Érzések, benyomások, új gondolatok az Oltáriszentségről – Szabadtéri NEK-kiállítás Székesfehérváron

A NEK2020 kiállítás egy olyan szakrális történelmi múlttal rendelkező városban kap helyet, amely már az 1938-as budapesti eucharisztikus világkongresszus alkalmával is több kísérő rendezvénynek adott otthont.

A tárlaton huszonhét művész munkája látható, kurátora Stefanovits Péter képzőművész, az MMA Képzőművészeti Tagozatának vezetője. Stefanovits Péternek a Székesfehérvári Egyházmegye Kortárs Művészeti Gyűjteményében is látható alkotása. Smohay András művészettörténész, múzeumigazgató szerint a kapcsolat az egyházmegye, az önkormányzat és a Magyar Művészeti Akadémia között egy élő, jól működő kapcsolat, amelynek eredménye jelen esetben is látható.

Smohay András elmondása szerint a kiállítás apropóját az a közös gondolkodás adta, hogy 1938-ban Pacelli bíboros mint pápai legátus a budapesti kongresszusra tartva megállt Székesfehérváron. Ekkor Shvoy Lajos megyéspüspök fogadta őt, mely találkozás az akkori Szent István-emlékévnek is kiemelt eseménye volt.

Székesfehérváron, a belváros szívében most felállított kiállításon a művészek sajátos, egyéni művészetfelfogásuk kifejezőeszközeivel mutatják be alkotásaikon keresztül a katolikus világtalálkozó üzenetét.

Az Oltáriszentség egy olyan misztérium, amit valójában nem tudunk felfogni ésszel teljesen, és ezért nagyon is helyénvaló, hogy a művészet eszközeivel jelenítsék meg témát az alkotók.

A műalkotások, amelyeket itt láthatunk, mindenképpen érzéseket, benyomásokat keltenek bennünk, új gondolatokat ébresztenek az Oltáriszentséggel kapcsolatban. Talán közelebb kerülünk ehhez a misztériumhoz, amely már valójában a szavakon túl van, nehezen kimondható. Ahol már a szavak elmúlnak, ott a képzőművészet eszközeivel – ahogy akár a zene eszközeivel is – újabb és újabb asszociációk, gondolatok, benyomások támadhatnak bennünk, amelyek abban segítenek bennünket, hogy az Eucharisztia titkát megértsük.

A szabadtéren bemutatott alkotások a vizualitás, a korszerű képi hatás, a szimbolikus megjelenítés eszköztárát felhasználva napjaink képzőművészetének nyelvén szólnak az Eucharisztiáról az „utca emberéhez”.

Ha valaki veszi a fáradságot, hogy miközben végigsétál a belvároson, megáll, és megnézegeti a képeket, láthatja, hogy kifejezetten harmóniát, kiegyensúlyozottságot sugárzó alkotások ezek. Esztétikailag is élményt nyújtanak.

Ha valaki kicsit is elgondolkodik ezeken a képeken, akkor talán valamit magával tud vinni a misztériumból, legyen akár hívő, akár a hit örömét még nem ismerő látogató vagy szemlélő

– hangsúlyozta a múzeumigazgató, aki azt is elmondta a kiállítás kapcsán, hogy tapasztalta, kisgyerekek megállnak és szüleiket kérdezik arról, mit ábrázolnak a képek.

Úgy gondolom, hogy ez a legfontosabb ebben a kiállításban: interakció, kommunikáció indul az alkotó és a közönség között. Kiváló lehetőség, hogy a Városház téren, gyakorlatilag a város legforgalmasabb pontján áll a tárlat – összegezte Smohay András.

Székesfehérváron, a Magyar Művészeti Akadémia kiváló művészeinek tárlatán az volt a cél, hogy kortárs szakrális alkotásokkal hívjuk fel az emberek figyelmét az eucharisztikus kongresszusra, amelynek hamarosan Budapest ad majd otthont, de tulajdonképpen az egész országnak szóló esemény lesz. Olyan alkotásokat láthatunk itt, amelyek képzettársításokat indítanak, benyomásokat keltenek bennünk, érzésekkel ajándékoznak meg, amelyek Istenhez és Jézushoz visznek közel – ajánlotta a kiállítást Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök. – Hogy ne csak általában érezzük azt, közünk van az Istenhez, hanem tapasztaljuk is meg. És hogyha próbálunk a dolgok mögé látni, és észrevesszük a Teremtőt, az Alkotót, a fenntartó, a megtartó Istent, akkor azt gondolom, hogy ezek a képek segítenek bennünket, hívőket és nem hívőket egyaránt ezen az úton, hogy a széppel, a jóval, a művészettel tudjunk Istenre gondolni.

A huszonhét alkotó az európai kultúrát alapvetően meghatározó keresztény vallási hagyományról, a művészet erejéről, valamint a 21. századi, mai napig érvényes keresztény szellemi hatásról tesz tanúságot. A hit titkainak, a szépnek, a jónak forrása, Isten mindig is megihlette a művészeket. A legkiválóbb festők, szobrászok, képzőművészek, költők, irodalmárok csodálatos dolgokkal ajándékozták meg az emberiséget. A maguk vallási élményét – amikor belső találkozásuk volt az Istennel –  próbálták megfogalmazni, mások számára foghatóvá tenni.

Nyilvánvalóan mindig változtak a kifejezőeszközök. A barokk korban teljesen máshogyan ábrázolták a vallásosságot, mint ahogyan a mi kortársaink értik és érzik azt.

A kiállított modern alkotások alkalmasak a hitvallásra, és arra is, hogy közelebb vigyenek bennünket az Istenhez

– emelte ki a tárlatot méltatva a főpásztor.

Forrás és kép: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír