Charles de Foucauld, a perifériák szentje – Cserháti Ferenc püspök hálaadó szentmiséje

Károly testvér lelki hagyatéka nyomán több hazai közösség is alakult, így a Páli Szent Vince-templom plébániájához szorosan kapcsolódó Jézus Kistestvérei Szerzetesi Közösség és a Názáret Közösség. A hálaadó szentmisét e két közösség szervezte.

A szentmise kezdetén Nelli kistestvér üdvözölte Cserháti Ferenc püspököt, megköszönve Istennek Károly testvér mindenkire kiterjedő szeretetét, szentté avatását. Kiemelte, hogy a Jézus Kistestvérei Női Szerzetes Közösség ötven éve működik Magyarországon, Szent Charles de Foucauld lelkisége alapján.

Cserháti Ferenc a szentmise bevezetőjében kiemelte: Szent Charles de Foucauld csendes, imádságos, aszketikus, mások iránti tiszteletben, együttérzésben megmutatkozó, Isten után vágyakozó, beteljesült keresztény életére emlékezünk. A szentmisében

megköszönjük Istennek Szent Charles de Foucauld mély hitét, egyetemes, minden emberre kiterjedő felebaráti szeretetét, Isten után sóvárgó reményének csendes és teljes tanúságát.

Megköszönjük Istennek, hogy Károly atya szentté avatásával felmagasztalta és égi pártfogónkul adta őt, akinek példája és tanítása nyomán már eddig is sok jó áradt földünkre: kongregációk és jámbor társaságok sokasága létesült, mint körünkben az éppen ötven éve alapított Jézus Kistestvérei Női Szerzetes Közösség és a Názáret Közösség, melyek tagjait ezúttal is tisztelettel és szeretettel köszöntjük; értük imádkozunk. „Ma Szent Károly oltalmába ajánljuk karizmájának összes művét a földön, és magunk is pártfogását kérjük: Szent Charles de Foucauld, könyörögj értünk!”

A szentmisében János evangéliumából Jézus szeretetre vonatkozó parancsa (15,9–17) hangzott el. Az esztergom-budapesti segédpüspök homíliájában kiemelte: Jézus búcsúbeszédében ismételten lelkünkre kötötte, hogy maradjunk meg az ő és egymás szeretetében. Ő éppen ezt tette: a kereszten feláldozta életét embertársaiért, testvéreiért, barátaiért. Megmutatta, hogy számára a szeretet szó nem csupán érzelmi fellángolás, közhelyszerű, elferdített fogalom, üres szó, hanem egy igazi, valóságos, olykor nagyon is elevenbe vágó emberi megnyilvánulás, cselekedet. Jézus arra is felhívta a figyelmet, hogy ez a tevékeny, igazi és valódi szeretet milyen módon gyakorolható, valósítható meg a mindennapi életben. „Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.”n Ez Jézus példájára utal, aki kereste és magához ölelte az elveszettnek hitt, megsebzett embert, majd meggyógyította és üdvözítette. Egy asztalhoz ült a vámosokkal, a bűnösökkel, a kitaszított emberekkel. A legszegényebbek, a jogfosztottak, a kisemmizettek, a nincstelenek oldalára állt. Békét hirdetett, és elutasította a veszekedést, a durvaságot, az erőszakot. Ahol rombolt a gyűlölet és a sátáni gonoszság, ott öntudatosan, de mindig szelíden és türelmesen lépett fel. Tudott tűrni, éhezni és szomjazni, áldozatot vállalni és szenvedni másokért egészen a végsőkig, amíg csak életét is föláldozta értük a kereszten. Feláldozta életét testvéreiért és barátaiért.

A szeretet szó Jézus kereszthalála óta többé már nem üres szó, hiszen „nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”. Jézus szeretete átöleli az egész világot: a népeket, a nemzeteket, a kisebbségeket, a háborús feleket, és testvérnek tekint minden embert. És nekünk is ezt kell tennünk. Krisztusi szeretet van és létezik a világban, csak láthatóvá kell azt tennünk, meg kell valósítanunk a mindennapi életben úgy, amint ezt a Názáreti Jézus és számos követője is tette az Egyház hosszú történelme során. Közéjük tartozik Charles de Foucauld, az egyetemes testvériség példaképe,

a jóságos szeretet csendes apostola,

akinek szentté avatását pár napja ünnepelte a keresztény világ.

Cserháti Ferenc püspök szentbeszédében elhangzott: Charles de Foucauld 1858. szeptember 15-én született Strasbourgban, mélyen hívő keresztény családban. Serdülőkorában elveszítette a hitét. Elmerült a világi élet élvezeteiben és kicsapongásaiban, ezek azonban nem elégítették ki. Húszévesen katonatiszt lett, és Franciaországban, majd Algériában szolgált. Háromévi szolgálat után elhagyta a katonaságot, majd élete veszélyeztetésével tudományos kutatómunkába kezdett Marokkóban. Az iszlám hittel való találkozása, az igazság bensőséges keresése és többek támogatása hozzásegítette őt ahhoz, hogy huszonnyolc évesen teljesen megváltoztassa életét, és végérvényesen megtérjen. Ettől kezdve egészen az Úrnak szentelte életét. 1901-ben pappá szentelték.

Élete utolsó tizenöt esztendejét a Szaharában töltötte, megpróbált egyszerűen barátja és testvére lenni a sivatagi nomádoknak, a tuaregeknek.

Nem téríteni akart, hanem szeretni. A jóság apostola kívánt lenni. Egész életével akarta „kiáltani az evangéliumot”.

Az volt számára a legfontosabb, hogy szeresse az embereket, olyannak, amilyenek, ingyenesen, mint ahogyan ezt a Názáreti Jézus is tette és mindenkinek meghagyta. Ferenc pápa pár éve (2020-ban) a Fratelli tutti enciklikában az egyetemes testvériség ihletőjeként jellemezte Charles de Foucauld személyét, „aki intenzív istenélményéből kiindulva járta végig az átalakulás útját, míg végül mindenki testvérének érezte magát. Az Isten iránti teljes odaadás eszméje az afrikai sivatag mélyén élő elhagyatott legutolsókkal való azonosulás felé fordí-totta…, hogy ezáltal mindenkit testvérének érezzen”, és mindenki „egyetemes testvére” lehessen. Ferenc pápa, akit egyesek a perifériák pápájának is neveznek, 2022. május 15-én szentté avatta Charles de Foucauld-t – mondhatjuk –, a perifériák szentjét.

Szent Károly evangéliumi egyszerűsége, mindenkire kiterjedő testvéri szeretete, szelíd és csendes tanúsága, mélységes tisztelete mások vallási meggyőződése és gyakorlata iránt valóban olyan örökség, amely arra késztet, hogy példájából erőt merítsünk, és magunk is életünkkel „kiáltsuk az evangéliumot a háztetőkről”, tanúsítsuk azt, hogy egymásnak testvérei és Jézus követői vagyunk – mondta Cserháti Ferenc segédpüspök, majd így zárta szentbeszédét: „Ma ünnepi szentmisére gyűltünk össze, hogy hálát adjunk az Úrnak Charles de Foucauld szentté avatásáért. Kérjük Urunkat, Istenünket, hogy Szent Károly közbenjárására segítsen meg minket is abban, hogy követni tudjuk az egyetlen példaképet, Jézus Krisztust, mint ahogyan ezt ő is tette szentté válásának útján a szaharai sivatagban. Szent Károly, könyörögj értünk. Ámen.”

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír