Erdő Péter húsvét ünnepén: Minden nehézségen túl a gondviselő Isten fogja az emberiség kezét

Hazai – 2021. április 4., vasárnap | 16:08

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek ünnepi szentmisét mutatott be április 4-én délelőtt az esztergomi bazilikában. A húsvéti szentmisét a főpásztor sine populo (hívek jelenléte nélkül) celebrálta.

Erdő Péter bíboros szentbeszédét teljes terjedelmében közreadjuk.

1. Feltámadt Krisztus! Ez a jó hír maga az Evangélium. Ennek a hírnek kell átalakítania az emberiség életét.

Tavaly tavasszal az első nagy kijárási tilalom idején újra beszélni kezdtünk arról, hogy hogyan készül a házi kenyér. Az üzletekben elfogyott az élesztő. Műsorokat láttunk arról, hogy hogyan készítették a régiek kovásszal a kenyeret. Sokan már azt sem tudtuk, mi is az a kovász. De ahogy leckét kaptunk belőle, belegondoltunk, milyen sok gondot és hozzáértést kívánt a kenyér megsütése. Sok mindenről, amit természetesnek vettünk, ami készen az ölünkbe hullott, rájöttünk, hogy nem is olyan magától értetődő és természetes.

2. Húsvét táján a mai keresztényeknek ritkán jut eszükbe a kovász. Pedig Szent Pál a korintusiaknak írt első levelében még erről is beszél: „El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták. Ünnepeljünk tehát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszindulat és a gonoszág kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalan kenyerével.” Az első keresztény nemzedék számára Krisztus nagyszerű műve, kereszthalála és feltámadása új fényt adott a pászka ősi ünnepének. Nem véletlen egybeesés volt ez. Így gondolta maga a Mester is. Mikor azon a vacsorán, az utolsó alkalommal halála előtt kezébe vette a kenyeret. Igen, a kovásztalan kenyeret. Megtörte és odaadta öveinek: „Ez az én testem.”

3. Nem lett volna különös ünnep a tanítványoknak a pászka, ha a nagypéntek sötétsége után nem ragyogott volna fel a feltámadás fénye. Ettől kezdve azonban megújult számukra az ünnep. Szabadulást jelentett, igen, mint hajdan, de végső és teljes értelemben is, mindenki számára.

A feltámadás emlékére tartották meg Jézus tanítványai vasárnaponként titkos vacsorájukat, ahol megjelent köztük maga Krisztus a kenyérben és a borban. Mert ténylegesen vasárnap reggel támadt fel.

Mert a közösség nem jelképes napot választott az ünneplésre, hanem konkrét eseményre emlékezett, amely kifordította sarkaiból a történelem egész menetét. És évente egyszer, tavasszal, a régi pászka ünnep táján, de többnyire mégis vasárnapon, mert egyszerre két dátumra kellett emlékezni, megtartották Krisztus feltámadásának húsvéti ünnepét. Abban az évben, a kereszthalál esztendejében szombatra esett a pászka ünnepe. Ezért lett a feltámadás napja minden vasárnap, de ezért jelent meg az évente visszatérő húsvéti ünnepünk is.

4. Minden bezártság és minden járványveszély ellenére nekünk is ünnepelni kell. Az idén is. De úgy, ahogy Szent Pál írja: „Itt az ideje, hogy elvessünk minden rosszindulatot és minden gonoszságot.” Tekintsük át az életünket. Gondolkodjunk el közösségeink és népünk helyzetén. Szabaduljunk meg attól, hogy rosszindulatúan, ellenségesen értelmezzük egymás tetteit és szavait, hogy különböző „narratíváknak” adjunk helyt tudatunkban és szívünkben a valóság helyett.

Szóval tanuljunk meg ünnepelni az igazság és a tisztaság kovásztalan kenyerével. Az igazság pedig az, hogy élünk, hogy van okunk bizakodni, hogy minden nehézségen túl a teremtő és gondviselő Isten fogja az emberiség kezét.

Gondoljunk bele, hogy milyen szörnyű járványok, éhínségek tizedelték a népeket az elmúlt évezredek során. És háborúk, gyilkos háborúk, amelyekről néha már-már azt hitte az emberiség, hogy valamilyen rosszindulatú szellem szállt alá a földre, az hangolta egymás ellen a népeket, az kényszerítette őket testvérgyilkos háborúkra. De nem háríthatunk el magunktól minden felelősséget. Mert

sokszor nemcsak a háborúkban, hanem még az emberiséget sújtó természeti csapások okozta pusztulásban is megjelenik az emberi felelősség, a gondatlanság, az önzés, a segítő szeretet hiánya.

Itt az ideje tehát, hogy megnyissuk a szívünket, hogy a közös bajban egyszerűen, tisztán és őszintén csakis segíteni akarjunk.

5. A kovásztalan kenyeret pedig, amiről Szent Pál beszél, a nyugati Egyházban megtörjük minden szentmisében. Nem puszta emlékezetként van velünk Krisztus műve, hanem titokzatos jelenlét gyanánt, kegyelmi erővel.

Amikor sokaknak nélkülözniük kellett az utóbbi időben a családi és a baráti együttlétet, sőt még a szentmisét és a szentáldozást is, gondoljunk arra, hogy valamiképpen ez is nagyböjt volt számunkra.

Bizalommal és reménnyel várjuk, hogy idén szeptemberben az eucharisztikus kongresszust itt, Budapesten Ferenc pápával együtt ünnepelhetjük, hogy közösségileg is újra találkozunk Krisztussal, aki képes megújulást hozni az életünkbe. Ámen.

Fotó: Mónus Márton/MTI

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria