Felszabadítás és elnyomás – Carolyn Osiek előadása a nők helyzetéről a korai Egyházban

Hazai – 2019. november 4., hétfő | 18:44

A szentség és a köznapi között: Női életutak a korai kereszténységben címmel tartott előadást november 4-én délelőtt a Sapientia Hittudományi Szerzetes Főiskola dísztermében az amerikai Carolyn Osiek RSJC (Szent Szív Társasága) teológus, az Újszövetség professzora, aki több mint negyvenéves tudósi munkásságában kiemelten foglalkozik a nők szerepével a korai kereszténységben.

A megjelenteket Várnai Jakab OFM, a Sapientia rektora és Szatmári Györgyi, a főiskola tanára köszöntötte.

Carolyn Osiek előadása kezdetén idézett Szent Pál apostol Korintusiakhoz írt első leveléből: „Mert a hitetlen férj megszentelődik a felesége által, és a hitetlen asszony megszentelődik a férje által. Különben fiaitok tisztátalanok volnának, pedig szentek” (7,14). A professzornő kifejtette: ez az első hallásra meglepő kijelentés arról szól, hogyan kell megőrizni a vegyesházasságot, hitetlen és hívő között. Ilyen esetben elképzelhető a válás is, de Pál egyértelművé tette: ez csak a legutolsó lépés lehet. A hívő fél ugyanis képes megmenteni a házastársát lelki értelemben, megszentelni a hitével. Egy családban, egyetlen hívő hatása is megszentelő erővel bírhat nemcsak a feleségre, de a gyerekre is. Ők is szentté válhatnak a szentségben.

Az előadónő arra is kitért, hogy Pál gyülekezetének tagjai mindennapi életet éltek, nem voltak elkülönítve a társadalom többi részétől. Az első keresztények nem az elit, de nem is a legszegényebbek közül kerültek ki. A vér, a házasság vagy informális viszony révén kapcsolódtak egymáshoz. Amiben különböztek a társadalom többi tagjától, az a szentháromságos Istenbe vetett hit volt. Ahogy azt ugyancsak Pál a Filippiekhez írt levelében megfogalmazza: „A mi hazánk azonban a mennyekben van, ahonnan mint Üdvözítőt várjuk az Úr Jézus Krisztust” (3,20). A Korintusiahoz intézett, említett levelében pedig arra int, hogy tisztítsák meg magukat minden szennytől, mindentől, ami akadályozza a szentség szabad áramlását. Carolyn Osiek példaként hozta fel a Filippiekhez írt levelet (4,2–3), melyben Pál arra figyelmezteti az egymással vitában álló két nőt, Evódiát és Szintichét, hogy értsenek egyet az Úrban. Az ellenségeskedés, civakodás ugyanis diszharmóniát okoz a közösségben.

Az előadó arra is beszélt, hogy voltak nők a korai Egyházban, akik megkapták a próféták szentségét is. Az Apostolok cselekedeteiben Fülöp négy lánya részesült ebben a kegyelemben. Szent Perpétua a Septimus-féle keresztényüldözés idején szenvedett vértanúságot Karthágóban, Kr. u. 203-ban.

Az aszkéta életet élő nők közül megemlítette Carolyn nővér a 340-ben elhunyt idősebb Makrinát, valamint Makrina menyét, Emmeliát. Makrina férjes asszony volt. Nazianzi Szent Gergely teológus, konstantinápolyi püspök édesanyja, Nonna pedig megtérítette férjét, az idősebb Gergelyt, aki Nazianz püspöke lett. Nazianzi Szent Gergely így emlékszik vissza rájuk: „A legkiválóbb férfi és nő olyan egységben voltak, hogy házasságuk erénybeli és testi egység volt… mert erényben egészen egyeztek egymással.” Gergely nővére, Szent Gorgónia is férjezett volt, ötgyermekes családanya. Püspök öccse azt írta róla, mindenkit felülmúl békességben, szerénységben, és a férfiakat is bölcsességben, okosságban, a Szentírás ismeretében. A szükségben szenvedőket segítette, teljesen Istennek szentelte magát a házasságban is. Carolyn Osiek rámutatott: a kereszténység első századaiban a szentség eszméje azokat illette meg, akik szüzességben éltek, de voltak házasságban élők is, akiket szintén szentnek tartott az Egyház és a külvilág.

Beszélt a tudós előadó a női diakonisszákról is, akiknek szerepe kétségtelen a korai Egyházban, főleg Keleten. Részt vettek a keresztelésben, betegeket ápoltak, gondoztak; az ő feladatuk volt a vendéglátás. Név szerint is ismerjük Szent Tekla vértanút, aki segítette Pál apostolt a térítői munkájában. Carolyn Osiek idézett a korabeli Apostoli konstitúcióból: „Tiszteld a diakonisszát, mint a Szentlélek típusát, aki semmit nem tesz vagy mond a diakónustól függetlenül…” A diakonisszával kapcsolatban a korai Egyház elöljárói úgy tartották, hogy legyen tiszta szűz vagy megbízható özvegy. A keresztény aszketizmus visszanyúlik Szent Pál apostolra, aki szerint Isten szolgájának jobb nem megházasodnia. Az előadó megfogalmazása szerint Jézus mozgalmának kezdetén a nemek egyenlősége teljesen elfogadott, természetes volt, de később ez megbomlott, és kétféle hagyomány kezdett kialakulni: az egyik, hogy a nő legyen csöndes, szerény. Ezzel szemben a másik aktív részvételre buzdítja a nőt az élet minden területén, így a közéletben is. A felszabadítás és elnyomás dinamikájával minden korban találkozhatunk – mondta az amerikai szerzetesnő.

Előadását követően egy kérdésre válaszolva elmondta: a közelmúltban lezajlott amazóniai szinóduson felmerült a nők diakónisszá szentelésének lehetősége. Ferenc pápa bizottságot is létrehozott, de annak tagjai nem tudták kimondani az igent, ehelyett a püspökök felvetették a férfi diakónusok pappá szentelésének lehetőségét. Carolyn Osiek szerint a fő kérdés az, hogy mik a lelkipásztori szükségletek napjainkban. A diakonátus teljesen külön rend, nem szabad összekeverni a papsággal – mondta a teológus. Egyúttal felmérésekre hivatkozott, amelyek szerint a pasztorális munka hatvan százalékát a nők végzik, anélkül, hogy bármilyen hivatalos egyházi elismerésben részesülnének, pedig kijárna nekik.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria