Emlékmisét tartottak Vukovár elestének évfordulóján Székesfehérváron

A főpásztor köszöntötte Mladen Andrlićot, Horvátország budapesti nagykövetét, a magas rangú horvát és magyar katonai vezetőket, valamint Lehner Zsolt székesfehérvári alpolgármestert. Megemlékezett a délszláv háború első, vukovári áldozatairól, és elmondta, mindenkire kötelességünk emlékezni, akik a háborúk áldozataivá váltak.

Ivan Blaževac tábori lelkész a horvát és angol nyelvű szentmisén hangsúlyozta: a Gonosz mindennap választás elé állít minket. A keresztény embernek ki kell vennie a részét a bűn elleni harcból, a fény és sötétség, a szeretet és bűn harcából. „Az élet mulandó, de az értéke örök. (…) Az evangéliumban Jézus arról beszél, hogy az emberek akkor sem ismerik fel az idők jeleit, amikor azok egyértelműen láthatók. Az 1990-es háborús években a horvátok a történelmük egyik legnehezebb pillanatát élték át. Az ellenség el akart venni és el akart törölni mindent, ami számukra szent. De a remény, az imádság, a bátor emberek és az Isteni segítség megakadályozta ezt. Ma különleges érzéssel a szívünkben akarunk megemlékezni Vukovárról, a hősök városáról, de egyben Škabrnja elestéről, ami az agresszió megállításával lehetővé tette a szabadságot, amit ma élvezünk. Egy újságíró szerint

még sosem voltunk a fejlődésnek olyan csúcsain, mint napjainkban, de egyben sosem voltunk ilyen közel az általános pusztuláshoz sem.”

A lelkész arról is beszélt, hogy eddig csak az egyéni halált ismertük, de most az emberiség saját magát tette Isten helyére, így képesek vagyunk saját magunk és a világ elpusztítására.

„Szent II. János Pál pápa 1979-ben a fiatalokhoz szóló üzenetében azt hangsúlyozta: »Ti, fiatalok lesztek a béke megalapítói, mert bennetek van meg a bizalom egy jobb élet iránt. Ti vagytok a béke reménye. Ha a jelen, technikai fókuszú mentalitás nem változik meg a jövőben egy emberibb, szeretetalapú mentalitássá, akkor még a napjainkat is meghaladó szenvedésre számíthatunk a világban.« Az elmúlt évek eseményei azt mutatják, hogy az ember valóban embernek farkasa tud lenni, és ez azt jelzi, hogy Szent II. János Pál pápának igaza volt. (…)

Boldog Aloysius Stepinac (1898–1960 zágrábi vértanúérsek és bíboros) a következőket mondta: moralitás nélkül nem lehettek erős egyéniségek. A legnagyobb hazaszeretetük nem a leghangosabban kiabálóknak van, hanem azoknak, akik legtökéletesebben hajtják végre Isten törvényeit. Miközben erről beszélek, két nagy háború is zajlik körülöttünk, az egyik Ukrajnában, a másik Izraelben. Vukovár védőinek példájához hasonlóan a nemzetközi együttműködés és együtt cselekvés képessége kell, hogy tiszta és egyértelmű választ adjon; hadseregeink képzettek, és képesek is európai polgáraink békéjének és biztonságának biztosítására. Adjon az Úr bölcsességet és erőt az európai polgáraink megvédéséhez, ahogy Vukovár és Škabrnja védői tették ezt számunkra” – zárta gondolatait a lelkész.

A délszláv háború első áldozatai Boszniában Vukovinában voltak, mintegy hét hónappal a boszniai háború kezdete előtt. Ez volt abban az időben Európa legpusztítóbb és leghosszabb csatája, és a második világháború óta Vukovár volt az első nagyobb európai város, amelyet teljesen leromboltak. A város 1991. november 18-án elesett, több száz katona és civil áldozat volt, és legalább 31 ezer polgári lakost deportáltak a városból és környékéről. Vukovár 1998-ban békés úton került vissza Horvátországhoz.

Ivan Blaževac tábori lelkész a szentmise végén megköszönte Spányi Antal megyéspüspöknek, a város és a horvát önkormányzat vezetőinek, valamint a honvédség képviselőinek, hogy Székesfehérvár helyet adott a megemlékezésnek.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Szöveg és fotó: Berta Kata

Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Magyar Kurír