Énekeljetek az Úrnak! – Könnyűzenei és ifjúsági napot tartottak Kaposváron

A Nagyboldogasszony Katolikus Gimnázium tornatermében ülünk. A magaslaton álló épületben az emeleten helyet kapott tornacsarnok hatalmas ablakain betekintenek a kaposvári főtér épületei, a Nagyboldogasszony-székesegyház és a városháza tornya. Egyházmegyei ifjúsági és könnyűzenei nap van Kaposváron. Érkezésünkkor már énekszó tölti be az épületet. Közel háromszázan gyűltek össze, fiatalok és már régebben fiatalok. Az egyházmegye plébániáin szolgáló gitáros, könnyűzenei csoportok, ének- és zenekarok tagjai, barátai és a rájuk kíváncsi közönség. Találkozni, ismerkedni, egymást meghallgatni jöttek el Kaposvárra.

A tornatermet az alkalomnak megfelelően „öltöztették át”. A bordásfalakon a kaposvári Antióchia-közösség sok-sok éven át tartott nagyhétvégéi egyedi, életüket kreatívan tükröző plakátjai láthatók. Középen egy színpad áll, mellette az egyházmegye központi pasztorációs törekvéseit megvalósító intézmények roll-upjai, így a Joppé Kaposvári Evangelizációs Központé, a Szent Fausztina Irgalmasság Házáé és a Csakazértis a Családokért Egyesületé.

Az egybegyűlteket Varga László püspök, a rendezvény házigazdája köszönti. A tavaly elindított egyházmegyei zsinat mottója – „Vonzásban, egységben, közösségben” – jegyében fogalmazta meg útmutató tanítását: „Tegyétek vonzóvá az Egyházat ott, ahol vagytok. Legyetek derűsek, hogy ha találkoznak veletek az emberek, felébredjen bennük a vágy: de jó katolikusnak lenni, közétek tartozni. Törekedjetek az egységre abban a világban, ahol nagyon sok megosztottság van a szívekben, az egyházközségekben, az Egyházban. Építsétek a közösséget egymással, és mindazokkal, akik találkozni szeretnének Krisztussal!” 

Antal Zsolt papnövendék és Radnai Kinga, a nap moderátorai vezették a programot, melyen kilenc ének- és zenekar mutatkozott be. Kaposvárról érkezett a Nagyboldogasszony Iskolaközpont együttese, a Kapocs Zenekar, Nagykanizsáról jött a Magvető, az Antióchia-közösség és a Szent József-plébánia együttese, és jöttek zenekarok Barcsról, Újudvarról, Marcaliból, Siófokról, Nagyatádról.

A résztvevők között feltűnően sok volt a pap, köztük volt házigazdaként Varga László és a délelőtt folyamán Balás Béla nyugalmazott püspök. Kisiván Csaba főszervező, az egyházmegye ifjúsági referense ad magyarázatot: „Próbáljuk megmutatni, hogy él az Egyház, itt vagyunk, dolgozunk. Hazahívtuk a kispapjainkat, és jelen vannak az egyházmegyében élő szerzetesek közül Siófokról a ferences szegénygondozó nővérek és a szüzek rendjének tagjai. A nővérek nyitottak a lelki beszélgetésre, az atyák a gyóntatásra. Az egyik sarokban Bálint Gábor ad lelki segélyt. A vendéglátó gimnázium mentőszakápolói végzettséggel is rendelkező iskolalelkésze egyszerűen fehér mentőspólójára teríti a lila stólát, amikor gyónásra jelentkeznek nála.

A vendéglátásról a Nagybajomi Kolping Katolikus Szakközépiskola diákjai és tanárai gondoskodtak. Egy hátrányos helyzetű térség várossá nyilvánított, 3300 lelkes településén működő, 2005-ban alapított iskolából jöttek, ahol a „tanulókat nem felülről, hanem alulról közelítik meg” – mondta el Laki-Lukács Péter, az iskola igazgatója. 120 diákjuk között sok a hátrányos helyzetű, állami gondoskodásban élő fiatal. Több szakmát oktatnak, többek között szakácsokat, pék-cukrászokat képeznek. Tanulóik készítette sütemények, szendvicsek várták egész nap a résztvevőket. „Lelkesen jöttek és jönnek minden egyházmegyei rendezvényre, örömmel segítenek. A résztvevők számának a szállítóeszközök kapacitása szab határt. Pedig diákjaink jelentős része nálunk találkozik először az Egyházzal, a vallással, Istennel” – mondja az igazgató.

Dicsőítés, hálaadás, elmélyülés, az együtténeklés öröme határozta meg a napot, de mellette volt előadás az egyházi könnyűzenéről; Béri Renátó tanított az istenkapcsolatunkat meghatározó istenkép jelentőségéről; bemutatkozott a Kaposvári Egyházmegye több intézménye; Antal Zsolt és Radnai Kinga élménybeszámolót tartott a panamai világtalálkozóról. A napot pedig szentmise zárta.

Az egyházmegye kiemelt törekvése, hogy megszólítsa a fiatalokat, elérésük egyik hatékony eszköze lehet a gitáros könnyűzene. Egyrészt azért, mert a fiatalok ma szinte a zenében élnek, másrészt mert az egyházmegye adottságaiból következően a fiatalok elérésének meghatározó terepe a plébánia, ahol a gitáros együttesek szolgálnak – Kisiván Csaba ifjúsági referenssel beszélgetünk. A fiatal pap elmondta, mindössze három egyházmegyei fenntartású iskolájuk van, a kaposvári vendéglátó iskolaközpont és két általános iskola Zalaszabaron és Tabon, továbbá Kolping-iskola működik Nagybajomban és Csurgón, valamint Nagykanizsán a piaristák intézménye. „Területünk adottságaiból fakadóan – szétszórva helyezkednek el a nagyobb települések, a falvakban pedig nincs ifjúság – az egyházmegyében nincs egyetem, így a városokban is csak hétvégén vannak otthon a fiatalok” – magyarázza, mennyire nehéz elérni az ifjúságot. A referens munkáját az a törekvés vezeti, hogy segítsék és összekoordinálják a jó kezdeményezéseket, megszervezzék a fiatalok részvételét országos programokon, és egyházmegyei szintű rendszeres programokkal is megszólítsák őket. Csaba szerint az ifjúságpasztorációban kulcsfontosságú a személyesség. „Nekünk, papoknak köztük kell lennünk, elérhetően és nyitottan a dialógusra. Hiteles, párbeszédképes, teológiailag és egyéb tudományokban is jártas, felkészült embereknek kell lennünk.”

A tavaly 25 éves fennállására emlékező Kaposvári Egyházmegye egész napos rendezvénnyel ünnepelte alapítását. Varga László kérdésünkre elmondta, hagyománnyá szeretnék tenni az egyházmegye napját. Ahogy a kántorokat, nagyobb kórusokat összehívják, úgy idén az évtizedek óta a plébániákon szolgáló gitáros együtteseknek adnak találkozási lehetőséget.

A nap egyik központi eleme volt Csanády Lőrinc, a Boanergész együttes vezetője és zenésztársa, Marczell Márton előadása. A két zenész arról beszélt, hogyan kell elfoglalnia a helyét a könnyűzenének a liturgiában, és mi a zene jelentősége, illetve hogyan érdemes egyházi könnyűzenésznek lenni. Előadásuk arra a hiányosságra világított rá, hogy Magyarországon az alapszintű könnyűzenei képzés hiányából fakadóan az amatőr együttesek nem tudnak teljességében élni a zene nyújtotta lehetőségekkel. Lőrinc és Márton megállapították, a keresztény könnyűzene több funkciója közül az egyik a liturgiában szereplő szakrális zene. Szerepéből következően ez a szentmise felsőbbrendű céljai alá van rendelve. Ugyanakkor missziós szerepe sem hagyható figyelmen kívül. „Ma nemcsak a fiatalok élnek a könnyűzene világában. Egy felnőtt megtérő számára elrettentő lehet, ha a templomban teljesen ismeretlen és idegen zenei világgal találkozik. A szentmisében megtartó erő lehet; az örömet, amit a megtérésben átél, a zene jól tudja szolgálni. De ne a zene vonzza be a szentmisére. Ott egy áldozatot ünneplünk, Krisztus tökéletes engesztelő áldozatát.” Márton hozzátette: A szentmisén résztvevők istentiszteletét a zenével is segítenünk kell. „Ha nincsenek apróságok a helyükön, akkor a hívek nem kapják meg az élmény teljességét. Elmondta, a képződés mindenkinek saját feladata. Felhívták a figyelmet a Kazetta-táborra (Katolikus Zenei Tábor), a katolikus gitáros zenekaroknak fórumot adó 900 fős Facebook-csoportra, valamint a katolikus gitáros kórusvezetők levelezési listájára.

A találkozón több együttesvezető és tag is szívesen mesélt életükről. A nagykanizsai Szent József-templom együtteséből érkező Gondicsné Nagy Ági azt fogalmazta meg, a közös zenélés számukra az istendicséret, az ima, a hálaadás alkalma. Az antióchiás Antal Tamás a közösségépítés lehetőségét, a zene összetartó erejét tartja fontosnak. A Magvető vezetője, Némethné Horváth Emília, Memi – ahogy mindenki ismeri – elmondja, a zene számukra hitvallás, tanúságtétel a megváltás öröméről. A 25 fiatallal érkezett barcsi Mustármag Együttes vezetője és alapítója, Katona Istvánné Bea hitoktató is. A zene, a közösségi programok útján tudja megszólítani városában a fiatalokat. Az ötszáz volt és jelenlegi hittanos évtizedek óta jár táboraikba, zenés találkozóikra és arra a sok közösségi programra, amit a Civilek a Barcs-kistérségi Keresztény Fiatalokért Egyesület szervez számukra.

Útravalót a résztvevőknek az előadások adtak. Béri Renátó a bennünk élő istenképekkel foglalkozott. A lelkiélet építésének, erősítésének szándékával élő ember számára alapvető fontosságúnak nevezte a témát, hangsúlyozva az istenképünk minden tevékenységünkre való hatását. Béri Renátó szerint a lelkiéletnek nem az az alapkérdése, van-e kapcsolatunk Istennel, hanem az, ki nekünk Isten, milyennek látjuk őt, és mit érzünk iránta. Milyen az istenképünk fejben és a szívünkben? – állított elgondolkodás elé az előadó, és arra hívott meg, hogy mind értelmi, mind érzelmi szinten nézzünk szembe a bennünk élő kép valóságával.

Mennyire áll közel istenképünk Isten igazi valóságához? Béri Renátó arra hívta fel a figyelmet, mennyire fontos istenképünk megtisztításában, formálásában a Szentháromságból kiindulni. Míg a keleti egyházban három személy közösségeként jelenik meg a Szentháromság, melybe én, a szemlélő is meg vagyok hívva, nekem is ott a helyem a három isteni személlyel együtt az asztalnál – gondoljunk Rubljov ikonjára –, addig mi nyugaton oszlopok tetejére helyezzük a Szentháromságot, így a legkevésbé sem alakulhat ki bennünk a meghívottság érzése. A Szentháromság közössége a szeretetről, jóságról, a meghívásról, befogadásról szól.

Ennek a szemlélése indíthatja el a gyógyulást, a torzulások levetkőzését. Hosszan szólt ezekről: az elvárásokkal teli, teljesítménycentrikus, szeretetét megvonó atyáról, az automata kívánságteljesítő Istenről, a közömbös, az embert ölbe tett kézzel, távolról néző Istenről, a haragvó, büntető Úrról. Az érzelmi szint torzulásait segít megérteni a szülőkkel való kapcsolat átgondolása. „Milyen volt a szüleinkkel való kapcsolatunk az életünk kezdetén, hogyan szerettek, hogyan kötődtem hozzájuk? Erre a szembesülésre hívott meg a kármelita szerzetes, hogy megtaláljuk a bensőséges, intimitást nyújtó istenkapcsolatot.

Hágen Ilona Edit, az Irgalmasság Háza koordinátora az Irgalmasság Háza intézményét mutatta be. „Abból a spirituális felismerésből született a szolgálat, hogy az Oltáriszentségben és a megtört ember testében ugyanaz a Krisztus van jelen. Ezt a felismerést szeretnénk életté váltani a szükséget szenvedők felé való odafordulásban olyan önkéntesekkel, akiket lelki és szakmai képzéssel készítünk fel ezekre a szolgálatokra.”

Az Irgalmasság Háza elsősorban egy lelki épület, amelynek négy alappillére van. Az elsőben, az úgynevezett eloldozva szolgálatban a közbenjáró imádsághoz hasonlóan kérést fogalmaz meg az imát kérő az Isten felé, de nem passzív módon várja, hogy imádkozzanak érte, hanem maga is felkészült, és az akár éveken át meglévő, különböző szálakból álló problémát vagy sebzettséget próbálja feltárni, amiben az imavezető kíséri és vezeti őt. A második, az úgynevezett Imádság Háza szolgálat heti hét napon 24 órában szeretné befogadni az imádkozni és dicsőíteni vágyókat. A harmadik és negyedik pillér a megtört ember szolgálata. Önkéntesei fordulnak a kritikus élethelyzetben lévők felé, valamint preventív módon a családok, gyermekek és az ifjúság felé. Ma már több száz önkéntesük tevékenykedik a szenvedés számtalan formájában segítséget nyújtva – mondta el Hágen Ilona Edit. „Imádni Jézust az Oltáriszentségben, és szolgálni a megtört emberben” – megfogalmazva a házat létrehozó alapgondolatot.

Feketéné Márti a kaposvári Karitász szolgálatát mutatta be. Munkatársaival együtt ezt rendhagyó módon tették, kvízkérdésekre adható A, B válaszokba rejtették életüket, tevékenységüket bemutató információkat. A cukorral jutalmazott jó válaszok mellett a hibás válaszok humora sokat elmondott közösségükről – kreativitást, összetartást, elkötelezettséget fejezett ki.

Kling Márk röviden adott tájékoztatást a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészítő folyamatáról, kiemelten a NEK keresztjének útjáról az egyházmegyében.

Ez a gazdag program alapozta meg a napot záró szentmisét. Lélek, szállj le rám – zengett a székesegyházban. Kivételes alkalom, amikor hangos énekszó, mindenki éneke tölti be a templomok falait, amikor az énekből kicseng az istendicséret öröme. Ezt élhettük meg az egyházmegyei könnyűzenei napot záró szentmise elején. A szentmise főcelebránsa és szónoka, Varga László megyéspüspök mellett számos paptestvér koncelebrált. A zenei szolgálatot a nagykanizsai Magvető közösség végezte.

Tele vagyok örömmel és hálával, szolgálatotokért, imáitokért, minden áldozatotokért. A szentmisét értetek ajánlom fel – köszöntötte Varga László megyéspüspök a nap résztvevőit.

Varga László megyés főpásztor Béri Renátó gondolatait folytatva azt a kérdést tette fel: Hogy érzitek magatokat a Szentháromságban? Van-e egyáltalán tapasztalatunk a Szentháromságról, vagy teológiai fogalomnak gondoljuk? Varga László mindenkinek ismerős képet idézett meg: Nincs az a csodálatos gyerekszoba, ami felérne a gyerek számára azzal az élménnyel, hogy az éjszaka sötétségében szülei mellé bújhat az ágyban. Az ember életének forrása ugyanis a Szentháromság szeretetközössége, és ennek kiteljesedése is a három isteni személy szenvedélyes szeretetközösségében lehetséges. Ezért keressük azokat a helyzeteket, ahol ezt átélhetjük. Ebben a szeretetközösségben szerezhetjük meg az abszolút biztonság és töretlen bizalom tapasztalatát. Isten belénk vetett bizalma ugyanis bűneink ellenére sem törik meg. De azt is megtapasztalhatjuk, nincs az a hatalom, ami olyan biztonságot tudna adni nekünk, mint a Szentháromságban való lét biztonsága. Jézus arról beszél, hogy senki nem ragadhat ki minket kezéből. Elhisszük? A főpásztor biztatott: Engedjük át magunkat Isten szeretetének, hagyjuk, hogy megváltoztasson bennünket. Az Isten szeretete ingyen van, ahogy a napfény is, csak ki kell állni napozni. Ez a nap is egy meghívás volt, a közös megélése annak, milyen jó ebben a szeretetben sütkérezni. Véget ért, a résztvevők sokáig búcsúzkodtak, egy következő találkozás terveivel indultak haza.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír