Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe egyházmegyéinkben – FRISSÍTVE

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök összehívta a Szent Anna-székesegyházba az egyházmegyében szolgáló szerzetes férfiakat és nőket, hogy együtt adjanak hálát és megújítva elköteleződésüket imádkozzanak új szerzetesi hivatásokért.

A szertartás a templom bejáratánál kezdődött gyertyaszenteléssel, majd az égő gyertyákat ünnepélyes menetben az oltár előtt helyezték el a szerzetesek, mint ahogy Mária örömmel vitte gyermekét a jeruzsálemi templomba, hogy bemutassa és felajánlja Őt a szövetség Istenének. A megszentelt gyertya lángja emlékeztet a lángoló isteni szeretetre, az ember útját megvilágosító evangéliumi fényre. Amint a gyertyát nem rejtjük véka alá, úgy a szerzetesnek és mindnyájunknak láthatóan jelen kell lennünk a világban, hogy betölthessük hivatásunkat.

„Hamarosan belép szentélyébe az Úr…, de ki tudja majd elviselni jövetele napját?” (vö. Mal 3,1–4) – Palánki Ferenc megyéspüspök Malakiás kérdésével kezdte a homíliáját, amely arra irányult, hogy az ember fél az Istennel való találkozástól, a számonkérésétől. A főpásztor hangsúlyozta, félelmünkre csodálatos választ kapunk az evangéliumból: Isten a szülei szeretetére, gondoskodására rászoruló kicsiny gyermekként, csendbe jött el a templomába, és mindössze négyen tudták, hogy ki Ő. Nem akart számon kérni, büntetni, rettegést kelteni a szívünkben.

A találkozásnál jelen lévő idős, igaz Simeon és Anna prófétanő Istennek szentelték életüket, példát adva a megszentelt életet élőknek és mindannyiunknak, hogy igaz emberré kell lennünk ahhoz, hogy mi is találkozhassunk Istennel. Ha soha nem hagyjuk el Isten templomát, azaz hivatásunkat, akkor találkozhatunk vele. A megyéspüspök kiemelte: a szerzetesekre különösen is igaz, hogy ha nap mint nap, minden pillanatban figyelik a Szentlélek indíttatásait, útmutatását, akkor nem marad el a találkozás. De mindez nemcsak a szerzetesek számára tanítás, hiszen minden ember meghívást kapott az élet teljességére.

Ezután a püspök az ünnep találkozás mozzanatára irányította a figyelmet, amely a keleti egyházban az Ó- és Újszövetség, ember és Isten találkozását jelenti, megsejtve azt a felfoghatatlan titkot, hogy velünk van az Isten. Mindenkinek erről kell tanúságot tenni, különösen a keresztényeknek.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén a Szűzanyát köszöntjük, aki elhozta a világba a Világ Világosságát. „Én vagyok a Világ Világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) Aki felfogja az isteni szeretet fényét, befogadja az Ő meghívását, az továbbadja a szeretetét, így az örömhír rajta keresztül is beragyogja a világot.

Végül Palánki Ferenc hálát adott Istennek azért, hogy a debrecen-nyíregyházi egyházmegyében bár nem sokan, de vannak szerzetesek, akik életük példájával megmutatják az Istennek odaadott élet lehetőségét, örömét, boldogságát. „Bárcsak minden ember eljutna Krisztushoz, az igazság világosságához, és a világ az igazság és a béke útján haladna előre” – utalt a püspök Ferenc pápa aznapi Twitter-üzenetére. Felhívta fel a figyelmet arra, mindannyian felelősek vagyunk: általunk, keresztényeken keresztül megtapasztalható kell hogy legyen az örök élet távlata.

A gyertya figyelmeztet bennünket: Vajon a mi életünk világít másoknak, meglátják a szeretetünket az emberek? Soha ne adjuk fel a küzdelmet a sötétség ellen, mert egyetlen gyertya fénye is megtöri a sötétség hatalmát – fejezte be elmélkedését a megyéspüspök.

* * *

Egri Főegyházmegye

Február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén az egri bazilikában együtt adtak hálát a főegyházmegye területén tevékenykedő közösségek tagjai. Az ünnepi szentmise prédikációjában Ternyák Csaba egri érsek felidézte a monasztikus rendek kialakulásának történetét, majd rámutatott, hogy milyen sokat köszönhet az Egyház a különböző közösségeknek, például a török hódoltság után a ferencesek és a minoriták szolgálatának köszönhetően élt tovább a kereszténység az Egri Főegyházmegyében.

Fontos szerepet játszanak ma is az oktatásban, s mindenekelőtt az imádságban és a szociális munka területén. Példát mutatnak, s próbálják az Egyház által, az evangélium által elvárt módon élni az evangéliumot, hármas fogadalmuk szellemében.

Az érsek köszönetet mondott a szolgálatért, s Isten áldását kérte a jelenlévőkre. Az Egri Főegyházmegyében közel hatvan szerzetes és szerzetesnővér gyakorolja hivatását.

* * *

Győri Egyházmegye

Urunk bemutatása ünnepén, a megszentelt élet napján Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatott be szentmisét a győri Loyolai Szent Ignác bencés templomban a Győri Egyházmegye területén élő szerzetesek részvételével. A szentmise a gyertyaszentelés liturgiájával kezdődött a templom főbejáratánál.

Veres András szentbeszédében külön köszöntötte a részt vevő szerzetesnővéreket és szerzetestestvéreket. Emlékeztetett, Szent II. János Pál pápa szándéka szerint Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe a megszentelt élet napja.

„Ezért hívtuk meg az egyházmegyénkben szolgáló szerzetesközösségeket, hogy velük és értük imádkozzunk ebben a szentmisében. Ma arra emlékezünk, hogy a Szűzanya és Szent József a mózesi törvényeket teljesítve újszülött gyermeküket bemutatták a templomban, felajánlva őt Istennek. A keresztelés liturgiájában, azon belül is az avatás szertartásában Egyházunk megőrizte ennek a felajánlásnak az emlékét.” A főpásztor kifejtette, hogy amikor a keresztelés szentségét kiszolgáltatja, mindig elvégzi az avatás szertartását is, emlékeztetve a keresztelendő gyermek édesanyját a Szűzanya felajánlására. A keresztény édesanya a legszentebb Édesanya példáját követve bemutatja, felajánlja gyermekét a mennyei Atyának.

Veres András az ünnep központi szimbólumának, az égő gyertyának a jelentésére is kitért: egyrészt arra emlékeztet, hogy a Világ Világossága, Krisztus közénk jött, másrészt meggyújtásával megújítjuk saját életünk felajánlását. „A mai ünnep a felajánlás és az önátadás ünnepe. Biztos vagyok benne, hogy minden hívő ember, aki rádöbben a megváltottság ajándékára, vágyakozik arra, hogy viszonzásképpen felajánlja életét Istennek. Sokan ugyan értetlenül tekintenek azokra, akik életüket Istennek ajánlják, mert nem jutottak el a hit teljességére. Ők különösen értetlenül állnak azokkal szemben, akik életüket egészen sajátos módon, szerzetesként, papként kívánják Istennek adni. A hívő ember érzi az odaadottság, az önfelajánlás vállalásának szükségességét.”

Számosan vannak azok, akik inkább alkudoznának: „Jó, jó, valamennyit fel lehet ajánlani, de mindent nem” – tette hozzá a püspök. – Csak az képes Istennek feltétel nélkül, teljesen odaajándékozni önmagát, akiben a szeretet különleges magasságra jut. Ahogy két embernek is el kell jutnia az egymás iránti szeretetében szinte az „érthetetlenség határáig”, egy olyan magasságra, hogy egyikük se akarjon semmit visszatartani magának, hanem mindent átadjon a szeretett személynek. Akik Istennek ajánlják magukat, arra éreznek vágyat, elkötelezettséget, hogy kizárólag az Ő szolgálatának szenteljék magukat.

Imádkoznunk kell azért, hogy ez a szeretet kibontakozhasson bennünk. Miként egy szülő imádkozik azért, hogy a gyermeke megfelelő házastársra találjon, vagy ha már házasságot kötött, azért fohászkodik, hogy a szeretet, amely elindította a házasságát, töretlenül megmaradjon. Ugyanígy szükség van arra is, hogy Krisztus nagy családjának tagjaiként imádkozzunk azokért, akik a szerzetesi, a papi élet útján indultak el, hogy szeretetüket teljesen átadják Isten ügyének – biztatott a győri főpásztor.

Pál apostol figyelmeztet arra, hogy hitünket törékeny cserépedényben hordozzuk. Szükség van az imádságra, mert mindnyájan tudjuk, hogy a szeretet is éppily törékeny. Ezért fontos, hogy rendszeresen imádkozzunk a szerzetesekért, a papokért, a házastársakért és a családokért is. Bizonyosak lehetünk afelől, ahol a szeretet eljut az „érthetetlenség magasságára”, ott boldog házasságok, boldog családi közösségek fognak létrejönni. És ezekben a közösségekben szerzetesi és papi hivatások is születnek, mert a kettő kölcsönösen feltételezi egymást. Imádkozzunk azért, hogy Isten Egyháza soha ne nélkülözze a szerzetesek és a papok szolgálatát. Hogy legyenek nagy számban olyanok, akik készek Isten népét, Krisztus nagy családját szeretettel, vonakodás nélkül szolgálni – kérte Veres András.

A prédikációt követően a szerzetesek megújították fogadalmukat, majd áldozati adományként az oltárra helyezték a saját életüket jelképező mécseseket. Veres András a szentmise végén megköszönte az egyházmegye területén élő szerzetesek szolgálatát, és azt kívánta, hogy mindig érezzék magukat otthon az egyházmegyében.

* * *

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Urunk bemutatásának ünnepén Bábel Balázs érsek ünnepi szentmisét mutatott be és gyertyaszentelést végzett Kalocsán, a Nagyboldogasszony-főszékesegyházban.

A liturgia a gyertyák megáldásával kezdődött, majd az asszisztencia égő gyertyával, ünnepi menetben vonult a szentélybe a legszentebb áldozat bemutatására. A főpásztor szentbeszédében népünk szép nyelvi hagyományából indult ki, mely az Úr jeruzsálemi templomban való bemutatásának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszonynak nevezte el. Az ünnep mondanivalójáról elmélkedve kiemelte Simeon és Anna prófétanő küldetését és hangsúlyozta, hogy a próféta nem jós, nem okkult jövendőmondó, hanem Isten szavának közvetítője.

Az Újszövetség népe számára a prófétai intézmény a keresztség és a bérmálás szentségei által vált közelivé. Mindannyian meghívást kapunk a beavató szentségekben, hogy Isten üzenetét, a kinyilatkoztatást prófétai módon adjuk tovább embertársainknak – hangsúlyozta Bábel Balázs.

Kitért arra is, hogy Szent II. János Pál pápa kezdeményezésére ez a nap a megszentelt élet, a szerzetesek világnapja is. A szerzetesek Isten országának jelei a világban, meghívottak és meghívók, hogy mindenki részévé váljon Isten szereteturalmának.

* * *

Székesfehérvári Egyházmegye

A megszentelt élet, az elkötelezett élethivatások ünnepén Spányi Antal megyéspüspök mutatott be szentmisét a megjelent papsággal a székesfehérvári Szent István-székesegyházban. A főpásztor együtt adott hálát az egyházmegye területén működő szerzetesekkel, szerzetesnőkkel, plébániai közösségek, lelkiségi mozgalmak, harmadrendek képviselőivel, valamint a Prohászka Imaszövetség tagjaival a megszentelt élet kegyelmeiért.

A szentmise elején a hívek a püspök által megáldott gyertyákkal a kezükben ünnepélyesen bevonulva vitték a fényt a templomba, annak jeleként, hogy a Messiás valóban eljött, és Krisztus fénye ragyog be mindent. Így emlékeztek meg arról, hogy születése után negyven nappal Jézust szülei bemutatták a templomban, őt, aki a Világ Világossága.

Beszédében Spányi Antal püspök kiemelte: Az ünnep a találkozás napja, amikor az Egyház arra hív bennünket, hogy szimbólumaiban a mélyebb tartalmakat keressük. A gyertya fénye arra emlékeztet, hogy minden embernek fel kell ismernie a világ világosságát, mert Isten a test és a lélek megvilágosítója.

Isten különleges belső közösségbe hívta meg a szerzeteseket és szerzetesnővéreket, papokat, a harmadrendek vagy a lelkiségi csoportok tagjait – mindannyiuknak az a küldetése, hogy Isten akaratára igent mondva fénylő jelek legyenek a világban. Fontos, hogy minél többen vállalják az Istentől kapott küldetésüket, mert ettől függhet a másik ember, és így az egész világ sorsa. Aki látja életünket, rólunk mintázza a keresztény emberről alkotott képét. Nem mindegy tehát, hogy életünk minden pillanatában követjük-e Istent és képesek vagyunk-e a világért, az emberekért buzgón cselekedni, hogy hitet nyerjenek a körülöttünk élők – mutatott rá a püspök.

A főpásztor arról is beszélt, hogy Urunk bemutatása a templomban, ez a kétezer évvel ezelőtti, hétköznapi történet arra tanít bennünket, hogy egyszerű, megszokott életünk is tele van fénnyel.

Bár az esemény szereplőinek minden oka megvolt arra, hogy a panasz és a keserűség emberei legyenek, mégis az örömhírre figyeltek. Simeon és Anna prófétaasszony, a két sokat szenvedett öreg, semmit sem beszél saját nehéz helyzetéről. A Világ Világosságával való találkozásban Istent dicsőítő szavak hagyják el ajkukat és nem foglalkoznak testi gyengeségeikkel, fájdalmaikkal – emlékeztetett Spányi Antal. – Istent dicsérni, akkor is, amikor sok próbatétel van, számos kegyelmet, megvilágosodást ad életünkben és sok-sok belső lelki élményt, hogy örüljünk, hogy fényt vigyünk a világba. Ne csak a gyertyaszentelői gyertyákkal vigyünk fényt, hanem életünk világosságával segítsük Isten közelébe az embereket. Együtt alkotva az Egyház testét, építsük az Egyházat tanúságtevő élettel, imádsággal, elfogadással, türelemmel, Isten akarata szerint.

A szentmise végén a püspök imádkozott a megszentelt életet élőkért, új hivatásokért és külön köszöntött minden közösséget, akik elfogadva a meghívást, együtt ünnepeltek a megyéspüspökkel.

* * *

A Szombathelyi Egyházmegye szerzetesi napjáról ITT olvashatnak.

* * *

 

 

Váci Egyházmegye

A Váci Egyházmegyében a megszentelt élet napját a nemzeti kegyhelyen, Mátraverebély-Szentkúton ünnepelték a szerzetesek. Több éves hagyomány, hogy a ferences rend február 2-án a szentkúti kegyhelyen megrendezi a szerzetesek zarándoklatát. Az eseményen ferences és premontrei szerzetesek, valamint klarissza, ciszter, ferences szegénygondozó, ferences tanító és pálos nővérek vettek részt.

Orosz Lóránt kegyhelyigazgató a szentmise elején nagy szeretettel köszöntötte a szerzeteseket és szerzetesnővéreket, valamint a híveket, akik részt vettek Urunk bemutatásának, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén. A szentmiseáldozatot Varga Lajos váci segédpüspök mutatta be.

A szertartás elején a püspök a gyóntatóudvarban megszentelte a gyertyákat, amelyekkel a szerzetesek ünnepélyesen bevonultak a templomba, majd az oltár elé helyezték őket – ezzel is kifejezve életük átadását az Úrnak.

Homíliájában Varga Lajos az evangélium kapcsán kiemelte: fel kell ismernünk életünkben Isten cselekvését, munkáját, és el kell tudnunk fogadni vezetését, így lesz életünk kegyelmi találkozás. Amikor Jézust bemutatták a templomban, két olyan ember jelenlétében tették, akik nagyon várták a Megváltót: az egyik a bölcs Simeon volt, aki hálát adott az Úrnak, hogy megláthatta az üdvösséget, azt, aki világosságul jött a világba; a másik Anna próféta asszony, aki nem távozott el a templomból, hanem böjttel és imádsággal szolgált éjjel és nappal, várva, hogy eljöjjön a Megváltó. Anna nevének jelentése: Isten kegyelmes; egyben Fánuel leánya, ami azt jelenti: fényes. E két idős ember élete az Istennel való kegyelmi találkozás révén beteljesedett, mert akire vágyakoztak, eljött: látták és felismerték az Üdvözítőt – fogalmazott szentbeszédében a váci segédpüspök.

A szentmisét szeretetvendégség követte, majd a kegyhelyigazgató körbevezette a zarándoklaton részt vevő szerzeteseket a kegytemplomban.

 

Délután két domonkos nővér tartott előadás, Miért jó ma szerzetesnek lenni? címmel. Mirjam és Lúcia nővér saját tapasztalatain keresztül mutatta be a szerzetesi élet örömét. Mirjam nővér szerint: nem az a fontos, amit teszünk, hanem az, amit Isten tesz. Ott állni Isten előtt, és válaszolni a jelenlétünkkel az Ő jelenlétére. „A megragadottság az a tény, hogy Isten a szívemet birtokolja. Minden szerzetesi hivatásban van megragadottság. Van egyfajta kisajátító szeretet ebben. Nem az az igazi kérdés, hogy lelkes vagyok-e még, hanem az a kérdés, hogy megragadott vagyok-e. és ki foglalt le magának. Isten nem változik, mert a hívása soha nem változik” – hangsúlyozta tanúságtételében Lúcia nővér.

A megszentelt élet napja a délutáni zsolozsma közös elimádkozásával zárult.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye; Győri Egyházmegye; Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye; Székesfehérvári Egyházmegye; Váci Egyházmegye

Fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye; Ács Tamás/Győri Egyházmegye; Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye; Somogyi Tamás/Székesfehérvári Egyházmegye, pálos nővérek; ferences rend; Váci Egyházmegye

Magyar Kurír