Homíliájában a napi evangéliumhoz (Jn 8,1–11) kapcsolódóan arról beszélt, hogy mit szimbolizál, amikor Jézus a porba ír.
Miután Jézus az Olajfák hegyéről visszatérve újra megjelent a templomban, a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek elé. Csapdát akartak állítani Jézusnak. Ő csendesen lehajolt, és írni kezdett a földre. Vajon mit írt a porba? Ez a kérdés régóta foglalkoztatja az embereket, hiszen Jézus után egyetlen kézírás sem marad fenn. Több elmélet is született ezzel kapcsolatban: vannak, akik úgy gondolják, hogy Jézus a jelenlévők bűneit írta fel; vannak, akik egy szentírási részletről, mások egy ábrázolásról beszélnek – mondta Csigi Péter. Hozzátette: János evangélista nem tartotta fontosnak feljegyezni, hogy mit rajzol Jézus a porba, mivel a földre írt üzenet csak azoknak szólt, akik ott voltak a templomban. Jézus nem véste márványtáblába írását, hanem a föld porába rajzolta, a farizeusok mégis megrendültek, és már nem akartak követ vetni az asszonyra, akit Jézus elé vittek.
Sokszor mondjuk, hogy az idő, mint a homok, kifolyik a kezünkből. Jézus mégis a porba írt. Nem tudja senki, hogy mit, csak az, aki elég figyelmes, mert az írás így hamar eltűnik – emelte ki a szónok. – Jézus újra és újra szólít. Úgy szólít meg, mint senki más. Olyan üzentet fogalmaz meg számunkra, ami csak ránk tartozik. Odafigyelünk-e erre a szóra?
Meghallom-e azt, amit Jézus kimondottan nekem szán, amikor engem szólít meg a szívem mélyén, amikor megmutatja azt, amit senki másnak; amikor kettesben lehetek vele, amikor engem keres, szólít, tanít az élet igéjével?
– tette fel a kérdést homíliájában Csigi Péter pécsi káplán a szentmisébe otthonaikból bekapcsolódó híveknek.
Forrás, fotó és vidó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria