Elkezdődött a nagyböjt – Hamvazószerda egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc megyéspüspök hamvazószerdán a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét, amelyen részt vettek a debreceni Szent József-iskola általános iskolás diákjai és tanárai.

Palánki Ferenc elmélkedése bevezetőjében Prohászka Ottokár gondolatát idézte, miszerint a nagyböjt is tavasz, a lélek tavasza. Lelki tavaszra készülünk most, hogy megújuljon az életünk, lelkünk, istenkapcsolatunk.

Nagyböjtben az önmegtagadás nem a bűntől való távolságtartást jelenti – mert attól eleve elhatárolódunk –, hanem az Isten iránti szeretetből vállalt áldozatot, lemondva bizonyos dolgokról. A lemondásom során megmaradt javakkal (például zsebpénzzel) másokat is megsegíthetek, vagyis „begyakorlom” magam a szeretetbe negyven napon keresztül. A böjt tehát nem csak hús- és ételtilalom.

Albert Einstein szerint „Mindaz, amit magadért teszel, veled együtt eltűnik, de amit másokért teszel, örökké megmarad”. Jézus arra tanított bennünket: „amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek” (Mt 25,45). Akár jót, akár rosszat teszünk, azt Jézusnak, az örökkévalóságnak tesszük.

Törekedjünk tehát arra, hogy a negyven napban megújuljon a kapcsolatunk Istennel és embertársainkkal, szeretteinkkel. Az előttünk álló időszak igazi lelki tavasz tud lenni, hiszen a megújult élet még inkább összekapcsol Istennel, és megmutatja azt, hogy bár porból vagyunk, és a testünk porrá lesz, az életünk végcélja az örök élet, vagyis maga az Isten.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Molnár Péter/Hajdú-Bihari Napló

* * *

Egri Főegyházmegye

Ternyák Csaba érsek az egri bazilikában bemutatott szentmisén így fogalmazott: többet imádkozunk és a jó cselekedetekre is nagyobb figyelmet fordítunk a most kezdődő böjtben. Ne bánatosan tegyük ezt, mert nem a szomorúság, hanem az öröm ideje ez; Jézus feltámadására készülünk.

A főpásztor felidézte Jávor Fidél bencés atya alakját, aki gyóntatójaként felhívta a figyelmét arra, hogy nem kell külön nagyböjti jó cselekedetet, fogadalmat tenni. Amit az élet hoz az ember számára, azt kell vállalni, Isten által kínált lehetőségként értelmezve ezeket a megtérésre.

Ha béke van a lelkünkben, ha Isten kezét látjuk életünk eseményeiben, boldogabbak és vidámabbak lehetünk, úgy fogadhatjuk életünk eseményeit, mint az Úr akaratát, üzenetét. A mi leleményünkön, érzékenységünkön múlik, hogy képesek vagyunk-e ezeket megfejteni. Ha igen, akkor boldog emberként az Isten útján járunk.

Ferenc pápa a ma délelőtti szentmiséjén arról beszélt, hogy nagyböjti utazásunk legyen olyan, amely visszavezet, elvezet az Istenhez. Ellenőrizzük ezért gyakran, hogy Isten felé vagy önmagunk felé haladunk-e. Ha rossz az irány, távolodunk célunktól.

A főpásztor felhívta a figyelmet: legyen idén bűnbánatunk, húsvéti készületünk jellemzője az Istennel való bensőséges, személyes kapcsolat erősítése, ebből a titokzatos örömből fakadjanak embertársainkat segítő szavaink és tetteink, hogy így hitelesen készüljünk a feltámadás örömére.

Ferenc pápa nagyböjti üzenetére utalva végül kiemelte: biztató szavakkal szóljunk másokhoz, bátorítva, erőt adva, nem megalázva, semmibe véve. Ahhoz, hogy reményt öntsünk másokba, néha elég egyszerűen kedves embernek lenni az általános közöny közepette. Legyünk mi, keresztények azok, akik áttörjük a közöny vastag falait, és forduljunk szeretettel embertársaink felé!

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Bérczessy András/Egri Főegyházmegye

Fotó: Egri Főegyházmegye

* * *

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét hamvazószerdán, február 17-én az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházban. A szentmisén koncelebráltak Mohos Gábor segédpüspök és az Érseki Papnevelő Intézet elöljárói.

A bíboros homíliájában rámutatott: az Ószövetség könyvei a bűnös szívét hasonlítják a hamuhoz. A Bölcsesség könyve szerint a bűnösnek hamu a szíve és élete nyomorultabb a pornál (Bölcs 15,10). A hamu és a por tehát a mulandóság, a hiábavalóság és az értéktelen dolgokra fecsérelt élet, szóval a bűn jelképe. Vegyük észre, hogy nemcsak a nagy gonosz tettek számítanak bűnnek, hanem életünk eltékozlása is.

Isten azonban nem szégyenkezik gyöngeségünk miatt – mondta Erdő Péter. –Ellenkezőleg, szereti, hogy por és hamu vagyunk – hiszen ő formált a föld porából –, és meg akar szabadítani, magához akar emelni minket. Jézus szavai az evangéliumban arra szólítanak fel minket, hogy éljük meg nagylelkűen belé vetett hitünket.

Ne méricskéljük a külső tettek és gesztusok számát, ne az emberek, ne a közvélemény megítéléséhez igazítsuk viselkedésünket, hanem szívből forduljunk hozzá. Jézus evangéliuma nem törli el a törvényt, hanem beteljesíti.

És a törvény akkor teljesedik be, ha a szívünkbe írjuk. Az imádság, a böjt és a szegények javára szóló adományok kifejezik, hogy visszatérünk az Úrhoz, levetjük magabiztosságunkat, hogy szívből keressük Istent és hallgatjuk tanítását.

A teljes szentbeszéd ITT olvasható.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Mudrák Attila

* * *

Győri Egyházmegye

Február 17-én, hamvazószerdán szentmisét mutatott be Veres András megyéspüspök a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.

A hamvazószerdai hamvazás drámai üzenete: „Emlékezz ember, hogy por vagy és porrá leszel.” Drámai a felszólítás, de semmiképpen nem fenyegetés – mutatott rá a Győri Egyházmegye főpásztora. – Ellenkezőleg, az élet realitásával szembesít bennünket. Ugyanis erre a földre egyszer megszületünk és egyszer meg is fogunk halni. A hitetlen számára nehéz elfogadni az elmúlást, mert így az élet is értelmetlennek tűnik számára. A hívő viszont a kinyilatkoztatásból tudja, hogy a minket teremtő Isten örök életre teremtett bennünket.

A nagyböjt egy lelki úton akar minket végig vezetni. Tükröt állít igazi önmagunk – tetteink, érzéseink, vágyaink elé. Segíteni akar bennünket abban, hogy rádöbbenjünk: szükségünk van a változásra és a változtatásra. Továbbá a nagyböjt megnyit számunkra egy olyan perspektívát, amelyet csak a hívő ember ismerhet fel: húsvét üzenetét hordozza magában, hiszen felragyogtatja számunkra az örök életet, a feltámadás tényét.

A liturgia lehetővé tesz egy másik lehetséges felszólítást: „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!” A keresztény élet nem önmarcangoló vívódás, hanem bátor szembenézés, önmagunk helyes értékelésének a lehetősége – emelte ki Veres András püspök. Sokakból kiveszett a bűntudat, pedig a bűn az ő életükben is jelen van. A hívő ember a szeretet és az örök élet fényében érzi szükségesnek a bűnbánatot, a változást, mert a bűn börtön.

Jézus Krisztus nem kér teljesíthetetlen feltételt, csak annyit, hogy bánjuk meg, amit rosszul tettünk. Ez a szeretetnek az igényessége. Ha bocsánatot tudunk kérni egymástól, megszületik bennünk a szeretet, az öröm és a béke. A nagyböjt programot ad mindnyájunk számára, hogy elgondolkozzunk életünk értelmén.

Ez az előttünk álló szent idő hozzon mindnyájunk számára igazi, örömteli megújulást! Mindennapi cselekedeteinkben legyen jobban jelen az Istenre figyelés, a bűnbánat, hogy újjá tudjunk születni – bátorított Veres András megyéspüspök.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Németh Péter

* * *

Hajdúdorogi Főegyházmegye

A nagyböjtöt megelőző vasárnap kölcsönös bocsánatkéréssel és megbocsátással kezdődik el a húsvéti készülődés a görögkatolikusoknál. A templomokban kiengesztelődési vecsernyére várják a híveket. Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita a debreceni főszékesegyházban mondott tanítást február 14-én.

A főpásztor felvetette: Vajon ünnep a böjt? Miért van szükség arra, hogy mindjárt az első napján, annak előestéjén ünnepeljünk? „Az Egyház, amikor ünnepel, mélyebben nyitja meg a lelkünket, hogy e mélyre szállás által magasra emelje azt. Az ünnep mindig kiemel a hétköznapok sorából, de nem mindegy, hogy hová.

Az egyházi naptár szerinti templomban tartott ünnepek mindig Istenhez emelnek minket. Ezért szeretünk ünnepelni. Mi, görögkatolikusok erről is ismertek vagyunk, hogy sok ünnep színesíti az életünket. Megragadunk minden lehetőséget, hogy Istenhez emelkedjünk.”

„Küzdelemre vállalkozunk, amely talán nem lesz könnyű, lehet, hogy alul is maradunk, mégis bátran kell elindulnunk benne, hogy eljussunk a végére, Krisztus Urunk keresztre feszítésén, kínszenvedésén és halálán keresztül a föltámadásra. Látszólag ő is kudarcot vallott, elbukott, műve megsemmisült, de az elvetett, elhalt mag sokszoros termést hozott. Így vagyunk mi is böjti küzdelmeink bukásaival; ha hiszünk a föltámadásban, akkor meg is látjuk azt, még ha nem is vagyunk rá érdemesek.”

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

* * *

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmeye

Bábel Balázs érsek mutatott be szentmisét a nagyböjt első napján a kalocsai főszékesegyházban.

Szentbeszéde elején a különböző vallásokhoz kötődő szent időkről beszélt a főpásztor, majd az evangéliumi szakaszról, melyben Jézus a böjtről, az imádságról, az alamizsnáról beszél. A mai időkben – amikor divat minden lépést publikussá tenni, megosztani a közösségi oldalakon – talán különösen nehéz ez a tanítása, mely azt mondja, próbáljuk meg titokban végezni ezeket a cselekedeteket.

Bábel Balázs a helyes böjtről elmondta, hogy az nem fogyókúra, nem éhségsztrájk, hanem Istenért vállalt önmegtagadás, lemondás azért, hogy nyitottabbak legyünk Isten szavaira és gondolataira. És ez nem csak az étkezés terén lehetséges. Napjainkban talán a türelem gyakorlása az egyik legnehezebb: az, hogy ne engedjünk az indulatainknak és a dühkitöréseinknek.

Az imádság kapcsán arra biztatott az érsek, hogy ne szégyelljük! Az alamizsnáról elmondta, hogy a görög eleison szóból származik, ami nem mást jelent, mint irgalom. Tehát az irgalmasság gyakorlására utal – ez lehet adomány és lehet megbocsátás is.

Annál inkább fontos az irgalom, mivel mi magunk is Isten irgalmára szorulunk. A nagyböjt a bűnbánat gyakorlásával mindig Istenhez fordít bennünket. Amikor a tékozló fiú rádöbbent arra, hogy mit tett, akkor bűnbánatot tartott, és azt mondta: „Fölkelek és atyámhoz megyek.” Ez a mostani nagyböjti időszak is, minden külső nehézség közepette, szolgálja ezt a célt, hogy Istenhez fordulunk bűneink megbánásával, a jócselekedetek gyakorlásával, az önmegtagadással, annak tudatában, hogy a mi Urunk életét adta értünk – kívánta Bábel Balázs. – Az előttünk álló szent negyven napban használjuk ki az alkalmas időt, a fontos dolgokra figyeljünk, tereljük a lényeges felé gondolatainkat, így készüljünk a legnagyobb ünnepre: Krisztus halálának és feltámadásának ünnepére. A hamu felszólítást hordoz: „Emlékezzél, ember, hogy porból lettél és porrá leszel.” A múlandóságunkra gondolunk, ez segít felismerni, hogy most van itt az alkalmas idő a megtérésre: térjünk meg és higgyünk az üdvösség jóhírének. Adja Isten, hogy ne múljon el ez a negyven nap úgy, hogy ennek fontosságára ne gondoljunk, s ez a lelki készület üdvösséges gyümölcsöt teremjen a szent negyven nap idején lelkünkben.

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf

* * *

Pannonhalmi Területi Apátság

Ismét ökumenikus bűnbánati liturgiát tartottak a Pannonhalmi Főapátságban hamvazószerdán. A február 17-i szertartáson Hortobágyi T. Cirill főapát és a bencés szerzetesek mellett a Pannonhalmi Területi Apátsághoz tartozó településeken szolgáló evangélikus és református lelkészek is részt vettek.

Kondor Péter evangélikus püspök hirdetett igét a hamvazás szertartásával egybekötött bűnbánati liturgián. „A böjt célja mindig az, hogy a lélek fokozottabban fordulhasson oda Isten felé” – emlékeztetett a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke a most kezdődött böjti időszak lényegére, és részletesen beszélt az igazi – nem a mások számára, csak kifelé mutatott – lemondásról is.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Pannonhalmi Főapátság

Fotó: Hajdú D. András

* * *

Pécsi Egyházmegye

Felföldi László pécsi megyéspüspök ünnepi szentmisét mutatott be hamvazószerdán, február 17-én a pécsi székesegyházban. A szentmisén koncelebrált Szép Attila püspöki irodaigazgató, Máger Róbert püspöki irodaigazgató-helyettes és Kajtár Edvárd plébános.

„A hamvazószerdai liturgia tulajdonképpen megmutatja mindazt, amire az embernek a hétköznapi élet biztonságában szüksége van. Azt is mondhatnák, hogy »fölteszi a lécet«, hogy magasabbra emel. Minden évben, amikor megéljük ezt a nagyböjti időt hamvazószerdától húsvétig, akkor elrugaszkodunk, mert nem lehet megszokottsággal megélni ezt az időt. Ha most elkezdjük, és azt mondjuk, lélekben hamvazószerdához kapcsolódtunk, de nem arra gondolunk, hogy húsvétkor egy jobb, szebb szintre kell emelni az életünket, akkor ennek nincs értelme, akkor nem lesz bennünk gazdagság. Isten mindig arra hív, hogy valami többet, szebbet, jobbat tapasztaljunk meg és éljünk meg. Ennek egy nagyon különleges, egész életünket átjáró valósága a böjt, az elcsendesedés, a visszahúzódás, ami mindig feltétele az újnak, a több születésének. Mert csak így van értelme!” – fogalmazott a főpásztor.

Felföldi László hozzátette: „Önmagában a böjt teljesen értelmetlen, kivéve azoknak, akik fogyókúráznak, ők látnak ebben egy másfajta valóságot, de az nem böjt! A böjt komoly belső odafigyelés. Nem a hústilalom a lényege, ugyanakkor azzal is bátran lehet élni. Nem az étel a lényege, hanem egy belső figyelés, egy belülre tekintés. Nem szabad kipipálni annyival, hogy pénteken nem ettem húst vagy esetleg valamiről lemondtam. Nem szabad olyanról lemondani, ami tönkreteszi a szeretetünket, ami olyan feszültséget teremt bennünk, hogy nem leszünk alkalmasak a szépszeretetre.”

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

* * *

Szeged-Csanádi Egyházmegye

A szociális törődés, a lemondás és az ima a nagyböjti időszak három alappillére – hangsúlyozta prédikációjában Krisztus üzenetét Kiss-Rigó László megyéspüspök hamvazószerdán a szegedi dómban.

Minden nagyböjt elején három dologról van szó az evangéliumban; e három dolog nem csupán a keresztény közösség értéke, hanem az egész emberiség, minden vallás és kultúra több évezredes hagyománya: a szociális törődés vagy alamizsna, a böjt és az imádság – mutatott rá prédikációjában a főpásztor, majd Jézus üzenete nyomán arra biztatott, hogy jótékonykodásunkkal ne kérkedjünk, a böjt valóban a lelki elmélyülésről szóljon, az imádságot pedig ne csak közösségben, hanem egyénileg is műveljük.

A hamvazás szertartása rendhagyó módon zajlott a járványhelyzet miatt: a papok ezúttal nem keresztet rajzoltak a hívek homlokára, hanem fejükre hintettek az előző év virágvasárnapján megszentelt barka hamujából a bűnbánat jeleként és emlékeztetvén a földi élet végességére.

Idén a keresztúti ájtatosság is a szokásostól eltérő módon zajlik majd a nagyböjt péntekjein 17.30 órától a Fogadalmi templomban. Csak a pap és a kántor megy körbe a templomban, a hívek a padokban ülve, állva vagy térdelve vehetnek részt az imában. Az egyes stációk képeit és az énekszöveget a kivetítőkön kísérhetik figyelemmel.

Forrás: Délmagyar.hu/Szeged-Csanádi Egyházmegye

Fotó: Kuklis István

* * *

Szombathelyi Egyházmegye

Február 17-én a szombathelyi székesegyházban Székely János megyéspüpsök mutatott be szentmisét.

Krisztus negyven napon át készült nyilvános működésére böjttel és imádsággal. Azt akarta, hogy egész lelkét átjárja az Atyával való egység. Készült, hogy átadja az örömhírt és később odaadja életét – mondta szentbeszédében Székely János. Utalt rá: a választott nép negyven éven át vándorolt a pusztában. Az Úristen megtisztította őket, hogy egy új nép vonuljon be az Ígéret Földjére. Illést negyven napon át vezette Isten a Hórebre, hogy találkozhasson vele s tanítsa őt a szelídség útjára. Így hív minket is ez a negyven nap és hív Krisztus is, hogy egészen betölthesse szívünket, vezessen minket a szelídség útján, hogy megújítson és megtisztítson minket.

„A nagyböjt hív, hogy vedd elő a Bibliát. Engedd, hogy Isten igéje vezessen, megvilágosítson. Hív minket a nagyböjt az imádságra. Hív a nagyböjt a bűnbánatra. Hív a nagyböjt arra, hogy adjunk másoknak. Ha az emberiség megtanulna adni, több lenne a Földünkön az öröm, jóság” – fogalmazott Székely János megyéspüspök.

A szentmise visszanézhető ITT.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

* * *

Veszprémi Főegyházmegye

Hamvazószerdán, február 17-én este a várpalotai Nagyboldogasszony-templomban mutatott be szentmisét Udvardy György érsek Fodor Balázs plébánossal és Varga-Csikász Bence káplánnal együtt.

Amikor az Egyház bűnbánattartásra indít, bűneink megvallására ösztönöz, akkor azt mondja, vegyük észre, hogy elveszítettük életünk méltóságát. Mi a méltóságom? – tette fel a kérdést. Felismerni Isten szeretetét, megismerni Jézust, mindazt, amit odaadott értünk.

A főpásztor hangsúlyozta, hogy nincs az a kilátástalan helyzet, amiből Isten ne tudna életet támasztani. A megtérés, a megújulás az sosem csak a felszínt érinti. A megújulásunk az egész embert érinti. Nem egyszerű ez az út, hiszen a szokások kötik az embert, Isten mégis át akar alakítani bennünket.

Ebben a folyamatban van nagyon-nagy ereje és jelentősége az imának, a böjtnek, és az alamizsnaosztásnak, megtanulni ajándékozni és megtanulni elfogadni, mert ez kölcsönösséget, testvériséget teremt közöttünk.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó:  Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír