Erdő Péter bíboros Szent Adalbert-díjjal tüntette ki Tarlós István főpolgármestert

Hazai – 2018. június 24., vasárnap | 16:30

Erdő Péter bíboros, prímás főcelebrálásával mutattak be ünnepi szentmisét az óbudai Szent Péter és Pál-főplébánia búcsúján, június 24-én. A szentmise végén a bíboros kitüntetést és pápai áldást tartalmazó oklevelet adott át Tarlós Istvánnak, Budapest főpolgármesterének 70. születésnapja alkalmából.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmisén részt vett Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Bús Balázs, Óbuda-Békásmegyer polgármestere is. A zenei szolgálatot a templom Albert Schweitzer kórusa végezte, Kenessey László karnagy vezényletével William Lloyd Webber Missa Princeps pacis című művét szólaltatták meg.

A szertartás elején elhangzott, hogy Szent Péter és Szent Pál az óbudai társaskáptalan védőszentjei, tiszteletük ebben a városrészben ezeréves múltra tekint vissza. Mivel Óbuda indentitásához hozzátartozik a németajkú kisebbség, a bevezetőt német nyelven is felolvasták.

Erdő Péter bíboros, prímás homíliájában többek közt Szent II. János Pál pápa személyéről is megemlékezett. A szentbeszédet teljes terjedelmében olvashatják az alábbiakban.

Krisztusban Kedves Testvérek!

A most felolvasott evangéliumi szakasz (Jn 21,15–17) a küldetésről tanít minket. A feltámadás után Jézus különös erővel küldi tanítványait az egész világba. Hogyan válaszolnak erre a küldetésre, hogyan indul meg az apostolok közössége, hogy elkezdje ezt a világtörténelem végéig szóló munkáját? Elindul egy ünnepélyes cselekménnyel, nem hiába hirdeti mindmáig templom az emlékét ott a Tibériás tó partján. Ez pedig a háromszoros kérdés és háromszoros válasz.

Ez nem pusztán a Péter háromszori tagadására való szomorú utalás, van ennek egy másfajta ünnepélyessége is.

Krisztus korában sokfelé így kötötték a szerződéseket. Háromszor kellett megismételni kérdés-válasz formájában, hogy mit vállal az egyik fél, mit vállal a másik. Ha harmadszor is megismételték, létrejött a szerződés.

Mit vállal Péter? Vállalja – dehogy vállalja, csak megvallja –, hogy szereti Jézust. Jobban-e, mint a többiek? Nem tudja! Jézus tudja! Szereti, ahogy csak bírja. Mindegy, hogy mit tett az előző napokban és hetekben, tudja magáról nagyon jól, hogy a saját erejéből könnyen hűtlennek bizonyulna, de mégis ő volt az, aki felismerte Jézusban a Messiást, aki nem a saját erejéből, hanem a Mennyei Atya akaratából lett Jézus leghűségesebb tanítványa.

És mi a másik oldal? Ha tetszik, a szerződés másik fele? A „legeltesd juhaimat”. Háromszor egymás után.

A Számok könyvének elbeszélése szerint halála előtt Mózes még felment Abarim hegyére és megnézte azt a földet, amelyet majd a nép örökségül kap Istentől. Így imádkozott: „Uram, minden lénynek éltető Istene, rendelj valakit a közösség fölé, aki bevonul az élükön, kivezeti és odavezérli őket. Ne hasonlítson az Úr közössége pásztor nélküli nyájhoz” (Szám 27,16–17). Józsuét tehát vezetőül, pásztor gyanánt rendeli Isten a nép élére. A Biblia régi magyarázói szerint úgy bízta Mózes Józsuéra a népet, mint kisgyermekeket és zsenge bárányokat. A bárányt pedig ugyanezek a magyarázók azzal jellemzik, hogy a parancsok teljesítésében még nincs gyakorlata. Értette ezt a szimbolikát Szent Péter apostol. Első levelében azt írja: „Mint újszülött csecsemők, kívánjatok lelki (…) tejet, hogy rajta felnőjetek az üdvösségre, hisz tapasztaltátok, hogy milyen jó az Úr” (1Pt 2,2–3). De érti ezt a jelentést Szent Pál apostol is, hiszen azt írja a korintusi híveknek: „Tejjel tápláltalak benneteket, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el” (1Kor 3,2). A kis bárányok legeltetése tehát az első igehirdetés, a hitben való szelíd nevelés feladata.

Nem emberi okosságra, műveltségre, emberi erőfeszítésekre hivatkozik Jézus, egyedül a szeretet alapján bízza rá Péterre az egész Egyház pásztorának a küldetését. És ez az, ami ott a tó partján véglegessé válik, ezzel a megbízatással és küldetéssel indul el az Egyház, hogy az összes népeket Krisztus tanítványainak közösségébe hívja. És csodálatos erejével a Szentlélek fogja kísérni az Egyház útját, kíséri tovább a világtörténelem végéig.

A Szent Péter-i küldetés tovább él a mindenkori pápa személyében. Nagy Szent II. János Pál pápa a globális közlekedés és a modern kommunikáció világában a szó fizikai értelmében is egyetemes pásztor tudott lenni. Szava eljutott az egész emberiséghez. Életének utolsó napjai és a világ színe előtt vállalt agóniája emberek milliárdjainak lelkét rázta meg.

Személyesen tanúsíthatom, hogy II. János Pál pápának rendkívül erős, fizikailag is érezhető kisugárzása volt. Még akkor is, amikor a betegség már láthatóan elhatalmasodott rajta, vigasztalást, örömet, erőt jelentett a vele való találkozás.

Különleges öröm számunkra, hogy II. János Pál pápa nevét főpolgármester úr hatékony közreműködésének köszönhetően ma már tér viseli Budapesten. Most amikor Charles Palmer-Buckle ghánai érsek úrral ott jártunk a téren, örömmel látta, hogy Budapesten egy ilyen nagy tér viseli a szent pápa nevét. Meg is kérdezte: „Hogy hívták azt a teret azelőtt?” Mondtam neki, hogy Köztársaság térnek. Erre csettintett az ujjával és azt mondta: „Ezt így átkeresztelni, ehhez bátorság kellett.” A szent pápának hazánkban szobrai állnak, intézmények kérik, hogy felvehessék a nevét. A Szent István-bazilika közelében pedig rögtön szentté avatása után külön kápolnát szenteltünk a tiszteletére. Adja Isten, hogy nehézségeink és a rajtunk nem egyszer eluralkodó kifáradás ellenére az ő példájából és közbenjárásából erőt meríthessünk. Az Óbudai Szent Péter és Pál Plébánia és egész hívő közösségünk kéri az apostolfejedelmek támogatását lelki megújulásunkért végzett minden munkánkban és küzdelmünkben. Az ő útmutatásuk fordítsa Krisztus felé a szétszórt, a sodródó, a nem hívő és a kereső embereket is.

Szent Péter és Pál apostolok, könyörögjetek érettünk! Amen.

* * *

Az ünnepi szentmise végén Erdő Péter bíboros megáldotta a jelen lévő gyermekeket, és a Szent Adalbert-díj nagyérem fokozatát adta át Tarlós Istvánnak, Budapest főpolgármesterének hetvenedik születésnapja alkalmából, majd méltatták a kitüntetettet. (A laudáció az alábbiakban, cikkünk végén olvasható.) Ezt követően a főpásztor átadta a Ferenc pápa ünnepélyes áldását hordozó oklevelet, amelyet ez alkalomra küldött Tarlós Istvánnak, életére, munkájára és családjára.

Tarlós István 1990 és 2006 között volt a főváros III. kerületének polgármestere, 2010 óta Budapest főpolgármestere.

A Szent Adalbert nevét viselő főegyházmegyei díjat Paskai László bíboros, nyugalmazott érsek alapította 2001. december 30-án, Szent Család ünnepén.

A Szent Adalbert-érem olyan világi személyiségnek adományozható, aki a főegyházmegyéhez tartozó valamely egyházi szervezet javára magas színvonalon hozzájárult a feladatok eredményes ellátásához, a célok megvalósításához, a keresztény értékek gyarapításához. Kiséremben azok részesülhetnek, akik valamely szervezeti egység – plébánia, templom, iskola, stb. – javára végezték szolgálatukat, míg nagyérmet azok kaphatnak, akik az egyházmegye egésze számára alkottak maradandó értéket. Az Egyházi Szolgálatért Szent Adalbert Oklevél a 25, illetve 50 éves hűséges plébániai szolgálat elismeréseként adományozható.

A kitüntetendők személyére az e célra létrehozott bírálóbizottság tesz javaslatot a hozzá érkező indítványok elbírálása után a főpásztornak. Az elismerést általában április 23-ához, Szent Adalbert, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye védőszentje emléknapjához kapcsolódóan adják át.

* * *

A Szent Adalbert-kitüntetés nagyérem fokozatának adományozása Tarlós István főpolgármester úr részére

Budapest, 2018. június 24.

Néhány évvel ezelőtt jelent meg Főpolgármester úr támogatásával a Katolikus Budapest című nagyszabású kiadvány. Sokan azt kérdezik, létezik-e a katolikus Budapest? Tarlós István Főpolgármester úr példája bizonyítja, hogy nagyon is létezik: diszkréten, hatékonyan, „budapesti módra”.

Tarlós István Főpolgármester úr, alapképzettségéhez híven, mindig sokat tett a rábízott városrész vagy város állagáért: az utak, az épületek, a műtárgyak és műemlékek, a közlekedés és a katasztrófavédelem, a városfejlesztés, az oktatás és nevelés, az egészségügy színvonalának emeléséért és megtartásáért, a hitélet elmélyítéséért.

Még a rendszerváltás előtt, nemcsak politikai kiállásának jeleként, hanem hitvallásként is, helyre- és újraállította, saját erőből, Zámolyi László helyi plébános támogatásával, a békásmegyer-ófalui Szentháromság-szoborcsoportot és a hősi emlékművet, mely nemcsak a betelepülőknek, hanem a háborúk áldozatainak is emléket állított.

III. kerületi polgármesterként megalapította a Szent Péter és Pál Katolikus Általános Iskolát a Plébánia és Dr. Khírer Vilmos pápai prelátus, Kenessey László karnagy, valamint az Irgalmas Nővérek közreműködésével, melyhez az épületet és a támogatás lehetőségeit is biztosította.

Az óbudai Szent Péter és Pál-templomot, a plébánia vezetését és a hívő közösséget Tarlós István kezdetektől fogva kiemelten támogatta, úgy is, mint kerületi polgármester, majd főpolgármester, de úgy is, mint hívő katolikus. A közösség életében nemcsak az számít, hogy valaki milyen fejlesztések támogatói szerepében jelenik meg, hanem az is, hogy rendszeres, személyes részvételével, aktív hitvallóként is példát mutat az emberek számára. Főpolgármester úr rendszeresen részt vett és a jelenben is részt vesz a plébániai közösség hétköznapi és ünnepi együttléteiben, úgy is, mint például a 2015-ben 1000 éves alapítását ünneplő egyházközség jubileumi, nagy hálaadó zarándoklatán Rómában, ahol a plébánossal — Tercsi Zoltán apát úrral — együtt adták át a Szentatyának, Ferenc pápának a külön erre az alkalomra neki készített, Szent Péter és Pál apostolokat, az egyházközség és a templom védőszentjeit ábrázoló plakettet.

Főpolgármester úr önzetlenül támogatta a Szent Péter és Pál-templom, valamint a főplébánia épületeinek többszöri, teljes rekonstrukcióját, eseti restaurálását, valamint berendezéseinek javítását, fejlesztését, cseréjét, illetve fenntartását.

Jelenleg hathatós szakmai és anyagi segítséget nyújt a plébániatemplom vízszigetelési munkálatainak tervezésében és kivitelezésében, ami a mostani fejlett technológia alkalmazásával véglegesen megoldhatja a több száz éve fennálló problémát.

Mindezek mellett Tarlós István szívén viseli az elhagyatottak, a betegek, a hajléktalanok ügyét. Ezt az egyes ellátó intézmények fejlesztésével, mint például a Szent Margit Kórház régióvezető kórházzá alakításával igyekszik elérni.

Budapest, a maga 1,7 millió lakosával és 525 négyzetkilométer alapterületével, a modern nagyvárosok urbanizáltságával és technikai szintjével, valamint sok történelmi és kulturális értékével igazi európai nagyvárosnak számít. Ennek fejlesztése és irányítása nem kis feladat: jó politikai és emberi döntéseket, megfelelő városfejlesztési projekteket és a városért érző, odaadó szívet kíván. Tarlós István az elmúlt évek során számtalan alkalommal bizonyította az erre a feladatra való rátermettségét.

Odaadó munkája a hitélet szempontjából is jelentős: a templomok és egyházi intézmények fejlesztésében és fenntartásában igen sokat tett és tesz: szűkebb pátriája mellett a másik, pesti oldali legrégebbi templom, a belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templom felújításában is nagy segítséget nyújt. A főváros költségvetésében mindig jut rész az egyházi és hitéleti tevékenységek támogatására.

Hasonló mértékben részesült az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye társszékesegyháza, a Szent István-bazilika is, az ősi Mátyás-templommal és több kerületi katolikus egyházi intézménnyel együtt műemlékvédelmi, rekonstrukciós, fenntartási támogatásban, a margitszigeti történelmi romokkal együtt.

A felsorolás nem teljes. Mindez Tarlós István szakmai rátermettségét és elsősorban keresztényi-emberi hozzáállását dicséri. Aki nem a politikai divatot, elvárásokat, hanem a belső, lelki igények diktálta erkölcsi normákon, mély hite elfogadásán és hitének megélésén alapuló katolikus keresztény életet tekinti legfőbb céljának.

Mindezen érdemeiért Főpolgármester úr részére Erdő Péter bíboros úr a mai napon a Szent Adalbert-kitüntetés nagyérem fokozatát adományozza.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria