy ez a felújított épület a mienk lett, nagy lehetőség mind a cigány közösség, mind a telep számára.

Ez csak a sajátunk, nem kell külön engedélyt kérni, a gyerekek is tudják, hogy ide hazajönnek. Vigyázunk a rendre, vigyázunk a házra, ahol egyben lesz a tanoda, közösségi ház, a kápolna is. Ha imádkozni akarunk, csak betérünk ide, ha táncolni-gitározni akarunk, programokat akarunk szervezni, itt a közösségi házunk, és lesz udvarunk is. Sok közösségnek abszolút nincs ilyen, mi nagyon örülünk neki, hogy négy év alatt sikerült idáig eljutnunk” – mondja a lelkipásztori kisegítő, aki a telepen szinte minden otthonban járt már, majdnem az összes családot ismeri, az itt dolgozó szervezőlelkésznek valóban jobbkeze.

Korábbi helyéről átköltözik ide a Magvető Tanoda is, itt lesz a szervezőlelkészség közösségi tere és saját kápolnája, melyet a Szentháromság tiszteletére fognak majd felszentelni.

E hármas funkciót kiegészíthetjük egy negyedikkel is: menedék. Kovács Róbert szervezőlelkész így mutatja be ennek létjogosultságát: „Tekintsük meg Rubljov ikonját, mely a Szentháromság lényegére mutat rá: a Szentháromság közössége egy befogadó közösség. Mi is ilyenek akarunk lenni: bárki jöjjön ide, menedéket találjon nálunk. Ezért is van itt saját mosókonyhánk, zuhanyzónk: ha például valaki be akar jönni, kimosni a ruháját, megtehesse. A befogadóképesség isteni hatalom.”

Kovács Róbert korábban 14 éven keresztül a fehérgyarmati egyházközség parókusa volt, a befogadásra a Huszártelepen, új szolgálati helyén neki is szüksége volt 2019-ben, a munka megkezdésekor. „Nekem nincsenek elvárásaim, reményeim vannak: ha bekerülök valahová, felmérem a helyzetet, a lehetőségeket, mit tudunk cselekedni. Ezt tettem itt is: jött egy ötlet, és megcsináltuk a házat, innentől kezdve már minden a Jóistenen múlik. Annyira hiszem azt, hogy a Jóisten kegyelme mindenhol működik, akárhová kerüljön is az ember.”

„Mióta itt vagyok, csak pozitív tapasztalásaim vannak. Nagyon sok öröm ér. A gyerekek nemcsak előre köszönnek, de ragaszkodnak, szeretetéhesek, és készek a szeretetre. Ahogy nekik szükségük van ránk, személy szerint nekem is és az Egyháznak is szüksége van arra, hogy foglalkozzon ezzel a fiatal nemzedékkel. Azt akartam, hogy itt is megszeressenek, mert hiszek a kölcsönös szeretet erejében, s abban, hogy a szeretet által mindent el lehet érni, megváltoztatni embereket, sorsokat. Ide szívesen jönnek a gyerekek, maguktól, keresik az élményeket, s ha tudunk nekik élményeket ajándékozni, a családtagok is eljönnek, mert a fiatalok bevonják őket” – összegezte eddigi tapasztalatait Róbert atya.

A fiatal generációra itt különösen építenek a Nyíregyházi Egyházmegye munkatársai. Kilenc éve működik itt a Sója Miklós Görögkatolikus Általános Iskola, vele szoros együttműködésben négy éve a Magvető Tanoda. 2019 szeptembere óta Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök jóvoltából a szervezőlelkészség is megalakult. Kulcsfontosságúnak tartják a jelenlétet, ám az itt működő szervezőlelkészség vagy oktatási intézmény tevékenysége szétfeszíti az intézményi kereteket. Bárkinek segítenek, aki hozzájuk fordul: ha kell, fénymásolnak, ha kell, segítséget nyújtanak az ügyintézéshez.

A cigánypasztoráció munkatársai, a szervezőlelkész és minden huszártelepi pedagógus ismeri a saját növendékeit, azok családját, látja az összefüggéseket, azt, hogy milyen problémák adódhatnak családon belül.

„Együtt élünk ezekkel az emberekkel, családokkal, s az Egyház nemcsak távoli imádságával, hanem konkrét segítőkészségével van jelen. S mióta itt vagyunk a telepen, sokat változtak a gyerekek, a családok is, reménnyel tölti el az embereket, hogy van hová menni, ha tanácsot akarnak kérni” – mutatja be az összetett munkát Róbert atya.

„Nagyon sokat jelent az Egyház, a pap bácsi jelenléte, szeretik a gyerekek, örülnek neki – mutatja be az egyházi jelenlét hatását Mihály. – Otthon elmondja a gyermek, hogy mit tapasztal: hogyan fogadjuk itt őt, mennyire szeretjük, hogy a ruháját kimossuk, tiszta vagy új ruhát adunk rá, hogy levágjuk a körmét. A szülők ennek örülnek, de ők nem mindig csatlakoznak hozzánk, de nem is ez a lényeg. A gyerekek nevelése, formálása talán a legfontosabb, hogy alakuljon, változzon valamennyire, legyen életcélja, menjen továbbtanulni. A felnőttek is változnak közben: akik régen leköptek, ma megkeresnek, hogy szeretnének a segítségünkkel cigányul tanulni, cigány táncokat elsajátítani.”

Az atya tettre kész lendülettel teszi hozzá: „a jövő érdekében fontos belefektetni ebbe a sokrétű munkába pénzt és energiát egyaránt.”

Az egyházmegyei fenntartású iskola és a szervezőlelkészség szoros együttműködése tükröződik abban is, hogy az iskolában lelki igazgatóként tevékenykedő Róbert atya és a lelkészség segítői a több mint 100 tanuló révén csaknem 60 családdal állnak szoros kapcsolatban, napi-heti látogatások, beszélgetések során.

A korábbi Kapuház, melyben a tanoda működött – az épület elnevezéséhez hűen mintegy fogadva a telepre érkezőket – a szervezőlelkészség irodája lesz, ahol iratokat, anyakönyveket tarthatnak, s ahol az egyházi ügyek (temetés, keresztelés, esküvő) mellett lelki beszélgetéseket is lehet majd folytatni.

A szervezőlelkészségben jelenleg öt, a Boldog Ceferino Intézet által képzett és támogatott roma pasztorációs munkatárs segíti ebben az elképzelésében a szervezőlelkészt. Nekik ez munkahelyet, megélhetést, célt és életvitelbeli támogatást is jelent.

Sokféle programot, elképzelést szándékoznak a most felújított közösségi térben megvalósítani: „főzőklubot, hímzőklubot, barkácsklubot szeretnénk, az udvarra játszóteret. Már most is volt egy összejövetelünk: a Vidék Kincse Egyesülettel hot dog partit rendeztünk a gyerekeknek, a kertbe sövényt, virágokat, fát ültettünk” – számolt be Rézműves Mihály. S felügyelettel, de nyitva lesz a ház kapuja: „ha az itt élőkkel közösen, rajtunk múlik a ház állapotának megóvása, akkor sokáig megmarad ilyen szépnek: hosszú távra szeretnénk itt berendezkedni” – mondta bizakodva Róbert atya.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír