Folytatódnak a szentföldi vetítések a Sapientián

Április 11-én a vizuális séta körbejárja a „Sion hegy” néven ismert jeruzsálemi városrész szent helyeit. A Nagyhét előtti időpont hangulatának megfelelően figyelmünk főleg a Cenákulum, az Utolsó Vacsora színhelye felé irányul. Ez az épületegyüttes volt 1551-ig a Ferences Kusztódia központja. Az oszmán török hatalom általi elvétele a kereszténység első nagy szentföldi vesztesége volt a keresztes állam megszűnte után. A hely 1948 után az Izrael és Jordánia közti határra, ill. egy ún. senki földjére került, ami nem könnyítette meg a jogot tisztázását. 1936-ban a ferenceseknek sikerült egy telken kolostort építeniük a Cenákulum hagyományos helyének közelében, így a zarándokok az Utolsó Vacsora emlékezetét annak történeti közelségében ünnepelhetik.

Május 2-án „Jeruzsálemi háztetők” lesz a vetítés címe: felmegyünk néhány háztetőre és toronyba Jeruzsálem Óvárosában, és körülnézünk onnan. Ez amolyan „páholyból” végzett városnézés lesz, de most nem csupán a kényelem jelenti a pluszt. Egyes tornyokba, magaslatokra belépődíj ellenében bárki felmehet (német evangélikus templom, Hurva zsinagóga, Dávid vára, Olajfák hegye). Olyan helyekről is kilátást kapunk most az Óvárosra, amelyek a kolostori jelleg miatt a zarándokok előtt zárva vannak: San Salvatore, Flagellatio kolostor, Maison d’Abraham vendégház, Paulushaus vendégház.

Május 16-án pedig három olyan „szent helyre” látogatunk el, amely ma palesztin területen van. Jézus életének néhány fontos jelenetéhez kapcsolódnak: Betánia, ahol barátja, Lázár élt, Mártával és Máriával, azután Szikhem, ahol Jákob kútjánál a szamariai asszonnyal találkozott (itt teszünk egy kirándulás Szamaria régészeti feltárásához is), végül Emmausz, ahol a két tanítvány felismerte őt a kenyértöréskor. Nem egyszerűen az események történeti nyoma érdekel minket, hanem a zarándokhelyek élete, mai környezete, a helyi egyház itteni élete.

Forrás és fotó: Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola

Magyar Kurír