Győr-Moson-Sopron megye díszpolgára lett Németh László, a győri székeskáptalan nagyprépostja

Az ünnepség elején Németh Zoltán, a Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlés elnöke házigazdaként köszöntötte a megjelenteket.

„Elődeink ezer esztendővel ezelőtt keresztény és független magyar államot teremtettek. Államalapításunkra emlékezve tehát ünnepelnünk kell az időtlen magyar hazát, melyet a magyar emberek – bárhol éljenek is a nagyvilágban – hite, életereje, anyanyelve testesít meg és éltet” – hangsúlyozta az elnök.

Az ünnepi beszédet Székely Zoltán művészettörténész, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum igazgatója mondta. Beszédében hangsúlyozta: Szent István tisztelete a katolikus nemzeti identitástudat megtestesítője volt, amely szorosan összefonódott Mária kultuszával, s a kettő együttesen alkotta a Patrona Hungariae eszményét.

* * *

Németh László Agyagosszergényben nagycsaládban született, s már fiatalon vonzotta a papi hivatás. A soproni Széchenyi István Gimnáziumban tett érettségije után rögtön a szemináriumba jelentkezett. A szeminárium után három évig Oroszlány-Majkon, négy évig Gönyűn, két évig pedig Nádorvárosban volt lelkipásztor. Innen visszaszólították a papi szemináriumba, ahol hét év spirituálisként eltöltött idő következett. Itt fogalmazta meg hivatásának egyik fő mondatát:

„Papnak lenni nem szerep, hanem életforma.”

László atya 1983-ban került Mosonmagyaróvárra, Mosonba, első plébánosi szolgálati helyére. A városrész rengeteget köszönhet neki: generációkat mentett meg a katolikus keresztény kultúrának, s elévülhetetlen érdemei vannak az egyházi oktatás újraindításában. Családias plébániai légkört teremtett, melynek köszönhetően erősödött a szentmisék látogatottsága: voltak hívek, akik Mosonmagyaróvár környékéről is eljöttek az általa bemutatott szentmisékre. Egyre több gyermek érkezett hitoktatásra is. Rendszeresen látogatta a betegeket és az időseket. Szolgálata nyomán pezsgő lelki élet bontakozott ki a nyolcvanas évek Mosonjában. Mindez jótékonyan hatott a városrész társadalmi megújulására is.

Tizenhat év után Csornára, a Jézus Szíve-városplébániára helyezték át, ahol az akkori katolikus közösség volt válságban. Itt is példamutató módon építette újjá az egyházközséget: ministránsokat gyűjtött maga köré, énekkart szervezett, és megalapította az egyházközség képviselő-testületét. Rengeteg fiatalt vont be tevékenyen a közösség életébe, akik közül többen most is aktívak a helyi közéletben. Jó kapcsolatot ápolt a városvezetéssel, valamint a premontrei rend elöljárójával és szerzeteseivel. Csorna után Lipóton teljesített szolgálatot.

László atya kispap kora óta elkötelezetten tevékenykedik az erdélyi és a határon túli magyarságért. Számos alkalommal szervezett zarándokutat, ahol a határon túl élőknek könyveket és az ottani ínséget enyhítő élelmiszercsomagokat vittek. Küldetéssé vált számára, hogy megismertesse az itthoniakkal Erdélyt, Felvidéket, majd Kárpátalját és Délvidéket.

Pápai Lajos győri megyéspüspök 2013-ban általános püspöki helynökké nevezte ki és a soproni főesperesi címet adományozta számára. A Szentszék Németh László tevékenységét pápai prelátusi címmel ismerte el.

2020 júniusától Veres András győri megyéspüspök megbízásából a győri székeskáptalan vezetője, nagyprépostja.

Németh László munkásságát végigkísérte az útmutatás, amelyet még kispapként bencés tanárától, Nádasi Alfonztól kapott:

„Légy mindig elérhető és mindig megszólítható!”

Kedves mosolya, figyelmes tekintete, barátságos hangja csakugyan bátorítja mindazokat, akik találkoznak vele. 

Forrás: Kisalföld, Győri Egyházmegye Sajtóiroda

Fotó: Csapó Balázs

Magyar Kurír