Figyeljünk a lényegre, Jézusra! – Osztie Zoltán volt a NEK-podcast vendége

„Szemem-szám tátva maradt, hogy milyen csodát műveltek az elődeink a ’38-as kongresszus szervezésekor. Mércének, mintának kell lennie számunkra annak a lelki felkészülésnek, amellyel a társadalom minden rétegét el tudták érni” – mutatott rá Osztie Zoltán a NEK podcastjának legutóbbi adásában arra, hogy milyen magasra tették a mércét, amikor Magyarország vendégül látta a világ katolikus közösségét.

A belvárosi templom (budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templom) plébánosa szerint a hívekben egyre felfokozottabb a vágy arra, hogy a személyes, közös imádkozások, beszélgetések ismét visszatérjenek a mindennapokba. Ennek lehetőségét teremti meg a belvárosi plébániatemplomban tervezett nyolcrészes előadás-sorozat, amely az eucharisztikus kongresszusig havi egy alkalommal más-más meghívott előadó segítségével ad módot az Eucharisztiában való elmélyedésre. (A tervezett programról ITT olvashatnak.)

Az Egyház online térben való jelenléte kapcsán Osztie Zoltán úgy fogalmazott: nem lehet kiiktatni az informatikai rendszereket, még akkor sem, ha sok veszélyt rejtenek. Hangsúlyozta: az Egyháznak meg kell mutatnia, hogyan lehet az internet adta lehetőségeket jól használni, miközben óriási feladat a személyesség óvása és őrzése, amire hatalmas igény van elszemélytelenedő világunkban.

Minden pap életében kiemelkedő élmény a Jézussal való első találkozás. Erre visszaemlékezve Osztie Zoltán felidézte a gyerekkorából, hogyan érezte meg Jézus jelenlétét mélyen hívő édesanyja mellett, aki a konyhában gyakran énekelt imádságos énekeket, miközben ő kisfiúként ott „sertepertélt” a szoknyája körül.

Különösen kedves pillanata volt az adásnak, amikor meglepetésvendégként Lóczi Tamás, Sátoraljaújhely plébánosa is bekapcsolódott a műsorba. Tanár és tanítványának találkozása volt ez, hiszen Osztie Zoltán nyolc éven át tanított Veszprémben, a hittudományi főiskolán. Lóczi Tamás egykori diákként felidézte azt a két előadást, amelyen Osztie Zoltán először a házasságról, majd egy héttel később a papi hivatásról beszélt:

Az egyik órán mind házasodtunk volna Zoltán atya szavai hatására, a másikon pedig mindannyian papnak, szerzetesnek akartunk menni”

– emlékezett vissza életének erre a szakaszára a sátoraljaújhelyi plébános.

A fiatalok elérése kapcsán Lóczi Tamás úgy fogalmazott, a fiatalabb generációk ugyanarra vágynak, mint bármelyik korban: az értékre, a meghallgatásra, hogy ne nézzük le őket, és merjük meghívni őket valami rajtuk túlmutatóra. Hozzátette, hogy a „Szólj be a papnak!” elnevezésű fórum egy olyan lehetőség, amellyel országszerte igazán szívesen élnek a fiatalok. Osztie Zoltán szerint ma a fiatal papokra van a leginkább szükség, az idősebbeknek pedig fel kell ismerniük, mikor jött el az idő a visszavonulásra, a stafétabot átadására.

Korábban negyven év volt egy nemzedékváltás. Ma ennyi idő alatt hat generáció váltja egymást. Az ő nyelvükön, az ő gondolkodásmódjukon hirdetni az evangéliumot – na, ez aztán a kihívás!”

A NEK-re való felkészülés része a lelki megújulás. Lóczi Tamás úgy vélekedett, az éhséget kell feléleszteni, azt megmutatni, hogyan formál át minket az Eucharisztia. Osztie Zoltán úgy fogalmazott, az Eucharisztia rávilágít a lényegre. „Itt már nincs lehetőség mellébeszélni – az Eucharisztiában már csak Jézus Krisztus áll előttünk, lecsupaszítva, a maga nagy odaadottságában.”

Forrás: NEK Titkárság

Fotó: Katolikus Rádió

Magyar Kurír