Eltemették Nagymihályi Géza görögkatolikus papot, művészettörténészt

Hazai – 2020. március 4., szerda | 16:19

Nagymihályi Géza február 12-én hunyt el. Temetésének előestéjén, február 26-án Előszenteltek Liturgiáját mutattak be lelki üdvéért a budapesti Rózsák terei görögkatolikus templomban. Másnap a templomban bemutatott temetési szertartás után helyezték örök nyugalomra a budapesti Új köztemetőben.

Orosz Atanáz püspök az Előszenteltek Liturgiáján mondott prédikációjában a Teremtés könyvének soraira irányította a hívek figyelmét: Isten az embert saját képére és hasonlóságára alkotta. „Most, amikor a Szentírás ezen részét olvassuk, az élet végéről is elmélkedünk. Nagymihályi Géza atya egész életében vallotta, hogy az istenképiség a kinyilatkoztatás és az ember életének kulcsfogalma. Bármilyen környezetben, ahol erről szó esett, vallotta, hogy Jézus Krisztus evangéliumában, kinyilatkoztatásában is megvan a helye annak a képnek, amelyet Istentől kaptunk, amelyet szemlélünk, és amely felé tartunk.”

A Teremtés könyvében olvashatunk mindannyiunk emberségének alapjáról, majd az újszövetségi Szentírásban feltűnik az istenképiség csodálatos teljessége Jézus Krisztusban. János evangéliumának előszavában megfogalmazódott az emberiség több évezredes tapasztalata: Istent soha senki nem látta, de az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén volt, kinyilatkoztatta.

„Jézus a láthatatlan Isten képmásaként volt közöttünk, megtestesült Igeként váltott meg bennünket, és megmutatta, hogyan is kell restaurálni, helyreállítani azt a tönkrement képet, ikont, amely az ember szíve és lénye mélyén rejlik”

– fogalmazott Orosz Atanáz. – Annak idején Szent Pál apostol is tanúságot tett róla, hogy életfeladatunk a régi ember letétele és az új ember, az Isten képére alkotott ember helyreállítása. Akik megkeresztelkedtek Krisztus Jézusban, azok lehetőséget kaptak ennek kibontakoztatására.

Nagymihályi Géza görögkatolikus áldozópap, professor emeritus, művészettörténész, nyugalmazott egyházmegyei múzeumigazgató, parókus, tiszteletbeli esperes, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettje számos könyv szerzője volt. Tizennégy évvel ezelőtt írta egyik művében, hogy örök sorsunk, életünk végcélja is az istenképiséggel kapcsolatos. Az első ember, Ádám földből és porból való volt, a második Ádám azonban Isten képéből lett mennyei ember. A második Ádám a nagyböjt idejének szent napjaiban is Jézus Krisztusként, a mindenható Atya képmásaként vezet bennünket, hogy újra és újra összegyűljünk, és együtt imádkozzunk megtérésért és ezúttal életünk helyes befejezéséért.  „Géza atyáért imádkoztunk, hogy a legszebb befejezést és kiteljesedést adja neki az Isten ott, ahol Jézus Krisztus képmásává alakulunk át” – zárta beszédét Orosz Atanáz püspök. 

Másnap reggel 10 órakor kezdődött Géza áldozópap, Isten szolgájának temetési liturgiája a Rózsák terei templomban.

Kocsis Fülöp érsek-metropolita beszédében méltatta az elhunyt művészettörténészi érdemeit; Géza atya egész életében tanított, az ikonok szent világáról beszélt, talán nyugdíjas éveiben még többeknek, mint azt megelőzően. Nemcsak beszélt és könyveket írt a keleti kereszténység művészetének fénypontjairól, hanem gyűjtötte is a műkincseket, ezért Timkó Imre püspök annak idején rá is bízta a Görögkatolikus Egyház művészeti értékeinek felkutatását. „Ő volt az egyetlen papunk, aki művészettörténész diplomával rendelkezett, és nagy buzgósággal el is indította az egyházművészeti múzeumot, ami az ő örökségeként nagy múzeummá erősödik a közeljövőben” – mondta a főpásztor.

Hozzátette: Nagymihályi Géza érdemeit hosszan lehetne sorolni, de nem róla szeretne beszélni, aki itt fekszik a koporsóban, hanem arról, amit ő néz, az isteni szépségről, amiben felragyog Isten szeretete és hatalma.

„A bizánci egyház különösen képes arra, hogy Isten gazdagságát elénk tárja, és Géza bácsi ezt mutatta be és adta át sokaknak. Olyan szeme volt, amely észrevette az értéket egy-egy elhagyott parókián is, és akkor ápoljuk az ő örökségét, ha szemléljük, amit ő észrevett” – mondta Kocsis Fülöp érsek-metropolita. – Igazi szeretet az, ha elmúlt embertársunkról nemcsak beszélünk, hanem követjük őt abban, amit ránk hagyományozott, hisz tudjuk, nekünk kell azt továbbvinnünk. Nagymihályi Géza szemet, látást adott nekünk, hogy észrevegyük az értékeket.

„Remélhetjük, hogy most már egyre inkább színről színre látja a mennyben azokat a szenteket, akiknek az ikonjait gyűjtötte, és találkozik Árpád-házi Szent Piroskával, akinek tiszteletét ő újította fel, és gazdagította vele Egyházunkat.

Adja meg az Úristen a színről színre látás ajándékát Géza atyának, aki mellé szegődött, és tanúságot tett róla egész élete során. Az ilyen ember élete és temetése, e világból való elköltözése is élő tanúságtétel Krisztus mellett” – zárta beszédét Kocsis Fülöp érsek.

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Fotó: Hekler Melinda

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria