Felelősségünk a teremtett világért – kerekasztal-beszélgetés a Párbeszéd Házában

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A beszélgetés témáját a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület honlapján – most már hagyományosan – nagyböjtre közzétett „teremtéstudatos nagyböjt” felhívás adta, melynek középpontjában idén a Szent II. János Pál pápa által bevezetett és Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy) kezdetű enciklikájában is kiemelt „ökológiai megtérés” fogalma áll. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői Rohály Gábor, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület elnöke, Sipka Júlia, az egyesület elnökségi tagja és Zlinszky János egyetemi docens voltak.

Bár az ökológiai megtérésről már évtizedekkel ezelőtt írt és beszélt Szent II. János Pál pápa, talán kevesen vannak, akik jelentésének tartalmát, mélységét ismerik, s életükben alkalmazzák. A három előadó és a házigazda a böjt, a megtérés és a bennünket körülvevő teremtett világ kapcsolatát próbálta a hallgatóságnak kézzelfogható példákon keresztül bemutatni.

Mindhárman hangsúlyozták, környezetünk állapotáért, értelmetlen mértékű károsításáért mindannyian felelősek vagyunk, sokszor hazugságokkal leplezzük pusztításunkat.

Zlinszky János az ökológiai megtérést a bűnbánat keresztények által ismert és gyakorolt példáján keresztül mutatta be. Mint mondta, a megtérés lényege, hogy azokat a cselekedeteinket, gondolatainkat, melyek nem jók, azonban kellemesek voltak, a megtérés, a bűnbánat során elhagyjuk, ezáltal életünket megváltoztatjuk. Hozzátette, a ma embere már akkora pusztítást végzett az Isten által teremtett, de ránk bízott természetben, hogy a mostani állapot hasonló annak a családnak a helyzetéhez, amely harminc éve csak kölcsönökből él, de törleszteni semmit nem tudott vagy nem akart, ezért teljesen reménytelen, hogy anyagi helyzetét valaha is rendezni tudja. Az előadók kiemelték, pár évtizede még arról beszéltünk, vajon élhető, szép világot hagyunk-e unokáinkra, ám a folyamatok annyira felgyorsultak, hogy mostanra már saját és gyermekeink környezetében okozunk visszafordíthatatlan károkat.

Ezért fontos tehát lelkünk ápolása mellett rendezni kapcsolatunkat az anyagvilággal is. Jó sáfárként kell az Istentől kapott világgal bánnunk. Isten ugyan ránk bízta, sok mindent tehetünk vele, ám tudnunk kell, nem a miénk. Mi csupán társteremtők vagyunk, a világ Isten alkotása, övé minden, az ő dicsőségét kell hogy hirdesse.

Zlinszky János Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájának alábbi részletét emelte k:

„Ha a külső sivatagok azért szaporodtak el a világon, mert a belső sivatagok szétterjedtek, a környezeti válság mély belső megtérésre hívó felszólítás. De azt is el kell ismernünk, hogy vannak olyan elkötelezett és imádságos keresztények, akik – a realizmus és pragmatizmus ürügyén – nemegyszer kinevetik a környezet miatti aggodalmakat. Mások passzívak, nem határozzák el magukat szokásaik megváltoztatására, és így inkoherenssé válnak. Ökológiai megtérésre van tehát szükségük, amely azt jelenti: engedik, hogy Jézussal való találkozásuk minden következménye megjelenjen az őket körülvevő világhoz fűződő kapcsolataikban. Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.”

Az Egyház, a pápák tehát évtizedek óta igyekeznek az emberek figyelmét felhívni arra, hogy meg kell őriznünk a teremtett világot, annak kincseit használhatjuk, de nem szabad értelmetlenül és visszafordíthatatlanul kizsákmányolnunk. 2015-ben az ENSZ egyhangúlag fogadta el a klímacsúcson előkészített és a párizsi klímakonferencián is megfogalmazott vállalásokat, ami azt bizonyítja, hogy a világ országainak többsége tisztában van azzal, hogy Földünk súlyos válság előtt áll, melynek okozói jelentős mértékben mi magunk vagyunk. Érdekességként említették meg a beszélgetés résztvevői, hogy ma már van olyan ország, ahol törvény biztosít jogokat a teremtett világnak, a „Földanyának”.

Összefogásra és ökológiai megtérésre van tehát ahhoz szükség, hogy a ránk bízott teremtett világot utódainknak tovább tudjuk adni. Szent II. János Pál pápa az 1990-ben, a béke világnapjára írott üzenetében arról szólt, hogy az ökológiai válság erkölcsi válság. Ennek kapcsán az előadók kiemelték, hogy a természet ember általi pusztítása akkor is erkölcstelen, ha az olyan mértékű, amit a szakemberek még „fenntartható” pusztításnak tekintenek, tehát nem okoz visszafordíthatatlan károkat. Éppen ezért a jelenlegi helyzet felismerésekre kell hogy ébresszen bennünket. Nem lehetünk közömbösek, mondván „én nem tehetek semmit, hiszen másokon múlik a környezetkárosítás” – vagyis személyes felelősségünket hárítva. Mi is tehetünk világunkért. Elhatározhatjuk, hogy kevesebb műanyag csomagolású élelmiszert vásárolunk, például nem palackos vizet iszunk. A böjt időszaka ennek tudatos megélésében segíthet – emelték ki a beszélgetés résztvevői.

Az ökológiai megtérés tehát hasonlatos a hitbeli megtéréshez. Felismerhetjük a rosszat, a visszásságokat, és átértékelhetjük ezekhez való viszonyunkat. Ferenc pápa is arra figyelmeztet bennünket, hogy a hívő ember Istenhez és embertársaihoz való viszonyát többen, de a természethez való viszonyát kevesen vizsgálják, pedig az is lelkiismeretünk része kellene hogy legyen. A környezetünkhöz való helyes hozzáállás embertársainkkal való viszonyunkra is kihat, mivel a kevesebb pusztítás több lehetőséget hagy a szegényebb, elesettebb, hátrányosabb helyzetben lévő embereknek – így őket segítjük, támogatjuk.

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület honlapján nagyböjt vasárnapjain egy-egy új írás jelenik meg, amely az ökológiai megtérést segíti. Abban nyújtanak ezek segítséget, hogy Jézussal való találkozásunk minden következménye megjelenjen a minket körülvevő világhoz fűződő kapcsolatainkban is. Hivatásunk, hogy védelmezői legyünk Isten művének, ami lényegi része az erényes életnek, nem szabadon választható feladat.

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír