Emléktáblát avattak Láng Rudolf, a vadászetika képviselője emlékére Vérteskozmán

„Értékeinket rendesen csak akkor ismerjük fel és tanuljuk meg méltányolni, ha más hívja fel rá a figyelmünket. Különösen jellemző ez ránk, magyarokra nézve, kiknek nem egy értékünk kallódott már el közömbösség és részvétlenség miatt, ha nem értett hozzá, hogy síppal-dobbal hirdesse a saját nagyságát.” Láng Rudolf Kittenberger Kálmánról írt, fent idézett gondolataival kezdte beszédét Tessely Zoltán országgyűlési képviselő, aki hozzátette, ezeket a szavakat akár magáról is írhatta volna.

A beszéd május 24-én, szerda délután Vérteskozmán hangzott el, ahol Láng Rudolf, a falu neves szülötte halálának 60. évfordulóján avattak emléktáblát a Vértes Értékeiért Egyesület kezdeményezésére. Láng Rudolf, a vadászetika legnagyobb magyar képviselője, kiváló vadászati szakíró és a vadásztársadalom nagyhatású nevelője, aki Sólyom néven mintegy félszáz írást jegyzett a Nimród vadászújságban. Kittenberger Kálmán mondta róla egyszer Fekete István írónak, hogy Sólyom a Nimród szent embere.

Vadászati írásaival három évtizeden keresztül képviselte a mércét a vadászetika és a vadásznevelés területén. Személyét elsőként Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes méltatta. Láng Rudolf Kozmán született, 1881. január 7-én. Édesapja az Esterházy uradalom alerdésze, később vérteskozmai pagonyerdésze volt, akit fia egész életében mesterének tekintett. Példáján lelkesülve jegyezte el magát a vadászattal. „Ami Széchenyi Zsigmondnak Sárpentele, Fekete Istvánnak Gölle, az Láng Rudolf számára Vérteskozma volt” – mondta az ünnepség második szónoka, Zambó Péter erdőkért felelős államtitkár, aki azt is kiemelte, az 1881-es esztendő a magyar vadászat és a vadászati kultúra történetében szerencsés évnek tekinthető: ekkor született Kittenberger Kálmán, híres magyar vadász és Esterházy Móric gróf, aki csákvári uradalmában országos hírű erdő-, és vadgazdaságot vezetett, valamint ekkor alakult meg az Országos Magyar Vadászati Védegylet is.

Ami Láng Rudolf életének további alakulását illeti, szüleivel előbb Várgesztesen, később Csákváron élt, innen járt iskolába a tatai piaristákhoz. Középiskolai tanulmányait a győri Bencés Gimnáziumban fejezte be. Érettségi után a budapesti tudományegyetemen szerzett latin- és magyartanár szakos diplomát. Egészen 1946-os nyugdíjba vonulásáig tanított, 26 évig a magyaróvári piarista középiskola falai között.

A szerdán felavatott és Spányi Antal megyéspüspök által megáldott emléktábla Lebó Ferenc Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrász- és éremművész alkotása, tardosi vörösmárványkőből készült. Az avatásra váró táblát néhány hete ismeretlenek eltulajdonították, ám szerencsére sikerült rövid időn belül pótolni, így az ünnepséget a terveknek megfelelően tudták megtartani szerdán.

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye/Feol.hu

Magyar Kurír