Erdő Péter nagycsütörtök este: Legyünk a Gondviselés, az engesztelés, és a „találkozás” népe

Hazai – 2022. április 14., csütörtök | 22:13

Április 14-én, nagycsütörtökön este Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét az esztergomi Nagyboldogasszony és Szent Adalbert-főszékesegyházban. A liturgia során a főpásztor elvégezte a lábmosás szertartását.

A szentírási olvasmányok felidézték az egyiptomi kivonulás éjszakáját, amikor az angyal megkímélte az izraeliták házait, mert a bárány vérével megjelölték az ajtófélfákat. A húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe: saját testét adja értünk, vére pedig megszabadít a bűntől, az örök haláltól. A nagycsütörtöki evangéliumban felolvasásra került, hogyan mosta meg Jézus tanítványainak lábát. A lábmosás szertartásában Jézus példájára emlékezik az Egyház. A lábmosás a szolga feladata volt és Jézus szolgává tette magát.

A bíboros homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

1. Nagycsütörtök az Eucharisztia alapításának ünnepe. Az esti szentmisében a szentlecke beszéli el ennek történetét. A János-evangéliumból vett részlet viszont, az utolsó vacsora keretében, a lábmosás történetet tartalmazza. Jézus minden tanítványának megmossa a lábát. Júdásét is, aki még aznap este elárulja őt. A gonoszság titka és a mindent legyőző irgalmas isteni szeretet drámája tárul elénk ebben az elbeszélésben.

2. A Szentmise és az Oltáriszentség, hisszük és valljuk, hogy Krisztus keresztáldozatának jelenvalóvá tétele. A mai estében már itt van a nagypéntek áldozata, de itt van benne Isten szabadító ereje és a feltámadás is.

Az ember ebben a világban kiszolgáltatott lény. Függ a természet erőitől, betegségtől, katasztrófáktól, magának az embernek a gonoszságától, de ki van téve még a gonosz szellemek támadásának is egyéni életében és a világtörténelemben egyaránt. Jézus mindezt magára vállalta és legyőzte.

Megmutatta, hogy a bajok ellenére Isten velünk van és szeretete kísér minket. Öve az utolsó szó. Számon tartja életünket és örök boldogságra hív. Ennek az elővételezése itt a földön az Oltáriszentség, amelyben hozzá kapcsolódunk.

3. Amikor tavaly szeptemberben az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson, különösen a nemzetünkért felajánlott szombat esti szentmisén, az Oltáriszentséggel tartott hatalmas, békés, áhítatos és szinte átszellemült körmenetben és vasárnap a pápai záró szentmisén átélhettük, hogy

a Szentlélek különös erővel van jelen közöttünk és hogy magával Krisztussal egyedülálló módon találkoztunk, sokan azt kérdezték: Mivel érdemeltük ki ezt, vagy miért kaptuk mi és éppen most ezt a felejthetetlen ajándékot?

4. Tudtuk, hogy az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus megrázó élménye felkészítette népünket és rajtunk keresztül az egész katolikus világot a II. Világháború és az azt követő évek borzalmaira. Lelkünk mélyén arra gondoltunk, hogy most is rászorulunk a nagy segítségre, de inkább a kultúra válsága és a béke meg a jólét kísértései miatt. Meg talán azért is, mert környezetünk, a minket körülvevő természet jelzéseket küld arról, hogy az a fajta civilizáció, amelyet megszoktunk, a fogyasztói társadalom és a mindent a piaci nyereségnek alárendelő gazdálkodás már nem tartható sokáig. De arra nem gondoltunk, hogy egy éven belül, akár csak 1938-1939-ben valódi, súlyos háború fog kitörni a tőszomszédságunkban.

Kik vagyunk mi, és ki ez a szegény kis magyar nemzet, hogy Isten ilyen nagy megpróbáltatás előtt újra minket erősít meg egy hatalmas, kegyelmi öleléssel, és rajtunk keresztül bátorítja és vigasztalja a világot?

Legyünk a Gondviselés és az engesztelés népe, a „találkozás” népe, a rászorulókat tárt karokkal fogadó hősies szeretet népe. Elismerés illeti mindazokat, akik az utóbbi hetekben önkéntes munkával, adományokkal, szálláshelyek felajánlásával, tolmácsolással, menekült gyerekek oktatásával, ingyenes orvosi segítséggel támogattak a hozzánk érkezőket és azokat, akik határainkon túl szükséget szenvednek.

Ők már meglátták Krisztust azokban az embertársainkban, akik segítségükre szorultak. Mi is támogassuk őket minden eszközzel, ami rendelkezésünkre áll, hogy mi is részesüljünk abban az áldásban, amelyet Urunk és Mesterünk megígért (vö. Mt 25,34).

5. Fejezzük ki imádásunkat és szeretetünket a szentségi Jézus iránt a mai estén, de közös szentségimádásokon vagy tabernákulum előtt térdepelve az év minden napján. A mai este azonban különleges. Most van itt az idő a hálaadásra. Most vehetjük körül lélekben szeretettel és imádattal az Oltáriszentséget. Most virraszthatunk a szenvedésére készülő Krisztus mellett az Olajfák Hegyén, hogy megköszönjük neki értünk adott és nekünk kiosztott életét. Ha vele szenvedünk, vele fel is támadunk, ha hozzá tartozunk, vele győzni fogunk (vö. 2Tim 2,12). A világnak semmilyen nehézsége nem lehet erősebb bennünk élő kegyelménél és szereteténél. Ő ajándékozzon békét a világnak, bizalmat és egymás iránt készséges, áldozatos szeretetet mindnyájunknak! Ámen.

*

A homíliát követően Erdő Péter elvégezte a lábmosás szertartását. Az idei évben a főpásztor a szertartás keretében tízenkét hívő – az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet két első éves papnövendékének, és a Főszékesegyházi illetve Vizivárosi Plébániák tíz férfi  tagjának – lábát mosta meg.

Fotó: Walczer Patrik/kemma.hu

Magyar Kurír
(ki)

Kapcsolódó fotógaléria