Felszentelték a szikszói görögkatolikus templomot

Hazai – 2017. szeptember 11., hétfő | 14:09

Az Istenszülő születésének tiszteletére szentelték fel a Szikszón épült új görögkatolikus templomot szeptember 9-én. A szertartást Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök és Szocska Ábel nyíregyházi apostoli kormányzó végezte.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szikszói görögkatolikus parókia a Miskolci Egyházmegye csereháti esperesi kerületéhez tartozik filiáival együtt. Az egyházközség 1928-ban alakult: egy magtárépületet alakítottak át iskolakápolnává, amit az Istenszülő születésének tiszteletére szentelték – ahogyan most az új templomot is.

A templomépítés szándéka Keresztes Szilárd püspök szolgálata idején fogalmazódott meg, az új templom alapkövét is ő áldotta meg 2004-ben. Hosszú tervezői folyamat és egyeztetés után a munkálatok 2010-ben vettek újabb lendületet. Az évek alatt számos nagylelkű felajánlás, kormány- és önkormányzati támogatás, valamint egyházmegyei források tették lehetővé a bizánci stílusú, centrális elhelyezkedésű, a hagyományoknak megfelelően hármas tagolódású templom elkészültét, mely Bodonyi Csaba tervei alapján épült.

Az előtér nagyobbik része közösségi célokat fog szolgálni, de ez a rész bekapcsolható a templomtérbe is, nagyobb események alkalmával. Az előtér másik oldalán a keresztelőmedence, a gyóntatófülke és a kórusfeljárat kapott helyett. A templomhajó 110, a kórus negyven fő befogadására alkalmas, tervezésekor a jelenleg rendszeresen templomba járók számát is figyelembe vették. A szentély részében az oltár, a sekrestye és egy előkészületi tér található.

„Azért nehéz templomot építeni, mert ugyanolyan szigorú szabályai vannak, mint az ikonfestésnek” – magyarázta Kocsis Fülöp érsek; hozzátéve azt is, hogy a templomépítés folyamatában elengedhetetlen az imádságos lelkület és a böjtölés. A főpásztor üdvözölte azt a kezdeményezést, hogy az ikonosztázion együtt épült fel a templommal.

A templomszentelés szertartása kezdetén díszes menetben érkezett meg az oltárra helyezendő ereklye. A körmenetet követően a templom ajtajainak megnyitását megelőző imádságok és zsoltáros párbeszéd után vonult a papság és a hívek a templom hajójába. Az ereklyét az oltár lemosásának szertartását követően helyezték el. Miután felékesítették az oltárt, megszentelték a templom falait és az ikonosztázion két alapképét. Így vette kezdetét az első, immáron felszentelt görögkatolikus templomban mondott Szent Liturgia.

Homíliájában Orosz Atanáz püspök a napi evangéliumról elmélkedett: „Tegnap még az Istenszülő születését ünnepeltük, ma az evangélium már szent Fiának személyazonosságát tisztázta: »Kinek mondják az emberek az Emberfiát?« Péter apostol válasza sorsdöntő volt nemcsak számára, hanem minden tanítvány, és az egész kereszténység számára. »Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!« (…) Szent Péter kimondta korunk legfontosabb válaszát is. Hiszen a technikai újdonságokkal és emberi gyarlóságokkal teli világunkban továbbra sem az emberi ambíciók, hanem a teremtett világának értelmet adó Isten marad a legfontosabb. Ő saját képmására teremtette az embert, s ma is csak ő tud igazi maradandó távlatot, örökké szóló értelmet adni az emberiségnek. Ő az, aki eltörölvén az átkot, áldást hozott ránk, és meghiúsítván a halált, örök életet ajándékozott nekünk. Nélküle a legszebb technikai vívmányaink sem juttatnak célba, mert mióta bűnbe estünk, magunkat nem válthatjuk meg a gyarlóság, önzés, nagyravágyás és erőszak láncreakcióiból. Ezt igazolja az a sok erőszak is, amellyel manapság kell szembesülnünk lépten-nyomon szerte a világban.

Tegnap kitörő örömmel örültünk a megszületett Életnek. Megszületett az Istenszülő, Krisztus Urunknak és Istenünknek eleven temploma, aki végtelen tisztasága folytán Isten élő hajléka lett; általa kezdődik meg az átok legyőzése, amely a bukás óta osztályrészünk lett. Megszületett a Kapu, amely megnyitja a mennyeket, ezért ő az, aki mindnyájunk öröme!

Amikor Jézus boldognak mondta a benne hívő Pétert, érdekes módon szintén kaput emlegetett: »Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. Én is mondom neked: te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, és az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.« Aranyszájú Szent János szerint Jézus az egyházépítés szikla alapjává tette Péter hitét, és olyan erővel ruházta fel, amely még az alvilágnál is nagyobb. Ezt fejezte ki a pokol kapui, vagy helyesebben az alvilág kapui emlegetése, amelyek nem vesznek erőt a szikla alapra épült egyházon. (…)

Amikor annak idején Hiszkija király felgyógyult halálos betegségéből, így kezdte imáját: »Így szóltam én: Napjaim közepén kell elmennem az alvilág kapuiba, megfosztva hátralevő éveimtől!« Olykor az embernek virágkorában kell elmennie az alvilág kapuiba, vagyis a halálba, s amikor egy ilyen diagnózist megkap, mintha vége lenne a világnak. Talán ismerősi körünkben is előfordult ilyen eset. De a pokol kapui, vagy alvilág kapui nemcsak így kerülnek elő beszédünkben. Olykor játszunk idegen nyelvű megnevezésükkel, mintha a pokollal játszani lehetne. (…) Pokoli erők és alvilági hatalmak vetélkednek a világuralomért, pénzügyi, gazdasági és politikai hatalomért, nekünk pedig sohasem szabad ebbe belenyugodnunk. De mit tesz hozzá ehhez a helyzetképhez egy új templom? Vagy helyesebben: Kit tesz hozzá?

Azt a Jézus Krisztust, aki halálával megtörte az alvilág hatalmát. Aki látta »a sátánt, mint villámot lebukni az égből«. Hitünk szerint új templomunk fölszentelése azt az isteni személyt hozza közénk, akit Péter megvallott, és akit ebben a templomban is mindörökre megvallunk: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. (…)

»Ez az Úr napja, népek örvendezzetek, mert íme, a világosság Forrása és az életadó Ige könyve megjelent nekünk« – énekelhettük ünnepi himnuszunkban, »és a Napkelet ajtaja megszületett, s várja a nagy Főpap bevonulását«. Szemünk előtt valósult meg az a misztérium, az a titok, amelyet tegnap így énekeltünk. S itt, Szikszó keleti oldalán valóban a magasságbeli Napkelet kapujaként tekintünk erre az új templomra, és a Magasságbeli Nagy Főpap, Jézus Krisztus száll le közénk, hogy áldozatát bemutassa, és amely jelenlétét tanúsítja. Itt jelen van Isten és a pokol kapui nem kerekedhetnek fölébe.”

Fülöp Attila egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár az új közösségi tér közepén elmondott ünnepi köszöntőjében a hagyományokhoz való ragaszkodás fontosságát emelte ki, valamint a szikszói közösség erejét, és ezen túlmutatva az egyházak közösségszervező munkáját méltatta. A katolikus iskolák tanévkezdési liturgiáihoz kapcsolódó buzdítása a jelenlévő papok és hívek számára is tanulságos maradt, a közösség fenntartására biztatott.

A templomszentelésen megjelentek szép száma a közösség fennmaradásának tanúja; nemcsak a görögkatolikusok, hanem a kisváros egész közössége várakozással figyelte minden egyes tégla elhelyezését, és most már örömmel tekint az új templomra. Leskó János, a képviselő-testület elnökhelyettese mondott köszönetet mindazoknak, akik a templom épülését jó szándékokkal segítették elő, hálával említette a görögkatolikus és más felekezethez tartozó hívek anyagi támogatásait is. A református felekezet nevében Csomós Jánosné lelkész mondott köszöntőt. A Szent Liturgián a metropólia papsága mellett koncelebrált a szikszói és a homrogdi római katolikus plébános, Szarvas István és Veress Zoltán is. A liturgián közreműködött Szent Efrém Férfikar. Az új templom és megújuló közösség további életére kérték az Istenszülő közbenjárását a sajópálfalai kegytemplomból gyalog érkezett zarándokok.

„Aki templomot épít, jövőt épít” – mondta Füzesséri József polgármester köszöntőjében. A településvezető Szikszó város önkormányzatának határozatát is kihirdette az ünnepségen, miszerint Pro Urbe díjat adományoz Moldván Tibor parókusnak köszönetként a közel egy évtizednyi erőfeszítéseiért.

Forrás: Miskolci Egyházmegye

Fotó: Leskó Dániel

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria