Egyházközség a határon – Komáromban is készülnek az eucharisztikus kongresszusra

Hazai – 2019. november 13., szerda | 13:32

Szentmisét ünnepeltek a komáromi Szent István-templomban, majd a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról (NEK) tartottak tájékoztatást a Szent Ignác közösségi házban november 6-án. A Győri Egyházmegye sajtóreferense, Gervasoni Eszter riportját olvashatják.

November 6-án este Győrből, a Káptalandombról Komárom felé vettük az irányt Kálmán Imre atyával és Várkonyi Borbála kolléganőnkkel. A látogatás apropója az egyházközség megismerése és a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal (NEK) kapcsolatos gyakorlati tudnivalók átadása volt. Nem mentünk hiába a Nagy-Duna partjára, ahol a múltban szerzett sebek miatti kesergés helyett nagy bizalommal éli meg a jelent és reménnyel várja a jövőt a hívek közössége.

Hétköznap lévén meglepően szép számmal gyűlünk össze a Jézus Szíve-plébániához tartozó Szent István-templomban, vagy ahogy a helyiek nevezik, a kistemplomban. A szentmisét a Győri Egyházmegye püspöki irodaigazgatója és NEK-referense, Kálmán Imre mutatja be, vele koncelebrál a házigazda plébános, Bros Gergely. Mellettük ministrál a kisiskolás Hanna, akiről a szentmise végén megtudjuk, az iskola után haza sem ment pihenni, útja egyenesen az oltárhoz vezetett.

Az Úristen nem tolakszik az életünkbe, csak azt kéri, értsük meg azt, hogy ő mindent odaadott értünk. Az Úristen nem egyszeri, nagy elköteleződést vár, hanem azt, hogy naponta adjuk oda magunkat teljesen. Nem egyszer, naponta. Jézus teljesen odaadta magát a kereszten értünk, s azóta mindennap odaadja. Kérjük a szeretet tökéletességét számunkra bemutató Jézust arra, hogy legyen meg a szívünkben az igény, hogy úgy szeressük őt, miként ő szeretett minket – halljuk a napi lelki útravalót Imre atya prédikációjában.

A szentmisét követően Hannával és édesanyjával, Zsuzsával beszélgetünk a templom előtti téren. Megtudom, hogy Hanna a ministrálással is készül arra, hogy először járuljon a szentáldozáshoz 2020. szeptember 13-án, a budapesti Puskás Ferenc Stadionban, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nyitó szentmiséjének keretében. „Nagyon boldog szoktam lenni, amikor ministrálhatok, feltölt, energiát ad” – ámulok a kicsi lány nagy szavain. Zsuzsa megosztja velem, hogy férjével Hannát és két kistestvérét tudatosan nevelik a hitben.

Együtt olvassuk a Szentírást, a közös esti imádság sem maradhat el egy gyertya köré gyűlve. Ilyenkor arra is jut idő, hogy a gyerekekben felmerülő kérdéseket, a befogadási képességüknek megfelelően, megbeszéljük. Hannán látom, hogy nem teher számára a szentmisén való részvétel és a ministrálás, gyakran hallom tőle, hogy olyan jó az oltár mellett megpihenni. Fontos, hogy nem ráerőltetésként éli meg. Igyekszünk arra nevelni a gyerekeket, hogy tudjanak hálát adni. Szeretnénk minél jobban felkészíteni Hannát az elsőáldozásra, bár mi, felnőttek sem tudjuk igazán felfogni az Eucharisztia misztériumát. Bízom abban, hogy a kongresszuson megtapasztalt kegyelem közelebb segít bennünket ehhez – magyarázza a fiatal édesanya, aki Versegi Beáta Mária nővér, a Nyolc Boldogság Közösség tagja nyomán már a gyermekek szentségimádásának ötletét is felvetette a komáromi egyházközségben. Aztán szóba kerül, hogy családi szinten hogyan tudnak tanúságot tenni a hitükről. Egy alkalommal Zsuzsához egy ateistának gondolt barátnő érkezett: Hanna előhúzta a legnagyobb otthon található feszületet. Ekkor kiderült, hogy a barátnőtől sem áll távol a hit… Egy másik alkalommal Hanna barátnőjét, aki nem hívő családból származik, hívták meg a diákoknak szervezett plébániai foglalkozásra. A kislány édesanyja örömmel fogadta a lehetőséget, bevallva, hogy már ő is gondolt a hitéletre, csak nem tudta, miként induljon el, hol keressen.

A Szent Ignác nevét viselő közösségi házba belépve, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról szóló tájékoztató helyszínén Beatrixszel ismerkedem meg. Tőle értesülök arról, hogy az egykori plébánia épületét a kommunizmus idején államosították, az ingatlan csak 2007-ben került vissza az egyházközséghez. Sok-sok munka és kitartás eredménye az otthonos, tiszta épület, amely a plébánia minden közösségének – az Avilai Nagy Szent Teréz Imacsoporttól kezdve a családos közösségen, a gitáros énekkaron át a baba-mama klubig – otthont ad.

Beatrix felnőtt volt már, amikor rátalált a hitre, tisztában van azzal, hogy elengedhetetlen ennek a tapasztalatnak az átadása. Csillogó szemekkel mesél a KESU (keresztény sulis) Diáknapról, amelyre minden hónapban várják a gyerekeket és a fiatalokat, immár két éve. Van, amikor a tágas közösségi ház is szűkösnek bizonyul, mert annyian érkeznek a KESU-ra. A programot mindig egy szent vagy szentek egy csoportjának tiszteletére ajánlják fel, az ő életpéldájukat ismerik meg alaposabban beszélgetések, játékok és kézműves-foglalkozások által. A szüret hónapjában Szent Donáttal, a szőlősgazdák és a szőlőskertek védőszentjével, legutóbb pedig Árpád-házi Szent Kingával ismerkedtek meg.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus közeledtével az Oltáriszentségről fog szólni a KESU. Amikor elkezdődött az egyéves visszaszámlálás, elhatároztuk, hogy a hónap minden harmadik péntekjén tartunk szentségimádást, az esti szentmise után. Már az idei úrnapja vigíliájára meghirdetett világméretű szentségimádásba is bekapcsolódtunk, és a mostaniban, a Krisztus Király vasárnapjának előestéjére, november 23-ra szervezettben is részt veszünk. Közösségi szinten is igyekszünk mélyíteni az Eucharisztiával kapcsolatos tudásunkat, ebben nagy segítségünkre van egy teológus testvérünk, aki rendszeresen tart előadásokat az Oltáriszentségről. A novemberi 16-i mátraverebély-szentkúti zarándoklatunk középpontjában is az Oltáriszentség fog állni – ismerteti Beatrix.

Majd Bros Gergely veszi át a szót: „Dél-Komárom, amit ma Magyarországon Komáromként ismernek, az 1920-as években kezdte el élni az életét, fiatal városról van szó. A településnek ezért nincsenek régre visszanyúló hagyományai. Az itt élő emberek a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszustól valami újat várnak. Nekem lelkipásztorként is egy új tapasztalat lesz. Voltam már ifjúsági világtalálkozón, az is hatalmas élmény volt, borzasztóan fárasztó, de hatalmas élmény volt, számomra is és az ifjúság számára is. A helyiek részéről tapasztalom az őszinte érdeklődést Krisztus iránt, az Eucharisztia iránt, és egyáltalán a hitélet iránt. Az egyházközségünkben sok kisközösség működik, minden generáció képviselteti magát. Egy-egy kisközösség, miként minden ember a saját élete folyamán, magasságokat és mélységeket egyaránt átél, így alakul, formálódik. Ami igazán nagy öröm számomra, az az, hogy ezek a közösségek vasárnaponként, az Eucharisztia megünneplésében eggyé, egy nagy családdá tudnak válni. Ezek a kis önálló családok Krisztus előtt, az Oltáriszentség előtt egyek. Ők ebben megegyeznek és ki is tartanak. Nagy ajándék Istentől, hogy ez ilyen formában képes működni.”

Gergely atya ezen a ponton megkérdezi tőlem, hogy szeretnék-e az egyházközség egyik „legfiatalabb” tagjával találkozni, aki a közelmúltban részesült a keresztség, az Eucharisztia és a bérmálás szentségében. Természetesen élek a lehetőséggel.

A fiatal hölgy három éve kötött szentségi házasságot a férjével. A szentségi házasságkötést férje és férje családja kezdeményezte, akik elkötelezettek a hitben. Az ő példájuk hatására jelentkezett a katekumenátusra. A szentségek vételére készülő csoporttársakban igazi barátokra lelt, azóta is összetartanak, segítik, erősítik egymást.

A Komáromban töltött órák során bizonyosságot szerzek arról, hogy az egyházközség fontos határállomás a helyieknek az Úristen felé vezető úton. A komáromiakon nem fog múlni a jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sikere...

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria