Boldogok, akiknek szívéből kifelé is árad a szeretet – 30 éves a szekszárdi karitászcsoport

Kovács Jánosné, a szekszárdi Szent Erzsébet Karitászcsoport vezetője ünnepi köszöntőjében visszaemlékezett Farkas Béla korábbi szekszárdi plébánosra, aki 1995-ben útnak indította a szeretetszolgálatot Szekszárdon. A közösség önkéntesei – kapcsolódva a Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász működéséhez – azóta is igyekeznek minden területen segítséget nyújtani a hozzájuk fordulóknak. Az elmúlt 10 évben mintegy 6 ezer rászorulót segítettek, 20 ezer élelmiszercsomagot állítottak össze, és 55 ezer kilogramm ruhaneműt osztottak szét.

A korábbi években a csoport több önkéntese részesült a Magyar Katolikus Egyház által alapított Caritas Hungarica díjban, illetve miniszteri elismerésben. A csoportvezető méltatta az önkéntesek szolgálatát, akik azzal a többlettel végzik feladatukat, amely tevékenységük fundamentuma is:

tevékeny szeretettel, karitásszal szolgálnak, nemcsak anyagi segítséget és szaktudást adnak, hanem önmagukból valamit, mégpedig ingyenesen, viszonzást nem várva.

Az ünnepi köszöntők sorában Besenczi Zsolt egyházmegyei karitászigazgató a szeretetszolgálat ősegyházi hagyományait idézte fel: az őskeresztény közösségek életét – Jézus Krisztus példáját követve – átszőtte a szegények és elesettek megsegítése; nyilvántartották a szegényeket és rászorulókat, adakozásból segítették és támogatták őket. Kortól, nemtől és felekezeti hovatartozástól függetlenül segítették a bajbajutottakat és rászorulókat.

Besenczi Zsolt arról is szólt, hogy hazánkban a Katolikus Karitász 1931-ben szegénygondozási programot dolgozott ki, melyet az állami szervezetek is átvettek. Később, az 1950-es években a kommunista államhatalom feloszlatta a szervezetet, és ellehetetlenítette működését, a tagokat azonban nem tudta teljesen elnémítani, hiszen a plébániai rózsafüzércsoportokkal karöltve csendben folytatták a szeretetszolgálat útját.

A Pécsi Egyházmegyében már az országos Katolikus Karitász 1991-es újbóli megalapítását megelőzően alakultak szegénygondozást végző csoportok, Cserháti József pécsi megyéspüspök felkérésére. Szekszárdon az elsők között indult útjára a karitászcsoport, melynek tagjai azóta is az év minden napján önkéntesként, szeretetből látják el a feladatukat, amiért nem jár fizetség, se taps, se ováció – fogalmazott az egyházmegyei karitászigazgató.

Felföldi László pécsi megyéspüspök a szekszárdi karitászcsoport kötelékében 30, 25 és 20 éve szolgáló önkénteseket szólította meg, méltatva az általuk végzett munkát, melyben – mint mondta – a feladat ma is az, mint az őskeresztények szeretetközösségében: a rászorulók támogatása.

A főpásztor ünnepi beszédében utalt napjaink valóságára, melyben az ember teste, szelleme és lelke egyszerre sérül, és talán soha ilyen leromlott állapotban nem volt az emberiség. Majd hozzátette, a szeretetszolgálat mindig a maga teljességében látja az embert, a test, a szellem és a lélek egységében. A püspök arra figyelmeztetett: ne engedjük, hogy az élet eltávolítson minket a másikra figyeléstől, akiről nem tudhatjuk, mekkora keresztet cipel.

Boldogok, akiknek szívéből és lelkéből kifelé is árad a szeretet, de a legboldogabbak, akik nem méricskélnek, nem savanyított üzemmódban élnek – fogalmazott a főpásztor. Hangsúlyozta: az Isten túlcsordulóan ad, de csak olyan mértékben kapunk, amennyire a karitász bennünket is gazdagító szolgálatát megértjük és megéljük.

A karitászcsoportok örömét megtapasztalva boldogok leszünk, ha pedig boldogok leszünk, akkor akarunk másokon segíteni és akarjuk az örömünket továbbadni – fogalmazott Felföldi László püspök.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír