Bocsáss meg nekem, testvérem! – Papok kiengesztelődése Máriapócson

Egyházunk heteken keresztül, fokozatosan vezet el bennünket a nagyböjt kezdetéig. Bűnbánatra indít Zakeus története, a vámos és a farizeus különböző imádsága, a tékozló fiú megtérése. Áldozathozatalra hív a húshagyó és a vajhagyó vasárnap. „Bocsáss meg nekem, testvérem…!” Egyszerű szavak, mégis milyen nehéz kimondanunk egymásnak! – vallott a főpásztor a bocsánatkérés és megbocsátás komolyságáról. Pedig az időben és őszintén kimondott szavak, a kiengesztelődés egymással családi tragédiákat, akár negatív történelmi eseményeket is megelőzhet.

A püspök arra biztatta papjait és híveit, hogy böjti imádságainkban ne elégedjenek meg kevesebbel, mint hogy neheztelés és harag nélkül kezdjék meg azokat, hogy bátran mondhassák az Úrnak, úgy bocsásson meg nekünk, ahogyan mi is másoknak.

„A böjt idejét ünnepélyesen kezdjük meg, a lelki harcnak alávetve magunkat tisztítsuk meg lelkünket, tisztítsuk meg testünket, s valamint némely eledelektől, úgy a lelki indulatoktól is tartózkodjunk, erényekben gyönyörködtetve szellemünket, melyekben szeretettel tökéletesítsük magunkat, hogy mindnyájan méltóknak találtassunk Krisztus Istenünk tiszteletreméltó kínszenvedéseinek és a szentséges Pászkának ünneplésére” (Vajhagyó vasárnapi alkonyati zsolozsma).

Forrás: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely/Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Kondás Kristóf, Ignácz András