Elhunyt Marosi Ernő művészettörténész

Hamvait kérésére szűk családi körben helyezik el.

Marosi Ernő 1940-ben Miskolcon született. Az ELTE bölcsészkarának magyar–művészettörténet szakán végzett. 1963-tól az ELTE művészettörténeti tanszékének oktatója, 1991-től egyetemi tanár. 1991–2000-ben az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója, 1991–96-ban az UNESCO nemzetközi művészettörténeti bizottságának vezetőségi tagja volt.

Az ELTE professor emeritusa, kutatási területe a középkori magyar és egyetemes művészettörténet, a romantika és a gótika korszakai. 1990 óta a művészettörténeti tudományok doktora, 1993-tól az MTA levelező, 2001 óta rendes tagja. 2002–2008-ban az MTA alelnöke volt. 1997-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki „nemzetközi elismertségű tudományos, tudományszervezői, szerkesztői és pedagógiai tevékenységéért. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést 2009-ben kapta meg, 2014-ben Hazám-díjjal tüntették ki.

Főbb munkái:
A középkori művészet világa,
A román kor művészete
Bevezetés a művészettörténetbe
Magyar falusi templomok
A gótika kezdetei Magyarországon
Magyarországi művészet 1300–1470 körül
Emlék márványból vagy homokkőből
A budavári szoborlelet (Zolnay Lászlóval)
Kép- és hasonmás,
A középkor művészete I-II.
Az Árpád-kor művészeti emlékei (Wehli Tündével)
A magyar művészettörténet-írás programjai
Templomok Magyarországon (Dercsényi Balázzsal)
A gótika Magyarországon

Forrás: MTI

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír