Erdő Péter bíboros vezette a Veni Sanctét az egri bazilikában

A székesegyházban jelen lévő közel kétezer pedagógust – akik húszezer gyermek oktatásáért felelősek – és a helyi közélet képviselőit Juhász Ferenc, az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának (EKIF) elnöke köszöntötte. A szentmise kezdetén a bazilikában összegyűlt hívek a Szentlelket hívták segítségül.

Erdő Péter szentmisén mondott homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

Főtisztelendő Érsek atya! Kedves Paptestvérek! Krisztusban kedves testvérek!

Szent Ágoston ünnepe van. Személyében az egyik legnagyobb nyugati egyházatyát, egyháztanítót tiszteljük. Nagy öröm számomra, hogy éppen a mai napon találkozhatok az Egri Főegyházmegye intézményeiben dolgozó pedagógusokkal, akik a mai korban teljesítik a tanítás szolgálatát.

A mai evangélium Jézus egy hosszabb beszédének részlete. Ez a beszéd keményen bírálja a kor értelmiségét, az írástudókat és a farizeusokat. Ők voltak a nép szellemi vezetői, Mózes törvényének hivatalosan elismert, hivatásos szakértői. Jézus szemükre veti, hogy a törvényt elviselhetetlen igává tették, mindig nyilvánosság előtt ténykedtek, hogy lássák és dicsérjék őket, és elhanyagolták a belső meggyőződést és a szívbeli szeretetet Isten és az emberek iránt.

Minden társadalomnak megvannak a maga farizeusai és írástudói, akik a közvéleményt formálják, akiknek befolyásuk van a döntésekre, a nevelésre, az egyének viselkedésére. Ehhez a csoporthoz tartozni, ilyen szerepet betölteni hatalmas felelősséggel jár. Julien Benda (1867–1956) francia filozófus sajátosan is foglalkozott az értelmiségiek szerepével. Elutasított minden eleve elfogult magatartást a kultúra és a tudomány emberei részéről, és vallotta, hogy nekik előítéletek és előzetes kész vélemények nélkül kell keresniük az igazságot. Kétségtelen, hogy a XX. században tömegesen jelentkezett a kísértés minden értelmiségi számára, hogy felsorakozzék valamilyen divatos ideológia mellé, és zárójelbe tegye a saját meggyőződését. Julien Bendának Az írástudók árulása című munkájából kiindulva a nagy magyar katolikus író, Babits Mihály (1883–1941) azt állítja, hogy az értelmiségiek igazi árulása nem az, hogy gyakran olyan értékeket és viselkedési modelleket kínálnak a társadalomnak, amelyeket maguk is helyesnek tartanak, de a saját életükben nem követnek: ez csupán gyengeség. A valódi árulás az, amikor biztosan látják az értékeket és a helyes utat, de a társadalomnak az ellenkezőjét javasolják.

Úgy tűnik azonban, hogy létezik egy harmadik magatartás is. Lehetséges, hogy felelős értelmiségiek egy csoportja már nem látja az utat, nem látja világosan az értékeket, sőt nem is hisz abban, hogy ilyen értékek léteznek, mégis vállalja a felelősséget, hogy éppen az értékeknek ezt a hiányát állítsa követelményként mások számára.

A mai evangéliumi részletben Jézus azt hangsúlyozza, hogy tanítványai ne hívassák magukat rabbinak, mesternek, tanítónak, mert egy az igazi tanítójuk, maga Krisztus. Erre a mai korban is emlékeznünk kell. No nem azért, mintha kínosan kerülni akarnánk bizonyos szavakat, amelyeket a Szentírás görög szövegéből így vagy úgy lehet magyarra fordítani. Sokkal fontosabb dologról van itt szó: arról, hogy kinek a tekintélyével adjuk az eligazítást mások számára az élet nagy kérdéseiben. Nem arról van tehát szó, hogy katasztrófa történne, ha valaki egy papot atyának szólít, vagy egy pedagógusnak megadja a hivatásával járó tiszteletet, és tanárnak nevezi. Az itt a kérdés, hogy nekünk, mai keresztényeknek mi az igazodási pontunk. Szemléljük-e csupán magunk körül a világot, és aztán józan ésszel vagy a közvélemény alapján próbálunk nagy állításokat tenni életről, halálról, létünk értelméről, arról, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Esetleg azt is gondoljuk, hogy ezt az eligazítást nulláról indulva újra kell kezdeni minden nemzedéknek. Vagy éppen ellenkezőleg, úgy áll a dolog, hogy ha egyszer keresztények vagyunk, Krisztust kell a központnak tekinteni, hiszen benne mondta ki Isten önmagát. Benne közölte végérvényes és teljes kinyilatkoztatását az emberiséggel. Ő valóságos Isten és valóságos ember. Történelmi személy, akinek életét, művét, tanítását hitelesen meg tudjuk ismerni az Újszövetség könyveiből, az Egyház hagyományából és részben még bizonyos külső forrásokból is. Tehát személye és üzenete nem az önkényes fantáziálás, a tendenciózus apokrif irodalom és a szenzációhajhász feltételezések szabad prédája. Ezért tőle kiindulva és csakis hozzá viszonyítva jelenik meg a hiteles keresztény tanítás a történelemben, az Egyház hiteles tanításában és életében.

Ennek vagyunk a munkatársai mindnyájan, papok és világiak, hittudósok és tanárok, oktatók és nevelők a katolikus iskolákban, de másutt is, az élet minden területén. Ehhez a felelősségteljes küldetéshez kérjük mindannyiunk számára Isten áldását az előttünk álló tanévre! Ámen.

*

A szentmise után Erdő Péter bíboros, Papp Miklós görögkatolikus lelkipásztor és Molnár-Gál Béla kazincbarcikai iskolaigazgató elődását hallgathatták meg a résztvevők.

Előadásában a bíboros a katolikus iskolák 21. századi szerepéről beszélt, történelmi visszatekintéssel.

Mint mondta: az 5–6. század során a Római Birodalom nyugati tartományaiban fokozatosan összeomlott az addig jól működő oktatási rendszer. A barbár királyságok idején megnövekedett az igény, hogy a püspökségek mellett egyes kolostorokban, sőt a helyi lelkipásztori központokban – plébániákon – oktassák a gyerekeket, fiatalokat.

Az újkor, a laikus állam, a reformáció megjelenésével azonban hazánkban is kezdett megvalósulni az oktatás szekularizációja, kialakult a világi népoktatás. Már ebben az időben, de a II. világháborút követő államosításkor is felmerült a kérdés, hogyan lehet a katolikus életszemléletet a színvonalas oktatással, neveléssel együtt továbbadni.

1990-ben az új, szabadon választott kormány nagyobb szerepet szánt az egyházaknak az oktatásban, nevelésben, a szociális és egészségügyi ellátásban, ám az egykori szerzetesrendek, melyek ezeket működtették, megszűntek, vagy tagjaik jelentős része már idős volt. Bár az egyházak egykori – javarészt rossz állapotban lévő – épületeiket visszakapták azonos funkció biztosítására, működtetésük sokszor problémát jelentett.

A katolikus életszemlélet továbbadásában a családnak is fontos szerepe van. A szülőknek gyermekeik részére az állam által előírt közoktatás keretében saját világnézetüknek megfelelő képzést kell választaniuk. Hatalmas feladata van tehát a katolikus iskoláknak – mondta Erdő Péter bíboros, majd hozzátette: Fontos hogy tanáraink, nevelőink ismerjék hitünket, és elkötelezetten vegyék ki részüket ebből a történelmi léptékű feladatból.

Papp Miklós görögkatolikus lelkész, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola docense Teológiából pedagógusnak lenni címmel tartott előadást. Rámutatott: a pedagógus Isten teremtő munkájának folytatója, hiszen mindenki úton van az örök élet felé, így a gyermek is.

A pedagógusok létét az előadó egy kerékhez hasonlította, melynek részei között találjuk magánéletüket, korukat, esetleges betegségeiket, képességeiket, sorsukat… Ha a keréknek egy-egy része rosszul is működik, attól az még a tengelye körül tud forogni, csak a tengelynek kell épnek lennie, ez pedig maga a spiritualitás – fejtette ki Papp Miklós.

Arra is figyelmeztetett, hogy a pedagógus idősebb korára morgós öreggé is válhat, ha nem tudatosítja, hogy önmagában és a rábízott gyermekekben is a teremtést folytatja. Ezért kell tisztában lennie minden nevelőnek, oktatónak azzal, hogy pedagógusnak lenni méltóság, melyre a Szentlélek keni fel.

A gyermekekkel foglalkozók nem lelketlen postások, akiket nem érdekel az „üzenet” tartalma, csupán a szaktárgy ismertetői, hanem a hit építői is – tehát egyben papok is. Ezért fontos misére járniuk még akkor is, ha valamilyen oknál fogva nem járulhatnak szentáldozáshoz – emelte ki Papp Miklós.

Beszélt az egyetemes értékekről, így például a családról, a becsületről, a kultúráról. Szólt azoknak a pedagógusoknak a felelősségéről is, akik esetleg nem vallják a katolikus értékeket. Mint mondta: ők legalább ezeknek ne legyenek kerékkötői.

Molnár-Gál Béla diakónus, a kazincbarcikai Don Bosco Általános Iskola, Szakközépiskola, Szakgimnázium, Gimnázium és Kollégium igazgatója a hátrányos helyzetű tanulókról és szüleikről tartott számtalan gyakorlati példával illusztrált előadást.

A hátrányos és halmozottan hátrányos helyzet meghatározása csupán viszonyítás kérdése – mondta az intézményvezető. – Ezeknek a tanulóknak is érezniük kell a pedagógusok jelenlétét életükben, ami megerősítést jelent számukra, hogy Jézus eljött közéjük. Mindehhez fontos a hit, a humor és a hatékonyság. Az utóbbival kapcsolatban Molnár-Gál Béla hangsúlyozta: meg kell érteni, hogy ezek a gyerekek otthon nem tudnak tanulni, nem feltétlenül a jó példát látják, ezért az iskolában, kollégiumban muszáj számukra mindezt biztosítani.

A pedagógusok felelősségét kiemelve Molnár-Gál Béla figyelmeztetett: Tudnunk kell, hogy ezeket a fiatalokat a Jóisten küldte hozzánk.

*

Az előadások után Ternyák Csaba érsek átadta az idei Szent Gellért-díjakat, majd ünnepélyesen megnyitotta az egyházmegyében a 2019–2020-as tanévet.

A Szent Gellért-díj ezüst fokozatát vehette át Ágoston Zsolt, Bencsik Lajosné, Farkasné Besenyei Mária, Kalóné Kovács Mária, Menyhártné Kormos Klára, Molnár Csaba és Szekeres Istvánné. A díj arany fokozában részesült Barta Judit, Lanszkiné Donkó Márta, Putz József és Sándor Tóth Éva.

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír