Családi zarándoknapot szervezett a Veszprémi Főegyházmegye

Az édesanyák lányaikkal indultak zarándoklatra Szalay Tímea, a főegyházmegye teremtésvédelemmel foglalkozó pasztorális munkatársa vezetésével. A célállomás a Hubertlaki-tó volt, amely népies elnevezését (bakonyi Gyilkos-tó) az erdélyi Gyilkos-tóról kapta, helyén ugyanis ahhoz hasonlóan régen erdő állt: az egykori bakonyi égeresről ma a víztükörből kiálló „legyalult” facsonkok tanúskodnak.

A férfiak eközben Tiszttartó Dávid diakónussal a bakonybéli Borostyán-kúthoz (szentkúthoz) indultak, ahol imádkoztak, elmélkedtek és a fiaikkal játszottak.

A zarándokok az út során meg-megálltak, hogy a teremtettség és a teremtett világ kapcsolatán elmélkedjenek.

A napot a monostor meglátogatása majd közös ima zárta, a családok így indultak haza építeni és megvalósítani „saját édenkertjüket”.

*

A családok férfi és női közösségben megélt élményeiről néhány személyes visszajelzés:

„Mondhatni »ádámkodtunk« Éváink nélkül. Aki úgy gondolja, hogy a férfiak csak a fociról, autókról és a technikáról tudnak beszélgetni, annak csalódást okoztunk ezen a napon. Dávid egy bibliai igére fűzte fel gondolatait, Szent József és Szűz Mária kapcsolatából kiindulva. A kellemesnek mondható rövid útvonalon, amely a bakonybéli monostortól a szentkútig (Borostyán-kútig) tartott, több helyen is megálltunk elmélkedni, megosztani gondolatainkat egymással. A többiek megosztásaiban, élethelyzeteiben tapasztaltuk meg, mi hogyan élhetjük meg Szent József példáját a családunkban. Eközben fiaink hol mini lovagi tornát rendeztek maguknak, hol a természet csendjét frissítették fel saját hangerejükkel. Mindezt persze kellő mennyiségű szaladgálás közepette. Zárásképp egy olyan csapatépítő játékkal készült Dávid, amelyikben teljes mértékben egymásra voltunk utalva, és csak közös munkával lehetett a megoldásara rálelni.”

„Mi, az édesanyák és lányaik csapatában Szalay Timea gyakorlati és lelki vezetésével vettük nyakunkba a Bakony eső áztatta útvonalát a helyi Gyilkos-tóig, ahol is a megállókat rövid csendszakaszok, majd beszélgetős alkalmak követték. Töltekezésünk alapjául a Szentírás teremtéstörténete szolgált, mindig más-más szempontra fektetve a hangsúlyt. A teljesség igénye nélkül álljon itt csak egy gondolat kiemelve: a víz szerepe, jelentősége életünkben […] a víz, és annak áramlása szimbolikusan az érzelmeinket is kifejezi. Ezek után elég volt csak rápillantani a megáradt patak sáros vizére.

Ilyen néha a mi életünk is: néha elapad, máskor megárad, esetleg beszennyeződik, de az áramlással tisztulás érkezik. Külső-belső, hosszabb-rövidebb zarándokútjaink ebben is segítenek bennünket.”

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír