Érseki szentmise Szent László ünnepén Mezőkövesden

A szentmise elején a közösség képviselői köszönetet mondtak a hívek, az önkormányzat és az érsekség támogatásáért, melynek köszönhetően új oltár és ambó kerülhetett a templomba.

A főpásztor az ambó megáldásakor úgy fogalmazott: az ambó Isten igéjének asztala, innen kapjuk keresztény életünk lelki táplálékát.

Ternyák Csaba szentbeszédében a felújítás alatt álló egri bazilika egyik freskójára, mely több más mellett a mezőkövesdi származású Takács István alkotása, utalva emlékeztetett, két templom látható rajta egymással szemben: az egri és a római Szent Péter-bazilika. Egerből két körmenet indul Rómába, egyiket szent királyaink vezetik, másikat Czapik Gyula érsek, s a sorban matyó ruhás lányok és legények is vannak. A főpásztor egy feliratra mutat: „Uram, kihez mennénk, az örök élet igéi nálad vannak”.

Az alkotás a magyar nép Jézus Krisztusba vetett hitét és Róma iránti hűségét jeleníti meg. Az 1950-es szentévre készült, egy olyan időszakban, amikor a magyar egyház vezetője, Mindszenty bíboros börtönben volt, az egyházi javakat az állam lefoglalta, a szerzeteseket szétszórták, a híveket a marxista ideológia, a titkosrendőrség és a téeszesítés réme fenyegette, mindenki félelemben élt. Takács István olyan festményt készített ekkor, amely által az egri érsekkel együtt hitet tesz a magyarok Szent Péter utódához való hűségéről.

Amikor szabadságunk és függetlenségünk veszélyben volt, akkor a katolikus egyházhoz való hűség mindig megerősített bennünket, és erőt adott az értékeink melletti kiálláshoz. Ezen a hatalmas festményen ott láthatjuk az elegantissimus rex alakját is, akit Zágrábban, Nyitrán, Győrött és Nagyváradon, Debrecenben és Kaposváron kiemelten tisztelnek, és akinek tisztelete itt, Mezőkövesden is nemcsak 250 évre – amikor a templom elnyerte mai formáját –, hanem ősi időkre nyúlik vissza.

Az érsek gratulált a nagyszerű alkotásokhoz, melyekkel a jeles évfordulóra készült a közösség. Örömének adott hangot, hogy a szertartáson jelen volt Szent László nagyváradi ereklyéje, Böcskei László nagyváradi püspöknek köszönhetően, aki engedélyezte, hogy munkatársai elhozzák az ereklyét a mezőkövesdi ünnepre. „Tisztelettel és hódolattal vesszük körül, mert csontjai révén most úgy éljük meg, hogy fizikailag is itt van közöttünk Szent László király. Jelenléte bátorít, öntudatot ad, vezet, gondolatokat ébreszt, elhatározásokra sarkall” – fogalmazott az egri főpásztor.

Az érsek felidézte a szent király életének főbb állomásait: „Alig néhány évvel Szent István király halála után, 1045 táján született Lengyelországban I. Béla magyar király és Rikeza lengyel hercegnő fiaként, amikor apja, még mint herceg, lengyelországi száműzetésben élt. 1050 körül költözött vissza a család Magyarországra. László már fiatalon különböző győztes csatákban vett részt a kun és besenyő betörések idején, míg végül 1077-ben trónra került, nem annyira az öröklés joga, hanem népszerűsége és személyes alkalmassága miatt. A lovagi eszményt testesítette meg, karddal védte az országot a betolakodók elől. Népszerűségét katonai erényein kívül kétségtelenül emelte jó megjelenése, magas, izmos termete. Uralkodása legfőbb célkitűzésének Szent István államának megszilárdítását tartotta. Ennek érdekében szigorú törvényeket hozott, és kialakította a vármegyerendszert. 1095-ben Nyitrán halt meg. Nem egészen egy évszázaddal később, 1192-ben avatták szentté.”

Ternyák Csaba Prohászka Ottokár híres szónok, székesfehérvári püspök szavait idézte, melyekkel Szent Lászlónak a magyar kereszténység kialakulásában játszott szerepét méltatta, mely a kereszténnyé lett nemzeti eszményen keresztül a nép szívét megnyitotta a hit iránt.

Szent István művét valóban Szent László szilárdította meg, ő járt közben első királyunk szentté avatása érdekében, és tiszteletét is ő terjesztette el az egész országban. Ezzel megszilárdult és elmélyült a kereszténység, beágyazódott kultúránkba, a magyar kultúra felvette a kereszténység elemeit, része lett Szűz Mária, a szentek, szentségek tisztelete, kölcsönhatás alakult ki. S így elmondható, hogy magyarnak lenni mindmáig egyet jelent a kereszténységgel. A kereszténység sokak számára kulturális identitást jelent, nekünk életformánk, az örömünk oka.

Ha csupán történelmi személyiségként tekintünk Szent Lászlóra, nem értjük meg a mai ünnep jelentőségét. Az öröklött javakat meg kell becsülni, értékelni és gazdagítani kell. Minden generációnak hozzá kell járulnia az elődök munkájához, és meg kell hoznia saját elfogadó döntéseit. Igaz ugyan, hogy Szent István és Szent László király műve mindmáig jelenvaló és áthatja a magyarság életét, de ez csak azért van így, mert az előttünk járó generációk sora mind tudatosította, elfogadta és magáévá tette ugyanazt a tanítást, ugyanazokat az ideálokat, amelyek nagy elődeink életét áthatották. Nekünk is hűségesen, okosan és bátran, ezekből a hagyományokból kell táplálkoznunk, hogy megőrizzük identitásunkat, nyelvünket és őseink hagyományait és legyen erőnk azt öntudatosan, szeretettel továbbadni a következő nemzedékeknek.

Ami érvényes az egész nemzetre, az természetesen érvényes szűkebb környezetünkre. Mezőkövesd identitásának szerves része a katolikus keresztény hit. Amikor erre értékként tekintünk, akkor valóban gazdagít és megtart bennünket, de ha ez a kötődés elhalványul vagy megtörik, az olyan, mintha egy nagy fának a legfontosabb gyökerét átvágnánk.

Takács István festőművész erről a gyökérről sarjadt, és rendkívül értékes gyümölcsöket hozott. Ma hiánypótló feladat hárul mindazokra, akik az egész közösségért tevékenykednek. Akkor lehetünk méltók Szent László örökségéhez, ha az ő kemény férfiassága, elkötelezett magyarsága és mély hite különösen is a város férfi társadalmának példaképe lesz – mutatott rá a főpásztor.

Segítsük hozzá a fiatal férfiakat – biztatott –, hogy felnőjenek ehhez az ideálhoz mint papok vagy édesapák. Istennek legyen hála, hogy az elmúlt évtizedekben sok papi hivatás indult innen. Ma is imádkozzunk új hivatásokért! Olyan édesapákra – és természetesen édesanyákra – van szüksége Mezőkövesdnek és az egész magyar társadalomnak, akik számára az istenes élet, az imádság, a templomba járás értéknek számít, akik arra törekszenek, hogy szenteket neveljenek, mint ahogy Szent László király Szent Piroskát. Nekünk is szentté kell válnunk!

Az egri bazilika festményére visszautalva Ternyák érsek úgy fogalmazott: „Takács István Szent László-ábrázolása azért hiteles számomra, mert a szent vonásai egyrészt visszatükrözik a győri hermát, másrészt olyan karakteres matyó vonásokat is felfedezek rajtuk, amelyek a mezőkövesdi férfiakra emlékeztetnek. Feltételezem, hogy a művész ilyen hatások alatt alkotott. Szeme előtt nemcsak a herma, hanem a mezőkövesdi férfiak tekintete is ott lebegett. Azoké a férfiaké, akik szerették hitüket és egyházukat, akik a családjuknak és a Matyóföldnek szentelték életüket. Kövessük mi is Szent László és az előttünk járt nemzedékek hűségét! Rajtunk múlik ugyanis, hogy sikerül-e a keresztény és magyar ideált átültetni a XXI. századi viszonyok közé.”

A főpásztor emlékeztetett még, hogy a mindig győzelmes „Bátor László” a történelem során a katonák védőszentje lett, nevének oltalma alatt vonultak a csatába, s ez volt a csatakiáltásuk: „Szent László, segíts!” A török elleni fölszabadító háborúk idején egy külföldi fültanú elbeszélése nyomán följegyezték, hogy a katonák a tábortűznél „fél óráig zenéltek és magyar víg dalokat mondottak Szent László tiszteletére, kinek épp aznap ünnepe volt”.

Egy régi himnusz szavaival zárta szentbeszédét Ternyák Csaba egri érsek:

Idvez légy, kegyelmes Szent László kerály!
Magyarországnak édes oltalma,
Szent kerályok közt drágalátus gyöngy,
Csillagok között fényességes csillag!
Szentháromságnak vagy te szolgája,
Jézus Krisztusnak nyomdoka követi;
Te szent léleknek tiszta edénye,
Szűz Máriának választott vitéze. Amen.

Az új oltár felszentelésekor az érsek Isten kegyelmét, áldását kérte az Úr dicsőségére épített oltárra és a körülötte összegyűlő hívekre.

A szertartás körmenettel zárult.

Szöveg: Bérczessy András/Egri Főegyházmegye

Fotó: Szent István Televízió, Federics Róbert

Magyar Kurír