KÉPGALÉRIA – klikk a képre!
A Boldogasszony Iskolanővérek által fenntartott, idén 122 éves intézmény óvodájának vezetője, Szásziné Sustyák Anna köszöntőjében így fogalmazott: „A mai ünnep az Úr ajándéka az édesapáknak. De ajándék maga a gyermek is, és ma a gyermekek ajándékozzák meg az édesapákat reményt nyújtó tiszta szavakkal, érzésekkel, amelyek a gyermekek tekintetében is benne rejlenek.”
A többféle felekezethez tartozó édesapák, nagypapák és dédapák rendhagyó módon a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Fekete Károly apaságról szóló tanúságtételét hallgathatták meg a nagy múltú katolikus intézményben. Fekete Károly személyes hangvételű vallomással kezdte előadását: „Egy olyan édesapa áll itt, aki 414 gyülekezet és 600 ezer hívő nagy családjáért is felel, ezért édesapaként sokszor nem lehetek együtt a családommal, amikor ott kellene lennem. Így a mai beszédem felér egy református hívő gyónásával, amelyet most felétek közvetítek.”
A többgenerációs lelkészcsaládból származó református püspök előadásában elsőként az apák sajátos szerepére hívta fel a figyelmet, arra, hogy az apa fizikai érintése különleges módon befolyásolja a gyermek érzelmi intelligenciájának kialakulását: „Az édesapa már a fizikai érintésével is formál. Másként érint, mint az anya. Egy merész mozdulat, mely ereje ellenére is biztonságot ad a gyermeknek, növeli az ősbizalmat, mércét ad a gyermek érzelmi önszabályozásához.” Kiemelte azt is, hogy a jó apa nemcsak a játékban partner, hanem szabálykövetésre is ösztönzi a gyermeket úgy, hogy ahhoz mintaként is szolgál. Felidézte Fekete István Tüskevár című regényéből Matula bácsit, aki előre megmondta a rábízott gyermeknek, hogy mit szabad, és mit nem, kijelölve ezzel a határokat, ugyanakkor biztonságérzetet is adott a fiúnak.
A püspök hangsúlyozta, az édesapának fontos feladata, hogy megtanítsa a gyermeket gondolkodni és az összefüggéseket felismerni. Elmondta, fiatalon sokszor fogalmazott meg kritikát édesapja igehirdetéseivel kapcsolatban, és azzal, ahogyan édesapja fogadta és kezelte a kritikákat, formálta őt: „Az apai viselkedésminta ösztönzően hat a gyermekre, aki bizonyítani akar az apjának. Jómagam más akartam lenni, de hasonló, azaz mégis ugyanolyan. A gyermek legyen az, aki. Azzá legyen, akivé az Úr teremtette. Nehéz feladat, mert mindenki más akar lenni; sokszor elérhetetlen célokat, vágyakat tűzünk magunk elé, aminek csalódás az eredménye. Az apa feladata, hogy úgy neveljen, hogy segítse és engedje azzá formálódni a gyermeket, amivé az Úr teremtette.”
Végezetül a református püspök Goethe szavait idézte a négyféle tisztelet fontosságáról. Ennek megtanítása a püspök szerint az apák feladata: „Tisztelet fölfelé, lefelé, mellém és magam felé. Először kicsiként megtanuljuk tisztelni a nálunk nagyobbat, aztán növekedve a nálunk kisebbet, ifjúkorunkban a velünk egyenrangút, végül saját magunkat” – zárta elmélkedését Fekete Károly.
Az ünnepség az óvodások verses, zenés ünnepi műsorával folytatódott az intézmény kápolnájában, majd a gyermekek a csoportszobákban köszöntötték személyesen is az édesapákat.
Forrás: Papp Erika; Boldogasszony Iskolanővérek
Fotó: Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria