Egykori templomukhoz zarándokoltak a mándoki görögkatolikusok – a 300 kilométerre levő Szentendrére

Hazai – 2020. november 5., csütörtök | 10:39

„Lakóhelyet választok közöttetek” (Lev 26,11) – ezzel a mottóval zarándokolt a mándoki egyházközség Szentendrére, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei település 16. században épített fatemplomához, mely Magyarország egyik legrégibb faépülete, s melyet ötven évvel ezelőtt a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba szállítottak át. Szirmai Máté beszámolóját szerkesztve közöljük.

Megható volt látni azoknak az arcára kiülő érzelmeket, akik még jártak ebbe a templomba. Az idősebbek a templom előtt állva mesélték el, hogyan emlékeznek vissza gyermekkoruk templomára: hol ültek gyerekként, hol fújt át a szél a deszkák között, milyen volt egy vasárnapi misén részt venni az akkori közösség tagjaként. Felemelő érzés volt, hogy újra vasárnapi Szent Liturgiát ünnepelhettek a mándoki hívek a fatemplomban. Az új templomunkból indultunk hajnalban, hogy régi templomunkhoz érkezzünk, amely 300 esztendőn át szolgált a mándokiak imádságának helyéül: ez arra emlékeztetett bennünket, hogy az Isten ragaszkodik hozzá, hogy Mándokon is legyen temploma, hogy az ott élők is érezhessék jelenlétét, szeretetét.

A Szent Liturgia után Terdik Szilveszter művészettörténész beszélt a templomról, sok érdekes történetet felelevenítve a közösség több évszázaddal ezelőtti életéből: fiatalok és idősek egyaránt szívesen hallgatták, hogy őseink miként küzdöttek hitükért. Úgy éreztem, más volt itt hallgatni egy történelmi előadást, hiszen ez arról szólt, ahogyan dédapáink, ükapáink tanították az Istenhez való ragaszkodást a szüleinknek. Nem pusztán történelmi ismeretek voltak ezek: ahol az előadás befejeződött, onnan néhányan már személyes élményekkel tudták folytatni a történetet.

A Skanzen bejárása, a kiállítások megtekintése után, mielőtt hazafelé vettük volna az irányt, még tettünk egy sétát Szentendre csodálatos belvárosában is, ahol szintén sok bizánci emléket, köztéri kereszteket, templomokat láttunk, és ezeken keresztül ismerhettük meg az itt élő keleti keresztények életét.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Sütő Blanka, Szirmai Máté

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria