Emmauszi tanítványokként zarándokoltak a fiatalok Máriapócsra

A zarándoklat utolsó napjára összekovácsolódott csapattá vált a 350 fős zarándoksereg. Közös jellel, az ég felé mutató ujjal emlékeztették magukat olykor, hogy hová is visz mostani és egész földi zarándokútjuk. A tábori oltár előtt lezárásképp készített csoportképen már felszabadult örömmel; a kegykép előtt megpihenve, hallgatva és követve Ábel püspököt, meghatottsággal mutattak jelképesen Isten felé.

A nyíregyházi főpásztor elmélkedését azzal kezdte a kegyoltár előtt végzett Paraklisz alatt, hogy mindazt, ami ezen a zarándoklaton történt, nem lehet átadni a médián vagy egy interjún keresztül: megélni és átélni kell a fáradtságot, az érzéseket, élményeket, mint például a pillanatot, ahogy meglátjuk a kegytemplom tornyát egy ilyen hosszú út után.

Szocska Ábel nyitotta elmélkedésével az emmauszi tanítványok Jézussal való találkozásának jegyében zajló zarándokhetet augusztus 12-én, hétfőn, s az ő szavai zárták szombaton a tizenhetedik ifjúsági zarándoklatot, de ez az utolsó megszólalása több volt, mint egy hagyományos prédikáció. Hátat fordítva a zarándokoknak, s így velük egy irányba, Szűz Mária könnyező ikonja felé nézve Égi Édesanyánknak címezte szavait:

„Itt vannak a te gyermekeid, eléd hozták örömüket, könnyeiket, titkaikat, s ezeket lánc formájában helyezték el ide. Fogadd kedvesen zarándoklatunkat, gyermekeidet, a mi kéréseinket, segíts meg minket! Hálával tartozunk a te Fiadnak, aki megmutatta a csodát, mint annak idején az emmauszi tanítványoknak, akik útra keltek, akikkel együtt ment, akiket vigasztalt, s akik a kenyértörésben felismerték őt. Mivelünk is itt volt a zarándoklaton, vigasztalt minket és a kenyértörésben továbbra is velünk marad.”

A templomban elérzékenyülve, a templomtéren felállított tábori oltár előtt már önfeledt jókedvvel ültek újra egymás mellé a fiatalok, akik ugyan zömében a középiskolás korosztályból érkeztek, de voltak köztük idősebbek és nosztalgiázó zarándokok vagy gyermekükhöz csatlakozó házaspárok is.

Pénteken este Nyírbátorban szálltak meg, ahol a gyógyvíz jótéteményei mellett tánccal is lazíthatták a folyamatos gyaloglásban megfeszült izmokat. Másnap a bátori egyházközség utrenyével, Szent Liturgiával és laktató reggelivel bocsátotta az utolsó szakaszra őket.

Útközben elmélkedések, beszélgetések, csendes szakaszok és pihenők váltották egymást.

A teljes beszámoló és sok-sok további kép ITT található.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír