Életünk célja, hogy belépjünk a szeretet titkába – Úrnapja egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A nyíregyházi főplébánia életében az úrnapját nemcsak az egyházközség ünnepli együtt, hanem a város többi katolikus közössége is csatlakozik, így a nyíregyházi társszékesegyházban a szentmisén és a belvárosi körmeneten több mint ezer ember vesz részt.

A szentmisét Palánki Ferenc megyéspüspök mutatta be, aki a prédikációban felhívta a figyelmet: Jézus nagy eucharisztikus beszédében az örök életről beszél. „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek” (Jn 6,53). Az ember sokszor elfeledkezik Istenről, aki pedig újra és újra felajánlja számunkra a barátságát, a szeretetét és annak legvégső jelét. Mindezt a legnagyobb szeretetlenség, az árulás előtt adja, mutatja meg. Ebben a történetben sokféle magatartással találkozunk: ott van az áruló, ott van az, aki háromszor megtagadta őt, akik elfutottak és magára hagyták, és ott van Szent János, az egyetlen apostol, aki a Boldogságos Szűzanya oldalán áll a kereszt alatt.

A történet most is ugyanaz. Rajtunk múlik, hogyan veszünk részt benne.

Isten kínálja magát, a szeretetét, a barátságát, Jézus kínálja a testét és vérét, és rajtunk múlik, hogy hogyan viszonyulunk hozzá, hogyan fogadjuk be őt. Élünk-e ezzel a szeretettel?

„Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek.” Ez nem arról szól, hogy nem lehetünk jók, hanem arról, hogy az isteni életet csak az Eucharisztia tudja táplálni bennünk.

A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülünk, melynek jelmondata: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). Ez hitvallás, amelyben megvalljuk, hogy Isten nélkül semmire sem megyünk. Törekszünk arra, hogy a szövetséget megtartsuk, a tízparancsolat szerint éljünk és az új és örök szövetségben Istennel egyesüljünk.

A teljes tudósítás ITT olvasható.

Forrás és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Erdő Péter bíboros, prímás a budapesti Szent István-bazilikában mutatott be úrnapi szentmisét és vezetett körmenetet.

A főpásztor szentbeszédében hangsúlyozta: Jézus utolsó vacsorája valódi húsvéti vacsora volt. A pászkavacsora pedig emléke annak az utolsó éjszakának, melyet a választott nép még Egyiptomban töltött, s amikor a bárány vérével meg kellett kenni az ajtófélfát, hogy a pusztító angyal átvonuljon házaik között, a nép pedig majd a Vörös-tengeren átkelve jusson el a szabadságra. Jézusnak a tanítványaival elköltött utolsó vacsorája az üdvösség történetének e régi eseményéből indul ki, ezt emeli a valóság egy egészen új rendjébe. Mert kijelenti, hogy ez a kenyér és ez a bor az ő teste és vére, s hogy ez valóban áldozat. Testét odaadják, vérét kiontják, ez lesz az az áldozat, amelyből új szövetség fakad. De a nép, akivel Isten a szövetséget most megújítja vagy megköti, már nemcsak a tizenkét törzs népe, hanem az egész emberiség.

Az Eucharisztia jelenléte közöttünk a mi egymással való közösségünknek és Isten szabadító szeretetének ünnepe. Ezt újítjuk meg minden évben úrnapján, amikor arra emlékezünk, hogy milyen nagy ajándék a kenyér és bor színe alatt közöttünk jelen lévő Krisztus.

A teljes tudósítás ITT olvasható.

Fotó: Erdős Dénes/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

*

Győri Egyházmegye

Úrnapján Veres András megyéspüspök szentmisét mutatott be a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.

Homíliájában Veres András úgy fogalmazott: Az Eucharisztia maga Krisztus, ezért az Eucharisztia ünneplése, vagyis a szentmise földi életünk legnagyobb ajándéka. Az igazán hívő ember a vasárnapi szentmisét nem kötelességnek éli meg, hanem egy újabb lehetőségnek tekinti, amelyben újra és újra találkozhat az Oltáriszentségben köztünk élő Krisztussal. Ameddig van szentmise, addig nyugodtak lehetünk, hiszen addig békében és szeretetben élhetünk.

Az Eucharisztia ünneplése, a Krisztussal való találkozás feltételezi, hogy készek vagyunk minden körülmények között, minden bennünket ért sérelem ellenére is szívből megbocsátani egymásnak, újrakezdeni, újra és újra nekilendülni a jónak. Becsüljük meg Isten ezen ajándékát!

A teljes tudósítás ITT olvasható.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ács Tamás

*

Pécsi Egyházmegye

Úrnapján Felföldi László megyéspüspök mutatott be szentmisét a pécsi székesegyházban. A szentmise végén idén kivételesen nem tartottak körmenetet.

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16) – idézte homíliájának kezdetén Felföldi László püspök az evangélium szavait. A főpásztor kiemelte: Jézus szeretetének kézzelfogható jele az Eucharisztiában nekünk adott teste és vére. Mindent odaadott az Úr azon az éjszakán, amelyen átadatott a halálnak. „Ez az én testem, ez az én vérem” – ez a nagyszerű ajándék, amellyel megajándékozta az embert. 

A püspök figyelmeztetett:

ezt az ajándékot nem „a szekrény tetejére, nem a fiók mélyére, hanem a szív mélyére” kell tennünk, hogy valóban az legyen, aminek Krisztus szánta. Hogy életünk részévé váljon: étel, ital, forrás, tápláló erő legyen.

Ezután János evangéliumának szavait idézte fel Felföldi László püspök: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.”

Milyen ez a táplálék, milyen ez az erő az életemben? – tette fel a kérdést a főpásztor. – Hogyan élem meg? Ezt nem lehet megtanítani, át kell élni.

Az úrnapi szentmise keretében egy hívő első alkalommal járult szentáldozáshoz, ennek kapcsán a püspök elmondta: „A szentáldozás lényege itt és most fog megszületni… Az élet legcsodálatosabb, legszebb, legmélyebb pillanataira lehet és kell készülni, de nem lehet felkészülni. Az mindig meglepetés, mindig ajándék. Ilyen a szentáldozás is. Krisztus teste ajándék, tápláló erő.” Amikor Jézus azt mondja, hogy ez az én testem, ez az én vérem, akkor mellé kell tenni egy másik mondatot is, amikor azt mondta: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, azt velem tettétek.” Amikor egy testvérünkre ránézünk – megértjük, elfogadjuk, segítjük, támogatjuk –, csak úgy tudjuk ezt jól tenni, ha csöndesen elismételjük, hogy Krisztus azt mondja most: „Ő az én testem.” Hódolatunk az Oltáriszentség iránt akkor fog gyümölcsöt teremni, ha ezt meg tudjuk valósítani.

Szeressük így az Úr testét a szegényekben és testvéreinkben.

A teljes tudósítás ITT olvasható.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

*

Székesfehérvári Egyházmegye

A város papságával együtt mutatott be szentmisét Spányi Antal megyéspüspök úrnapján Székesfehérváron.

A város plébániai közösségeinek számos tagja vett részt a püspöki szentmisén, majd közös úrnapi körmenettel vallották meg a világ előtt hitüket az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztusról, és tanúságot tettek az Egyházhoz tartozásukról.

Szentbeszédében a megyéspüspök emlékeztetett: ebben az esztendőben különös örömmel üljük meg az úrnapját, hiszen közeleg az a hét, amelyet majd az Eucharisztia tiszteletére szentelünk.

A keresztény embernek, aki Krisztust élete kincsének és középpontjának tekinti, rá kell találnia a tevékenységekben, meg kell találnia az Urat a világban, de a templom csendjében és lelke békéjében is.

Napjaink szentjeinek életébe – akiket név szerint ismerünk, de a a névtelenekébe is – beépült az Oltáriszentség tisztelete. Nekünk mindenekelőtt Prohászka püspököt kell idéznünk, akiről azt jegyezték föl, hogy aki látta imádkozni kápolnájában, annak a látvány is felért egy lelkigyakorlattal. Tudta, ki előtt térdel, ki az ő életének Ura, tudta, kit akar hordozni.

Majd arról beszélt a főpásztor, az apostolokat mélyen megérintette Isten szeretete, Krisztus jósága, amit megtapasztaltak az utolsó vacsora termében, és amit ésszel nem fogtak föl, de hittel elfogadtak: hogy a kenyérben és a borban, amit Krisztus adott nekik, ő maga lesz a társuk. Ő lesz táplálékuk, erejük gondban és bajban, örömben és bánatban, egész életükben, hogy Krisztussal járva az élet útját az Atyai házba érkezzenek. Meg kell értenünk: nekünk is szükségünk van rá, hogy Krisztus az Eucharisztiában az oltárainkon legyen, és így ott lehessen az életünkben, szívünkben és lelkünkben.

Spányi Antal püspök végül arról beszélt, ha Krisztussal akarunk élni, szükségünk van arra, hogy őt templomainkban tiszteljük, a Lélek irányítson bennünket, és az igazság járja át gondolkodásunkat, cselekedeteinket. Krisztust magunkban kell hordozzuk, úgy kell befogadnunk őt, mint aki bennünk él, szól és szeret általunk.

A szentmisében harangszóval és imádsággal emlékeztek az elhunytakra, a járvány okozta veszteségeinkre a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa kérésére.

A teljes tudósítás ITT olvasható.

Forrás: Berta Kata/ Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Berta Gábor

*

Szombathelyi Egyházmegye

Székely János megyéspüspök a szombathelyi székesegyházban mutatott be úrnapi szentmisét.

Szentbeszédében felidézte: a 12. században elterjedt Tours-i Berengár kanonok tévtanítása az Eucharisztiáról – tagadta Krisztus jelenlétét a kenyér és bor színében, és csak jelképes jelenlétet vallott. Ebben a légkörben nagy jelentősége volt annak a magánkinyilatkoztatásnak, amelyben Szent Julianna Ágoston-rendi szerzetesnővér részesült. Az Üdvözítő közölte vele a szándékát, hogy a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön külön ünnepe legyen Krisztus Testének és Vérének.

IV. Orbán pápa (hivatalban 1261–1264) akkor rendelte el az ünnepet, amikor 1264 nyarán tudomására jutott, hogy Bolsenában egy pap kezében átváltoztatáskor a szentostya vérezni kezdett. A véres korporálét megmutatták a szomszédos Orvietóban tartózkodó pápának, aki ekkor elrendelte az ünnepet. Hirtelen bekövetkezett halála miatt azonban a végleges rendelkezés csak 1312-ben készült el. Ennek ellenére A népi jámborság és a liturgia direktóriuma című instrukció az ünnep elrendelésének dátumát 1264-re teszi. Abban a lelkileg és szellemileg is nehéz században hihetetlen erőforrást jelentett az Eucharisztia ezen kiemelkedő ünnepe.

Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amely mind a mai napig megmaradt.

Isten a testvérünk akar lenni, egy akar velünk lenni – emelte ki Székely János. – Ezért alkotta a mindenséget: világunk és mi is szeretetből vagyunk. Az univerzum és a mi életünk egyetlen célja, hogy Istennel egyek legyünk, belépjünk a szeretet titkába. Ez teljesedik be az utolsó vacsorán.

A legnagyobb ajándékot, önmagát adta a kezünkbe. Ezért született, hogy önmagát áldozatul adja a kereszten, a testét pedig odaadja megtört kenyérként mindannyiunknak ételül. Vágyott erre Jézus, de fel kell tenni a kérdést, hogy mi vágyunk-e ugyanennyire erre a találkozásra.

– mondta a főpásztor. Bátorított mindenkit, hogy vegyen részt az eucharisztikus kongresszuson, ahol az önmagát nekünk ajándékozó Krisztust ünnepeljük.

Az úrnapi körmenetet ezúttal a templomban tartották.

A teljes tudósítás ITT olvasható.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír