Fájdalmas múlt, örömteli jelen – A hetvenéves Katolikus Szeretetszolgálatot ünnepelték Tiszaalpáron

Hazai – 2020. szeptember 4., péntek | 19:56

Fennállásának hetvenedik évfordulóját ünnepelte a Katolikus Szeretetszolgálat szeptember 4-én Tiszaalpáron a szeretetszolgálat PAX idősotthona melletti zárdatemplomban. Ez alkalomból Várszegi Asztrik OSB emeritus pannonhalmi főapát főcelebrálásával mutattak be szentmisét.

Az ünnepi szentmisén koncelebrált Burányi Roland, a Kecskemét-Kalocsai Egyházmegye papja, aki nyár eleje óta látja el a Katolikus Szeretetszolgálat és intézményei lelkipásztori szolgálatát, valamint Kéri Vencel tiszaalpári plébános.

A szentmise elején Várszegi Asztrik emeritus pannonhalmi bencés főapát köszöntötte az ünnepre egybegyűlteket, köztük a templomhoz tartozó kolostorban (hajdan itt látták el az időseket) élő Szent Benedek Leányai szerzetesnővéreket, valamint a Katolikus Szeretetszolgálat központjának képviselőit; a Pax Otthon vezetőjét, Baranyi Évát; a munkatársakat és nem utolsó sorban az otthon lakóit, akik a járványhelyzet miatt fél év után most először lehettek jelen szentmisén szeretett templomukban.

Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapát homíliájában hangsúlyozta: „Adjunk hálát azért, hogy vagyunk, szerethetjük Istent, és törődhetünk egymással, hiszen mindez az Úrtól kapott ajándék.”

A Katolikus Szeretetszolgálat hetvenéves történetére utalva rámutatott: az intézményt történelmi nehézség szülte, vérről és gyötrelemről szólt a kezdet. A szerzetesrendek feloszlatása után nem lehetett utcán hagyni az idős testvéreket. Mára azonban a szeretetszolgálat sokrétű intézménnyé vált, tele elkötelezett, kedves munkatárssal, akikből nemesség, öröm, szeretet sugárzik.

A tiszaalpári zárdatemplom Jézus Szíve tiszteletére épült, ezzel kapcsolatban az emeritus főapát megjegyezte: a szeretetet Jézustól tanuljuk; alapszabály, hogy teljes erőnkből szeressük Istent, és az embertársunkat (elesett, idős testvéreinket is) pedig úgy, mint önmagunkat.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a békét jelentő latin „pax” szó a bencések címerében is látható. Szent Benedek a regulájában a békés együttélés szabályaként a fiatalokkal és az idősekkel kapcsolatban leszögezi: szükség van a fegyelemre, a kiszámíthatóságra, a rendre, ugyanakkor hozzáteszi: teljes figyelemmel kell irántuk lenni, mert gyöngék.

Várszegi Asztrik arról is beszélt, hogy a mindennapokban szükség van a gyengék iránti türelemre, a gondozottak részéről pedig arra, hogy tudatában legyenek: akik velük törődnek, Krisztus szeretetéért szolgálják őket, ezért ne zaklassák őket fölösleges kívánságaikkal, ahogy erre már 1500 éves regula is utalt. Az idős korra készülni kell – mondta Várszegi Asztrik –, meg kell tanulni csendben lenni, imádkozni ezért a világért, meg kell békélni a múlttal.

A főapát beszéde végén felidézte Szent II. János Pál pápa 1996-os pannonhalmi látogatását, amikor a Szentatya igeliturgiát tartott a helybeli otthonban, és ágyról ágyra menve köszöntötte az ott élőket, köztük az 1951-óta ott élő jezsuita atyákat is, akik a szerzetesrendek feloszlatása után kerültek a pannonhalmi otthonba. Erkölcsi jóvátételt jelentett ez a látogatás az ő számukra – mondta a főapát, és hozzátette: 1989-ig több mint kétszáz jezsuita volt a pannonhalmi otthon lakója.

Végezetül az emeritus főapát a pápa 1996-ban elmondott beszédéből idézett az idős ember és a szenvedés értékéről, valamint az öregkor lelki gazdagságáról.

A szentmise után Kósa Andrásné Marika ünnepi szavalata csalt könnyeket a szemekbe, majd Kinde Kálmán, a Katolikus Szeretetszolgálat gazdasági főigazgatója és Vancsura István tiszaalpári polgármester mondott személyes hangú köszöntőt.

Baranyi Éva, a PAX Otthon vezetője meghatottan idézte fel a szeretet itt megtapasztalt cselekedeteit; köszönetet mondott hűséges munkatársainak – külön kiemelte a bencés nővérekkel való napi kapcsolat fontosságát, s köszönte mindazt, amit tőlük lehet megtanulni.

A Kecskemét környéki tanyavilág szolgálatára 1922 után bencés szerzetesnői közösség kezdte meg működését Tiszaalpáron. Áldásos tevékenységüknek a szerzetesrendek 1950-es szétszóratása vetett véget. A Katolikus Szeretetszolgálat a régi ispánlakásban előbb átmeneti otthont, majd 1984-ben idősek otthonát létesített. Ma már egymás mellett él és működik a Szent Benedek Leányai szerzetesrend és a PAX Otthon.

A következőkben egy filmet mutattak be a „Külön külön csak szavak vagyunk, együtt azonban költemény” mottó jegyében a Pax  Otthon mindennapjairól. 

A köszöntők után a templomkertben agapé következett, és különféle műsorszámok emelték az ünnep fényét: Szabó István játszott pánsípon, az otthon egyik lakója elektromos zongorán adott elő ismert dalokat, majd bábelőadás következett. 

Az 1950-ben alapított Katolikus Szeretetszolgálat kezdetben a szerzetesrendek feloszlatása miatt ellátás nélkül maradt, idős, beteg szerzetesekről gondoskodott. Napjainkban az idősotthonokban több mint 1100 olyan idős ember él, aki önmaga ellátásában, mindennapi életében segítségre szorul. Egyházi és világi személyekről egyaránt gondoskodnak Budapesten, Solymáron, Csákváron, Tiszaalpáron, Jászberényben, Székesfehérváron és Dabason.

Közel harminc éve vállalják demenciával, szellemi hanyatlással élők gondozását. Ipolytölgyesen, a Szent Erzsébet Otthonban 30 éve súlyos, halmozottan fogyatékos fiatalokat gondoznak: az intézményben a gondozottak és a szülők, hozzátartozók, valamint a munkatársak együtt élik a mindennapokat.

2017-ben csatlakozott a Katolikus Szeretetszolgálat intézményei közé a Csákváron található Családok Átmeneti Otthona, amely 20 férőhellyel nyitotta meg kapuit a nehéz helyzetbe került családok előtt.

Fotó: Fábián Attila

Körössy László/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria