Férfiak zarándoklata a Mecsekben – KÉPRIPORT

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A találkozó reggelén, zarándokútjuk előtt Parakliszt végeztek a résztvevők a püspökszentlászlói kastély kápolnájában.

„Megható és felemelő érzés volt, mikor a kezdő áldásra mintegy harminc férfi erőteljes hangja töltötte be a kápolnát” – írta beszámolójában Troszt Máté.

Az ország különböző pontjairól érkezett zarándokokat Zajácz Gábor atya köszöntötte. Elmélkedésében a férfiak sajátos istenkapcsolatáról beszélt, majd tolmácsolta hazánk nunciusa, Michael August Blume áldását.

Kocsis Fülöp érsek is üdvözletét és főpásztori áldását küldte Rómából, arra kérve a férfiakat: fedezzék fel, hogy mekkora felelősségük van, hiszen ma már közismert tény, hogy az apa alakja, magatartása, feleségéhez, gyermekeihez való viszonya meghatározó a gyermekek számára a bennük kialakuló istenkép szempontjából.

Az első pihenőhelyen, a kereszt előtti imádságok után az idő fontosságáról hallhattak elmélkedést a zarándokúton lévők. Elhangzott: az idő, ami rendszerezi az életünket, egyben korlátot is ad, amit nem tudunk csak úgy átlépni, ám hasznossá tudjuk tenni magunk számára.

A csúcsra, a Zengőre felérve, pihenőt követően a férfiak együtt mondták el a negyedik imaórát.

Az imádság végén elhangzó elmélkedés arra hívta fel a figyelmet, hogy feladatainkat is hasznossá kell tennünk, s mindezt úgy, hogy a legapróbb dolgoknál is tudatosítani kell: ezzel Istennek szolgálunk, vagyis imádsággá formáljuk azt a dolgot.

A visszaúton, rövid pihenőt tartva, a magasztalást imádkozták el a zarándokok, és felolvasták Udvardy György pécsi megyéspüspök köszöntését, buzdítását.

A napot közös vacsorával zárták, s nyugtázták, hogy hamarosan új helyszínen találkoznak és folytatják közös zarándokútjukat.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír