Egyházmegyei találkozót tartottak fiatal papoknak Debrecenben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Palánki Ferenc megyéspüspök fogadta a lelkipásztorokat, együtt vacsoráztak, beszélgettek. Másnap reggel a püspök szentmisét mutatott be a Szent Anna-székesegyházban, a homíliát Horváth Árpád SJ, A Szív jezsuita folyóirat főszerkesztője, a budapesti Jézus Szíve jezsuita templom templomigazgatója mondta.

Horváth Árpád a napi olvasmány üzenetéről – amelyben Sába királynője megcsodálja Salamon király bölcsességét (vö. 1Kir 10,1–10) – elmélkedett három szempont alapján. Először a forma és tartalom vonatkozásában említette Sába városát (ma Jemen), amely háromezer évvel ezelőtt gazdag terület volt, királynőjét mégis elbűvölte a Salamon által építtetett jeruzsálemi templom szépsége, formája. A formát azonban – egy vallási hagyományban is – tartalmi elemek díszítik. A jezsuita szerzetes említett egy példát gyermekkorából: minden év augusztusában szüleivel elzarándokoltak a szülővárosa, Szabadka melletti szent kúthoz hálájukat kifejezve, és a hagyománynak megfelelően megmosták a lábukat egészséget kérve. E vallási hagyomány, forma szép tartalmi mozzanata, ahogyan az apja átadta ezt neki, és ez is élénken él emlékezetében.

Ezt követően a bölcsességről beszélt, amelyről édesanyja jutott eszébe, aki őt már egészen kicsi korában magával vitte a templomba, így már 4–5 évesen vállalhatott a képességének megfelelő oltár körüli szolgálatot. Mint mondta, akkor már a papi hivatás gondolata is megérintette a szívét. Néhány évvel később, amikor bejelentette ebbéli szándékát, mélyen hívő édesanyja nehezen fogadta el a döntését, de lassan, ahogy telt az idő, bölcsességében megértette fiának hivatását. A bölcsesség azt jelenti, megértjük az Istentől kapott a helyünket a világban.

Horváth Árpád végül az igazi, a belső szabadság elérésének útjáról beszélt: „Isten úgy találta ki az embert, hogy nemcsak kifelé tud nézni, hanem befelé is. Befelé tágasabb a világ, és csak az számít, ami a szívünkben van. Ahhoz, hogy belső, stabil tartásunk legyen, kellenek a formák, amely nélkül nincs tartalom, de nem szabad, hogy azok megkössenek bennünket. Aki megtanul harmóniában élni a környezetével, beérik benne a bölcsesség, hogy rájöjjön, a formák, jelek alapján miről szól az élete, a sorsa, mi az Isten álma róla. Ez a belső stabilitás jelenti a szabadságot.” Hozzátette: élete legszebb mozzanatai a lelkigyakorlatok. Ilyenkor egy majdnem üres szobába kerül, ahol csak egy ágy, szekrény, asztal és azon egy Szentírás várja. Ez az üresség, hátrahagyva a formák kavalkádját, a csend, a béke, az Istennel, önmagával való találkozás reménye, szabadsága fogadja. Ez az igazi szabadság.

A szentmise után Horváth Árpád kötetlen beszélgetést vezetett, amely a mindent átfogó kommunikációról szólt, de érintették a megkülönböztetés lelkiségét, az internet, a Facebook használatának negatív és pozitív hatásait is. A jezsuita szerzetese bevezetőül saját hivatásáról beszélt, mely az egész életét megváltoztatta. Addigi kényelmes, megszokott életkörülményeit teljesen fel kellett adnia, és rádöbbent arra, hogy nem ő választotta az útját, hanem az Úr jelölte ki őt erre a szolgálatra. „Úton lenni, kiszolgáltatott helyzetben lenni, keresni az Istent az életben ez jelenti számomra a boldogságot, mert minél jobban ki vagyok szolgáltatva, annál jobban megélem Isten közelségét. Istenbe bízni, bele kapaszkodni, ez jelenti a hűségemet” – hangsúlyozta, majd a megkülönböztetés lelkiségéről beszélt. Kiemelte, elsősorban nem az a kérdés, hogy mi a jó és a rossz, hanem hogy mi az, ami Istenről szól. Ahhoz, hogy e válaszra rátaláljon valaki, meg kell tudnia, mi az Isten álma róla, rátalálva az önazonosságra. Megkülönböztetés az a szemléletmód és gyakorlat is, amelyben minden egyes embert, az ő helyzetét, életállapotát Isten szemével nezzük. Nem lehet egyazon törvényt, szabályt általánosan minden emberre ugyanúgy vonatkoztatni.

A kommunikáció témájával kapcsolatban az előadó hangsúlyozta, a szó ugyanabból a kifejezésből ered, mint a kommunió (közösség). A Szentírásban a Szentháromság közössége, kommuniója kapcsán halljuk a leggyakrabban e kifejezést, közel 3000 alkalommal. A kinyilatkoztatás az Isten kommunikációja. A valóság Isten lényegéből ered, mert a szeretet öröme nem tud meglenni önmagában. A Szentháromság Isten nem tud meglenni önmagában.

Az Egyház kommunikációja akkor lesz jó értelemben lehengerlő, ha mögötte a helyén van az Egyház identitása. Azaz a kommunikáció mögött van mondanivaló.

A találkozó során Felföldi László általános helynök bemutatta a fiatal papoknak az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézetet, Krakomperger Zoltán irodaigazgató pedig az ökumenizmusról tartott előadást.

Forrás és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír