Búcsút ünnepeltek a székesfehérvár-öreghegyi Magyarok Nagyasszonya-templomban

Hazai – 2020. október 10., szombat | 17:59

A székesfehérvár-öreghegyi templomban püspöki szentmisével ünnepelték október 8-án Magyarok Nagyasszonyát. Spányi Antal megyéspüspök a búcsún a Szűzanya mindent Istenre bízó életéről elmélkedett és arra buzdított, az Ő példája nyomán ne csak kéréseinket terjesszük bizalommal a Mennyei Atya elé, hanem arra is figyeljünk, hogy Isten maga mit kíván tőlünk.

Az ünnepen a főpásztort Tornyai Gábor plébános köszöntötte, és arról beszélt, a búcsú mindig rámutat arra, hogy kik vagyunk, hova tartozunk.

Ennek a közösségnek a Magyarok Nagyasszonya a védőszentje, ami rámutat küldetésünkre – mondta a pélbános. – Egyrészt őrizzük a magyarságunk kincseit, értékeit, az előttünk élt szent életű magyarok emlékét, másrészt megéljük szentségi küldetésünket, hogy mi magunk is szent magyarokká legyünk. Emellett fontos, hogy mint Mária, folyamatosan figyeljünk az Isten szavára. Mária, amikor nem látta, hogyan alakul tovább az élete, azt kereste, mi az Isten szándéka vele, és szüntelen bizalomal volt az Úr iránt. A mai világban ez a közösség küldetése is, hogy az Istenbe vetett szilárd bizalomban éljen.

Spányi Antal püspök, miután köszöntötte a képviselő-testület elnökét, a városvezetés jelen lévő képviselőit, a borlovagrend tagjait, a cserkészeket, a helyi egyházközség tagjait és a város többi plébániájáról érkező híveket, a közös imádság jelentőségéről beszélt.

Tiszteletben tartva minden plébánia önállóságát, Székesfehérvárra mégis tekinthetünk úgy, mint egy nagy plébániaközösségre, ahol együtt dolgozunk, egymásra figyelünk és együtt követjük a szent magyarokat, hogy keresztény életünkben előre haladjunk – fogalmazott a főpásztor.

Amikor Isten elé állunk, sok kéréssel ostromoljuk őt. Most, a járvány idején félünk és kérjük, segítsen meg minket. De az erkölcsi válság miatt is kérjük, védje meg gyerekeinket, családjainkat. Azért is tele vagyunk aggodalommal, mert el akarják törölni a nemzetek sajátos karaktereit – mondta a püspök. – De amikor ennyi mindent terjesztünk az Isten elé – bár bizalommal kérjük mindezekért –, vajon tudunk-e arra is figyelni, hogy Isten maga mit kér tőlünk?

Természetesnek vesszük, hogy imádságaink állandó elemei a kérések önmagunkért, a szeretteinkért, a világért. Ezek konkrét formában is megjelennek: segítsen az unokámnak az iskolában, a felvételin, gyógyítsa meg a rokont, segítsen álláshoz jutni, teremtsen rendet az országban, amit sokféle módon támadnak behozott ideológiákkal... És néha hozzátesszük: bocsássa meg bűneinket. Ezzel megvan a napi imádságunk, és talán elmondunk egy rózsafüzért is, amely alatt gondolataink néha ezerfelé járnak. Van úgy, hogy vállalunk plusz imádságokat is, amit nem bírunk betartani. Nyugtalan marad a lelkiismeretünk, a szívünk. Mert fáradtak vagyunk és elmarad imádságainkból a Lélek. Hogyan kell imádkozni? Magyarok Nagyasszonya ünnepén Szent István erre tanít bennünket – mutatott rá Spányi Antal.

A király, amikor fia, Imre herceg sírja mellett imádkozva kutatta, mely úton haladjon tovább az ország, nem a kéréseit terjesztette Isten elé, hanem őt kérdezte. Ráhagyatkozott, hogy ő mondja meg, mit kell neki tennie, és erre kész volt szívében és lelkében. A Boldogságos Szűz Máriától is ehhez kért erőt és segítséget. Nem tudta, mi szolgálja az életet, mi viszi majd előre a rábízott nemzetet. Így kapta Istentől a gondolatot: ajánlja fel Máriának az országot, hogy az megmaradjon. Így kell nekünk is tennünk – biztatott a püspök. – Úgy imádkozzunk, hogy ne az legyen, amit mi kérünk, hanem az, amit az Isten vár tőlünk; értsük meg, fogadjuk be és tegyük meg azt. Ne a mi akaratunk, hanem az Isten akarata váljék valóra az életünkben.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Lugosi Balázs

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria